Helyes pénzt kérni a gyerektől, mert otthon lakik?

"Iskolába felvették (gépész kar), de 2 hét után abbahagyta. Azt mondta nem érdekli."

Ezt a részt nem értem, 2 hét alatt még kb semmi nem derül ki abból, hogy mit fognak tanulni vagy érdekes-e, akkor még kb csak bemutatkoznak.

Ő találta ki, hogy oda akar menni, vagy ti mondtátok neki? Ő tud valamit mondani, hogy mi akar lenni vagy mit fog most csinálni? Vagy csak ennyi, hogy elvonul gépezni és kész?

Mi az a tanfolyam? (bocs, ha már írtad)

Szerintem nagyon jó ötlet hatíridőt adni neki. És minél többször emlékeztetni a határidőre. És keménynek lenni, tehát ha egy elvárást megfogalmaztatok, akkor azt be is tartani, tehát pl tényleg elkérni a pénzt majd, és nem "megkegyelmezni" neki.

Az 50 ezer tényleg elég sok először, 20 vagy 30 ezer "pedagógiai céllal" nekem teljesíthetőbbnek hangzik.

En anyammal elek, ketten, anyam nem keres csak 130 180korul,honaptol fugg. Ha szukosen is, kijonnenk csak az o fizujabol. Lehet honap vegen maragarinos kenyeret ennenk krumplis tesztaval de kijonnenk. Egyértelmű hogy adok neki, 70kt havonta, plusz fizetem a kozos tv, net dijat, plusz a sajat mobilom. Ez ugy kb 90k kiadas. Meg boven marad nekem is, ha nem lennek rossz penzkezelő siman tehetnek felre havi 20 30kt. O se kolti el minden penzet, szépen gyujtoget, es ha jon varatlan kiadas akkor arra kolti, pl a tesom kedvezmenyes hitel kivaltasara. Vagy az unokajara. Regen ennel sokkal szarabbul eltunk.

En nem birnam elnezni hogy anyukam miattam lemond dolgokrol, en meg dozsolok mert a fizetesem csak az enyem. Sot ha egyszer elkoltozok, akkor is fogok segiteni neki ha raszorul.

Nekem ez a kiadott penz ugyanolyan kiadas mint amikor majd a csaladommal fizetem a rezsit, kocsit, biztositast, kajat stb. Akkor is el fog menni a fizetesem egy resze.

Persze akar felretehetnek mondjuk havi 50kt, elnenk anyammal szukosebben, tudom hogy ertem megtenne, de en nem varom el hogy miattam sporoljon mindenen, sporolt o eleget amikor gimis voltam es egyedul o dolgozott..

Egy fiatal palyakezdo

Anyámék egyszer kértek volna pénzt, azonnal elköltöztem volna.

Ha albérlet akkor ne kelljen kerülgetni senkit. Levegőbe hajigálni pénzt tudok anélkül is hogy anyám dumálna.

Aztán majd elmagyarázhatja a barátainak hogy a saját gyerekétől kért pénzt.

A rokonunk vállalkozó, bármikor felvenné segédnek (bejelentve, nem gombokért) ezt személyesen mondta nekem. A gyerekem egyszer se hívta még fel.

Milyen munka? Mennyit fizetne neki? Akarja csinálni? Esetleg inkább tanult volna, de mivel látja hogy az anyagi kereteitek szűkösek nem akarta elkezdeni.

Többször beszéltem vele, hogy ez nem lesz jó hosszú távon. Szűkösek az anyagi lehetőségek nálunk.

Erről magaddal kellene dumcsiznod, hogy 18 éven át miért nem tudtál megfelelő körülményeket biztosítani a gyerekednek. Ne a gyereken kérd számon, hogy nincs pénzed!

Halogat mindent, nemtörődöm. Nem előre kérném a pénzt tőle, de próbálnám nyomni hogy megértse, ez fontos.

Jajaja, csak egyre jobban gyakorolsz nyomást rá hogy takarodjon dolgozni mert már nem vagy köteles eltartani és pénzbe kerül. Amikor pici volt akkor nem volt pénzbe? Esetleg akkor cuki-muki édes babuci volt egy csuda jó játékszer neked?

Aztán az állam iskolázta, most pedig neked kellene de nincs rá pénzed. Soha nem is akartál volna tenni a gyereked jövőért.

Köszönöm aki megértett.

Nem írom le mit gondolok rólad..

Amikor apa otthon lakott, mamáék elkérték tőle az összes fizetését. És nem arról volt szó, hogy apa külön akart élni, hanem ez volt a természetes, meg amúgy is mamáék azt mondták, hogy majd ők segítenek neki a jövő beli otthonában. Segítettek, de azóta is kamatostul mindent visszakèrtek pénzben is meg használatban is (a kertünket is ők használják, a terepjárót is, a pincénket is, stb), és bármikor ide jöhetnek. Kicsit olyan, mintha nem is a mi házunk lenne.

Hálás vagyok a szüleimnek, amiért ők nem teszik ezt velem, mamáékban pedig elég csúnyán csalódtam, mikor már felnőttként összeállt a dolog. Igazából a szüleimben is, mert se anya, se apa nem akart sose teljesen önálló egészséges emberként élni, aki kiáll magáért, maga dönt a legfontosabb élethelyzetek en, értsd mindkettejük foglalkozását, lakhelyet, a gyerekek számát, vallását is a nagyszülők döntötték el. Én ezt soha az életben nem hagynám.

Egyébként mindig elképzelem, milyen szülő lennék(már gyerekként is). A párom és én is nagyon okos emberek vagyunk, így valszeg a gyerek is az lesz (vagy autista, valamiért ez manapság gyakran előfordul, de hátha nem). Szóval hogy csak egy gyereket akarunk, de mindig tennénk félre a jövőjére már attól kezdve, hogy megszületik. A legfontosabb a tanulás lenne. Én is mindig külföldön akartam tanulni, csak a szüleim birtoklása nem engedett. De én nem fogom így visszatartani a fényes jövőtől a saját gyerekemet, főleg ha tehetséges ès okos lesz. Egy Cambridge vagy hasonló elit egyetemen olyan ismeretségi körre tesz majd szert, hogy a tandíj meghálálja majd magát. De ha nem is akar majd egyetemre menni, hanem mondjuk egy kis pékséget vagy kavezót szeretne, akkor arra fogunk gyűjteni. És nem fogom kis papîrkán vezetni, hogy a saját gyerekemnek mikor mennyi pénzt adtam, és mennyit kell majd visszaadnia később (inflációval, kamattal), hogy nekem megérje, mert a gyerek nem tárgy, nem befektetés, hanem az élet legszebb ajándéka. A nevelést kell úgy megoldani, hogy törődünk vele, a lelkével is, hogy felnőtt korára ne megutáljon, hanem a család a legboldogabb, meghittebb dolog legyen at életében, ahova bármikor fordulhat.

Utolso, szerencses lesz a gyermeked! Az en szuleim is hasonloak halisten!

Jelenleg kulfoldon vagyok szakmai gyakorlaton, friss jogasydiplomaval es imadom.

A sok irigylelku sajnos lepontozott teged, ez sokat elmond az orszagunkrol :((