Mi az, amit soha nem bocsájtassz meg a szüleidnek?

Azt, hogy apukám nem segített anyámnak semmiben, akkor sem mikor rákos lett. Meghalt anyukám 40 évesen. Aztán meg azt, hogy elajándekozta a kutyámat, és azt mondta egy jó emberhez került aki gondoskodni fog róla, utana meg megláttam a kutyámat egy menhely honlapján. Biztosra tudom, hogy apukám vitte oda.

Sajnos azóta már apukám is meghalt. Szerettem attól független, hogy voltak rossz húzásai. "Klasszikus" értelemben sosem bántott.

Azt, hogy utálnak amiért nőnek születtem.

Mert szerintünk, így nem vagyok hasznos tagja sem a családnak, sem a családi vállakozásnak.

Anyámnak, hogy kiskoromban ütött-vágott, cigányokkal bulizott amíg mi otthon voltunk egyedül, egyszer lenyomta a torkomon az ételt..azt hittem megfulladok. hogy megkéselte apámat, minket tesómmal rettegésben tartott.

Apámnak, hogy sosem volt otthon, nem nevelt, nem tudott rólam semmit és nem is érdekeltük. Meg hogy a halálba itta magát.

Anyám részéről nincs ilyen,akármi is volt.

Apám részéről azt,hogy soha nem láttam,és meghalt mielőtt beolvashattam volna neki.Ha létezik túlvilág,ott nem leszünk puszipajtások.

Már túlvagyok rajta de sokáig tartott:

Azért születtem h helyrehozzam a házasságukat, mivel én semmirekellő gyerekként erről nem tudtam, ezért bosszúból mindenhol keresztbe tettek nekem, másrészt mivel nem voltam hajlandó a hid alatt lakni, mellette egyetemre járni és 0-24-ben dolgozni nulla forintért, ahogy számukra ideális lett vna, igy emiatt a bosszú még magasabb szintre lépett és lelki nyomorékká próbáltak tenni minden nap minden percében, a fizikai bántalmazásokat nem is emlitve.

Vállalkozó lettem, jól vagyok, lelkes, szeretetteljes és rengeteg célom van amiket gond nélkül megvalósitok, szárnyalok felfelé a bőségbe és mindenkit viszek magammal, akit csak lehet.