Normális, hogy a párom így megalázott engem a rokonaim előtt?

Na nehogymár ne lehessen bármiben nem egyetérteni, csak azért mert rokonok. Ha nem értik, nem baj, de hogy hümmögéssel erősítsem a tévképzetüket, azt nem. A hallgatás beleegyezés. Azért van ennyi idióta ebben az országban, mert minden rájuk van hagyva.

Neked meg fel kellett volna fognod hogy ha nem reagál a kézszorításra akkor nem akar reagálni rá, vette, hogy szerinted nem jó ötlet, de ő továbbra is annak tartja, és ez nem a te döntésed. A párod önálló ember, azt mond amit akar. Még ha udvariatlan lett volna, érteném, hogy tahózol.

Az ember a gyerekét nevelgeti kézszorítással, meg csittegi le, nem a párját. Nőj fel.

"A hallgatás beleegyezés. Azért van ennyi idióta ebben az országban, mert minden rájuk van hagyva."

Van benne valami egyébként 😄, de a kioktatásra nem szoktak jól reagálni olyantól, aki ehhez nem megfelelő pozícióban helyezkedik el a viszonyrendszerükben. Az ellenvéleményt csak nagyon szerényen, és csak saját magunkra vonatkoztatva érdemes ilyen helyzetben elhinteni, nem kiselőadást tartva, "butaságot gondoltok, majd én elmagyarázom nektek" jelleggel. Nem olyan szoros és közvetlen a kapcsolat a kérdező párja és a rokonság között. Ahogy sértésnek vehető viccet sem sütünk el olyannak, akivel nem vagyunk annyira laza és közeli viszonyban.

Mondjuk bunkóságnak nem volt ez bunkóság, ilyen szempontból azt hiszem túlreagálta a kérdező. Kicsit függ a helyzet attól is, hogy a családja éppen mennyire lovallta bele magát abba, hogy a kormány ármánykodni akar valamit a Gizi nénik adataival, mert ha már amúgy is összevont szemöldökkel az asztalt csapkodták, akkor már annyit is robbanásveszélyes közbevetni, hogy "ugyan már".

Én maximum annyit mondtam volna a családnak, hogy "engem nem zavar, felőlem kezdjenek a legmagasabb végzettségemmel és a vécéim számával, amit akarnak, nem hiszem, hogy sokra mennek vele." Ebben benne van az is, hogy másképp gondolom, de az is, hogy ők is azt gondolnak, amit akarnak.

Talán inkább az zavarta a kérdezőt, hogy a családja elítéli majd a párját, szolgalelkű vak ostobaként kezdenek hozzá viszonyulni, aki még győzködni is akarja őket a hülyeségről. Kérdező azt szeretné, ha a zakkant konteós családja kedvelné a párját. Ehhez nem kell ugyan letagadni a véleményét, de nem is kéne annyira hosszan és részletesen előadni. Mondjuk abból, hogy a párja rárivallt a kérdezőre, arra következtetek, hogy tényleg paprikás kezdett lenni a hangulat a téma miatt. Ha nyugodtan, jó hangulatban véleménycserélgetnek a népszámlálás értelméről, akkor nem úgy reagált volna a keze erősödő birizgálására, hogy egy darabig kizárja, aztán egyszercsak robban.

Kérdező, annyit vonhatsz le ebből, hogy a kaparászás előtt már el kellett volna könyvelned, hogy a kézbirizgálós jelzést nem akarja venni (valószínűleg mert ideges), és szóbeli közbelépésre kéne váltanod, ha véget akarsz vetni ennek.

Miért nem lehet ilyenkor nyíltan felnőtt ember módjára megmondani, hogy beszéljünk másról? Az egy dolog, hogy normális ember tudja melyik vitába érdemes beleállni, melyikbe nem. De a kérdező családja tán nem normális emberekből áll? Ők is ugyanúgy felfoghatják ezt, mint a párja. Az úgy nem megy, hogy az egyik oldal bátran fújja a sajátját, a másik meg legyen okos és maradjon csendben. Nem, akkor mindkét oldal legyen okos, és ha már egy ilyen piti témában is veszekedés lenne, akkor keressenek másikat, pl időjárás, azon viszonylag nehéz összeveszni.

Az asztal alatt jelezni a másiknak meg nagyon gyerekes, mint valami rossz kamaszok akik a szülők háta mögött mernek csak kommunikálni egymással. Szépen ki kell nyitni a szádat, és elmondani a nyűgödet, vagyis hogy keressetek más témát mert nem akarsz veszekedést.

Egyébként más helyzetekben sem mersz felnőtt emberként kiállni magadért a családoddal szemben? Miért marasz egy ilyen infantilis asztal alatt kapirgálós szinten?

Te most komolyan ezért idomítgatod őt, meg bunkózol vele?

Remélem, gyorsan rájön, hogy milyen ember vagy és elhagy a francba.