Miért szól le minket mindenki ezért? Hogyan lehetne hárítani? (anya elutazik, apa marad otthon gyerekkel téma)

Kérdező, én szerencsére nem tudok válaszolni a kérdésre, és azért szerencsére, mert nincsenek ilyen rokonaim, senki nem szól bele a dolgainkba. Ha mégis akadna ilyen, akkor rövid úton, határozottan leállítanám, ha pedig nem venné a lapot, akkor minimálisra csökkenteném, vagy megszüntetném vele a kapcsolatot. Főleg ha ilyen témákba szólna bele, amikkel még árthat is a gyereknek.

A gyereknek ugyanis az a legártalmasabb, ha bizonytalanságot keltünk benne. Nem az a lényeg, hogy a gyerek "akárhogyan" kötődjön, hanem hogy biztonságosan kötődjön, és úgy vettem ki a szavaidból, hogy a ti fiatok biztonságosan kötődik.

57%-os válaszoló, el nem tudom mondani, mennyire káros az, amit csinálsz, és amíg nem változtatsz a szemléleteden, addig kérlek szépen ne vállalj gyerekfelügyeletet. A gyerekek - az a kislány is, akire vigyázol - ugyanis kicsik bár, de nem hülyék, és remek kis antennáik vannak. Nem mondom, hogy szándékosan, de valahogy mégis érezteted vele, hogy neki mennyire rossz, amiért nem a szüleivel, hanem veled van. A kislány jól érezné magát veled, semmi baja nem lenne, de mivel elvárás a környezete részéről, hogy rosszul érezze magát, ezért ambivalens érzelmek alakulnak ki benne - nem véletlenül pisil be. Nem azért frusztrált, mert nem a szülei vannak vele, hanem azért, mert azt éreztetik vele, hogy neki ez a helyzet mennyire rossz. Valószínűleg nem csak te viselkedsz vele így, hanem mondjuk az óvónéni, aki megkérdezi a kislányt, rosszallóan, hogy: Ma is a bébiszitter jön érted? vagy a nagymama, esetleg valamelyik kedves rokon hajtogatja állandóan, hogy milyen borzalmas ez a gyereknek. Ennek tetejébe még az anyuka is rosszul érezi magát, amiért még a bébiszitternek is ilyen a hozzáállása. Ti teszitek tönkre azt a gyereket a viselkedésetekkel, nem pedig az, hogy bébiszitter megy érte az óvodába... :(

Azért érdekes látni, hogy egyesek miket engednek meg maguknak másokkal szemben. Akik itt hőzöngenek, hogy "jaj én soha nem hagyom ott a gyereket egy órára sem, mert különben lelki sérült lesz", azoknak valószínűleg tényleg olyan életük van, hogy nincs lehetőségük elszabadulni a gyerek mellől, mert a férjük csak a munkával törődik, nagyszülők messze vannak vagy nem törődnek a gyerekkel, anyós szemét disznó, akire nem lehet bízni a gyereket, karrierjük nincs, munkájuk ha van is, nem olyan, hogy utazás járna vele stb. Persze szeretnének ők is másképp élni, nagyon is lepasszolnák néha a gyereket, utaznának, töltenének minőségi időt a párjukkal kettesben, találkoznának rendszeresen ismerősökkel, csak nincs lehetőségük. Ezért aztán baromira irigyelnek mindenkit, aki mindezt gyerek mellett megengedheti magának, a saját szar helyzetüket úgy teszik a maguk számára könnyebbé, hogy mindenféle hamis illúziókat gyártanak hozzá (pl. lelkibeteg idegroncs lenne a gyerek, ha két hétig csak az apjával maradna) bebeszélik maguknak, hogy tulajdonképpen az a jó, az a tökéletes, és mindenki abnormális, aki másképp csinálja. Mindezt demonstrálja is úgy, hogy jó nagyokat próbál rúgni azokba, akik másképp csinálják. De mivel az "álláspontjuk" érvekkel nem védhető, más eszközeik vannak: kiforgatják a másik mondanivalóját, személyeskednek, provokálnak, sértegetnek, ujjal mutogatnak és akkora önellentmondásokba keverednek (lásd: a bébiszitterrel lesz jóban a gyerek, nem az anyával v. a bébiszitter mindig csak egy idegen), hogy csoda, hogy nem esik le a billentyűzet az asztalról. Épp ezért vitára teljesen alkalmatlanok, nem érdemes foglalkozni velük.

Persze sokszor nem ők tehetnek róla, hogy a környezetük leszarja a gyereküket és azt várja tőlük, hogy anyaként a feladatkörük kimerüljön a főzésben, mosásban, takarításban és gyereknevelésben. Más kérdés, hogy ki hogy tud ehhez hozzáállni.

Szerintem azzal semmi gond, hogy az apja vigyáz rá, ő is ugyanolyan szülő. Abban sem látok kivetnivalót, hogy elmész üzleti útra, mert az munka, menni kell és kész. Abba nem mennék bele, hogy a "kiskorától sokat van" itt ott mit jelent, ezen elég nagy vita alakult ki, ahogy láttam. Megvan a saját véleményem a dologról, de miután tényleg nem egyértelmű milyen gyakori ez a dolog, így inkább hagyjuk.

Az már csak a saját gondolatom, hogy ha az a "3 nap tekergés" az út legvégére esik,akkor én biztosan nem maradnék, hanem bizony jönnék haza a férjemhez és a gyerekemhez, mert jó 2 hét után már nagyon hiányoznának. Ez viszont én vagyok, nem lehetünk egyformák.

Szerintem kerdezo, sz*rjal minden idiota rokonra, es csinald ahogy jonak tunik. Szerintem nem csinalod rosszul, sot... ja valaki feltenne a kerdest azzal hogy "Elhagyott a ferjem, 2 eves a gyerekunk, mi lesz most?", akkor rogton neki ugrananak hogy "miert nem szantal ra is idot? Miert nem maradtal no? Biztos elhanyagolt maci navis anyuka lettel fujfuj..." ha te meg annyit mondasz hogy neha elmesz ide oda a ferjeddel kettesben akkor meg mar rogton szorongo nyomorult lesz a gyerek :"D. De ugyanez, ha valaki megkerdezne ferfikent, hogy "Lehetosegem lenne 2 hetre munkaugyben elutazni. Fontos lenne, sokat tanulhatnek, es jot jelentene a kesobbi elomenetel szempontjabol, azonban a felesegem nem akar elengedni, mert van egy ket eves kisfiunk. Hogy gyozzem meg hogy ez fontos?" - akkor megjonne mindenki hogy a feleseg nem gondol a csaladi kasszara meg a ferjere meg eletkeptelen rossz haziasszony meg minden lenne ott :'D.

Szoval engedd el a hulyeket a fuled mellett :).

Kérdezd meg tőlük, hogy retardáltnak nézik-e a párodat, vagy azt hiszik, hogy az apa nem is igazi szülő, csak a pénzt hozza? Vagy valami hasonló szemét kérdést kell feltenni, mindjárt kuss lesz meg hebegés-habogás. Sajnos kétlem, hogy más segít, nálunk a gyerektémát erőltetik, és mi is ezerszer elmondtuk, hogy nem lesz, azért csak nyomatják a szöveget.

Egyébként babakoromban apukám munkanélküli egyetemista volt, anyukám meg tanárnak tanult és már tanított a suli mellett. Kapott egy ajánlatot Ausztriában, és kiment, nem emlékszem, mennyi időre, talán egy hónapra. Apu tologatott a játszótéren babakocsiban, és közben tanult. :) Én is már 25 vagyok, szóval nem egy mai modern történet, és a nagyszülők is konzervatívak, volt ott is hiszti gondolom, de végül elfogadták, sőt, rengeteget akartak segíteni, csak apu megmondta nekik, hogy meg tudja oldani. :D És szerintem normális ember lett belőlem.

Nézd, én nem szoktam megtárgyalni a rokonsággal azt, hogy hogyan szervezem az életem.

Talán neked sem kellene.