Miért szól le minket mindenki ezért? Hogyan lehetne hárítani? (anya elutazik, apa marad otthon gyerekkel téma)
Sziasztok!
Kitudódott rokoni körben is, hogy két és fél hétre külföldre megyek (üzleti út lesz egy kis szabadidővel és szórakozással), és a férjem marad itthon a két éves fiunkkal. Mondanom sem kell, hogy hatalmas port kavart (főleg, mert három nap teljesen szabad, csak egy kis "tekergés" a munkatársakkal, én meg arra is ott maradok, ahelyett, hogy rohannék haza a gyerekhez), most mindenféle rossz anyának el vagyok mondva, mert mi az, hogy ilyen kicsi gyerek mellől az ANYJA elmegy és az apjának KELL (!) vigyáznia rá, és egyáltalán hogy lehetséges ez, nem is szeretem igazán a gyerekemet...
Az az igazság, hogy eddig sem voltunk a rokonok "kedvence", mert a fiunk kiskorától fogva sokat van a nagymamájánál, bébiszitternél, hogy a férjünkkel kettesben ki tudjunk mozdulni, mi igényeljük, és nem mentem gyesre sem.
Az apja teljesen kivette a részét a neveléséből, pelenkázott, fürdetett, etetett (tápszeres volt, nem volt tejem), ezért nem is aggódom, hogy bármi gond lehetne, délutánonként egyébként is telefonálunk vagy Skype-olunk majd. :)
Mondtuk már nekik szépen, durván, mindenhogy, hogy nekünk így jó, és inkább a maguk dolgával kéne foglalkozniuk, de semmi... Eleinte rólam is lepergett, de mostanra már kezd nehézzé válni elviselni a folyamatos szidást és a "burkolt" megjegyzéseket, meg a hátunk mögötti pletykálást.
Valami jó visszaszólás, ha a figyelmen kívül hagyás már nem használ? Mások hasonló helyzetben?
válasza:"És mekkora hülyeség már hogy egy pici babának, vagy akár egy két évesnek jót tesz ha idegenekkel van rendszeresen."
Kedves 26-os, az apa, nagyszülő mióta idegen?
A bébiszitter sem az, ha rendszeresen van a gyerekkel.
A gyerek boldogsága nem abban nyilvánul meg, ha élete első három évében senki nem felelős érte az anyján kívül.
A kérdező továbbra sem azt írta, hogy ő nem foglalkozik a gyerekkel és nem fontos neki a boldogsága, de látom, a szövegértelmezés a magadfajtáknak nem nagyon megy. A tényeket, érveket meg sem hallod, csak a saját korlátolt álláspontodat szajkózod. Ebből senkinek nincs haszna, max téged tesz kicsit önteltebbé.
El kellene fogadni, hogy nem csak egyfajta nevelési módszer létezik, és hogy nem automatikusan rossz az, amivel te nem tudsz azonosulni.
Olyanok lehettek, mint a kérdező rokonai. Mint valami állandóan kiújuló idegesítő pattanások.
válasza:Ki mondta hogy rendszeresen magára hagyom őt?!
Tudod, az én ismeretségi körömben az a normális, ahogy mi csináljuk:
Van gyerekkel program, szeretjük őt, közös nyaralások, programok, közös játék esténként, DE az apját is nagyon szeretem, és szükségem van arra, hogy vele kettesben is lehessek.
Ettől elhanyagolom a gyerekem?
Nem.
Van életem a fiamon kívül?
Van.
Ilyen egyszerű.
válasza: válasza:Ki mondta hogy rendszeresen magára hagyom őt?!
"Az az igazság, hogy eddig sem voltunk a rokonok "kedvence", mert a fiunk kiskorától fogva sokat van a nagymamájánál, bébiszitternél"
tessék, te mondtad...
Igen, egy-egy napra, nem rendszeresen. Nem azt mondtam, hogy hónapokra eltűnök, aztán felbukkanok két napra aztán megint eltűnök.
A fiunk eddig egy teljesen hétköznapi, lelkileg egészséges kisember.
válasza:Nekem elég sok ismerősöm van, akiknek volt bébiszitterük, nekem is volt, mégsem volt ő fontosabb a szülőknél és érzelmileg elhanyagoltak sem lettünk.
Nevetséges olyasmit feltételezni, hogy jaj elhanyagolt lelki sérült lesz a gyerek, ha nem csak az anyja foglalkozik vele.
De most mindjárt jön valaki, aki az én életembe is belelát valami sérülést azért, mert volt bébiszitterem :)
58%-os látom ragaszkodsz ahhoz, hogy az apa, nagyszülő, bébiszitter a gyerek számára idegen, hát neked most már teljesen fölösleges magyarázni :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!