Miért szól le minket mindenki ezért? Hogyan lehetne hárítani? (anya elutazik, apa marad otthon gyerekkel téma)

Mellesleg ennek a sok "ennemhagyomsenkireagyerekem!" szulonek uzennem: altalaban ok nevelik az eletkeptelen fiatalokat. A gyerek idonkent igenis legyen kiteve valtozasnak, szokja a valtozo kornyezetet, legyen konnyebben felnottkent ONALLO ES FUGGETLEN, konnyebben nyiljon az emberek fele.

vagy jobb ha 20+ evesen is ossze van nove az anyjaval es annak a szoknyajaval torli a konnyeit mert szegeny keptelen egyedul egy szendvicset csinalni vagy befizetni egy szamlat?

Ugyan már, aki itt magára hagyott, lelkibeteg kisgyerekekről beszél, meg hangoztatja, hogy neki bizony a gyermeke mindennél fontosabb, és nem is vágyik elmenni sehova nélküle, mert annyira szereti, az hazudik. Nem csak nekünk, magának is. És pont azért fröcsögnek itt ennyire, mert irigyek.

"Jaaaj, sosem hagynám a nagyira a gyereket, hogy elmenjek nyaralni, egy anya ilyet nem tesz...brühühü"

A lóf***t nem hagyná, csak nem teheti meg, ennyi. Mert apuka tojik a gyerekre, a nagyszülők is tojnak a gyerekre, és általában ezeknek nem olyan a munkájuk (ha egyáltalán dolgoznak), ami biztosítana valaha is üzleti utakat.

Aki meg itt játssza a nagy gyerekvédőt, az menjen szépen árvaházakba meg kórházi gyerekosztályokra látogatni, meg figyeljen oda szépen a saját gyerekére, hogy ne legyen ilyen begyöpösödött, megkeseredett, utálatos lelki roncs, mint a szülei.

Kedves Kérdező, én örülök, hogy végre megismertem egy olyan embert, aki tud ÉLNI is, és nem ragad le ott a tudata, hogy a nő dolga a gyerekszülés, a gyereknevelés, a mosás meg a főzés.

Igenis legyél büszke rá, hogy te meg tudod oldani, hogy a kicsi mellett együtt legyetek a férjeddel, hogy tudj dolgozni, és még szórakozni is. A legtöbb nő erre sajnos nem képes. (Nem nem akar... nem képes.) Ennek meg is látszik az eredménye igen hamar a családi kapcsolatokon...

Nekem van egy ismerősöm akit fiatalon szült az anyja, dolgozott is, jöttek-mentek sokat és ő is meg a Tesója is sokat voltak nagymamával meg mással. A srác mai napig felhánytorgatja anyjának és rettentő rossz a kapcsolatukmis mert most szeretné bepótolni amit régen elmulasztott. Ezt csak azért irtam le hogy lásd hogyan élheti meg ESETLEG a gyerek a szitut.

Nekem már nagyobb a két gyerek 13 és 9 de kicsinek nem voltak csak nagyon ritkán nagyszülőre bizva, én nem tudtam volna lelkiismeret miatt megtenni. Most már megyek én is egy-egy napra, a gyerekeknek is kell anyamentes délután :-)

Kedves 58%-os válaszoló!

Anyám sosem ment el velem szülési szabadságra, egészen kisbaba koromtól fogva, 6 éves koromig folyton le voltam passzolva.

Hol a saját bejáratú bébiszitterem, hol nagymamám, hol a testvéreim, de néha még a keresztanyám, és anyám többi barátnője is vigyázott rám.

Őszintén szólva, róla és apuról gyerekkoromból nincs is sok emlékem, szinte mind nagyihoz kötődik inkább, alig voltam otthon.

Cserfes, nyílt, gyorsan barátkozó kislány voltam, a társaság lelke. A játszótéren 5 perc alatt begyűjtöttem mindig az egész csapatot, együtt játszottunk. Sosem voltam szomorú, a legfájdalmasabb emlékem, hogy egyszer leejtettem a fagyimat.

7 éves voltam, amikor megszületett az öcsém, és anyám leállt végre a munkával.

Már alig mentem máshová, be voltam zárva otthonra. Bezárkóztam én is, csendes lettem. Nem értettem, miért lett minden olyan szürke, nem értek a tévén kívül ingerek.

Anyám stresszes volt, amiért egész nap csak minket látott, folyamatosan morgott, semmi nem volt jó neki. UTálta az életét. Ránk ragadt.

Előtte szerettem, ekkor viszont már nem tudtam úgy nézni rá, mint régen. 20 év telt el, de azóta sem tudtam vele egy jó anya-lánya viszonyt kialakítani, pedig előtte, míg kiegyensúlyozottabb volt, ez megvolt.

Aput haláláig mindig ugyanúgy imádtam, ő maradt szegény optimista, jó apuka volt, pedig a lelkét kidolgozta, így ritkán láttam. Amikor láttam, akkor viszont jó volt a társaságában lenni.

Láthatod, hogy hatalmas baromságokat beszélsz.

Ha a kérdező gyereke ahhoz van szokva, hogy társaság van, akkor nyitottabb lesz, tartalmasabb az élete, és nem egy hisztériás bányarém "mintaanyuka" zaklatja otthon a nap 24 órájában.

Kérdező, ugyan már, ne vedd fel senki hülyeségét. Te tudod, hogy jól csinálod, légy boldog, és boldog családod lesz :)

NINCS ember, aki a nap 24 órájában MINŐSÉGI időt tölt a gyerekével, márpedig a jó gyerek-szülő kapcsolat a minőségi együttléten múlik. Semmi gond azzal, hogy a gyerek a nagyinál is van, apa pedig ugyanúgy szülő, ha nem képes ellátni a közös gyereket, az elég komoly probléma.

Munkámból kifolyólag én is rendszeresen utazom, nem voltam gyesen a legkisebbel, apu, aztán nagyi látta el, amíg bölcsibe nem került. A férjemnek nem jelentett gondot 3 gyerek menedzselése sem, amikor épp nem voltam itthon...Ma már gimis a kicsi, a gyerekeimnek saját elmondásuk szerint is különlegesen jó kapcsolatuk van velem és egymással (nagy a baráti társaságuk, látják, mi van a többi családban, volt beszélgetés témája is köztük ez.) Egyik sem kallódott el, teszik a dolgukat (suli, egyetem, meló), soha nem kaptam szemrehányást a távolléteim miatt. Az együtt töltött időnk a családról szólt, rengeteg közös programot, nyaralásokat szerveztem, sokat beszélgettünk/beszélgetünk. Szerencsére mindig magasról tettem arra, hogy kívülállók mit gondolnak olyan dolgokról, amikért én vagyok felelős, és nem ők.

Aki ezért megszól, annak az a baja, hogy irigy.

Irigyli, hogy te nem vagy a gyerekhez szögezve, és van felnőtt életed is mellette.

Mi is sokat voltunk a nagyszülőknél régen, és most a mi gyermekünk is sok időt tölt a testvéreméknél meg anyuéknál, így mi is tudunk szusszanni egy kicsit.

Semmi lelkiismeretfurdalásod ne legyen!

Kedves kérdező, a 22:23-as tök jól összefoglalta! Ne foglalkozz ezekkel a hurrogókkal, neked van életed, és annak a kisgyereknek valószínű ezerszer jobb életet tudtok biztosítani, mint itt a hőzöngők! A kulcs mindig, mint az élet többi területén is: minőségi idő!

Csak a magyarok ennyire zakkantak emiatt az elb..ott rendszer miatt (gyed, gyes) mindenkit, aki kilóg a proli sorról, akinek nem a gyerekszülés a csúcs, megbélyegeznek, meg mindenki lelki sérült gyermeket produkál...De ha szeretnél megnyugvást keresni, akkor nézzél itt szét, csak itt, nem is kell messzire menni, milyen kategóriák gyerekei panaszkodnak itt vég nélkül a szüleikre. Hát, nem a ti "fajtátok"! Ahogyan azt is végig lehet nézni, hány házasság esik szét a gyerekvállalás után! A hőzöngők logikája alapján a világ java részén csak defektes, elhanyagolt gyerekek vannak...Söprögessenek csak a saját házuk táján! Gondolom, semmit nem értek el az életben, a 4 fal közül max akkor jutnak ki, ha a boltba mennek, és kamaszkorban, amikor a gyerekük így is-úgy is eltávolodik, mert megkezdi a leváláshoz vezető utat, az agyukra mennek, mert egyszerűen nincs életük. Mellesleg: mutass egy gyereket, aki nem talál valami hibát a szülőjében! Ha sok időt töltöttek együtt, akkor a pénzhiányt említik, ha elindították az életben, busásan, akkor a kevés időt hiányolják, sőt, van aki azért panaszkodik, mert már megint el akarják rángatni valami külföldi útra, neki meg semmi kedve menni, inkább itthon lógna a barátaival... Ti jól éltek, harmonikus a kapcsolatotok és a gyereketek is megkap mindent, amire szüksége van. Úgy éltek, ahogy nektek jó, ahogy szerettek. Ezt hányan mondhatják el magukról? Na?