Szerintetek ez a helyzet gyakori? Anyuka pénzköltése?

#37/41-es

Tetszik a hozzáállásod nagyon, köszönöm, és tök jó, hogy ilyen jó kapcsolatod van a szüleiddel :)

Igazából tényleg sokat köszönhetek neki, szóval megérdemli, de a pénzes ügyet akkor ezek szerint annyira nem.

Háát, tényleg nagyon remélem nem kerülne erre sor, szoktam mondani ilyenkor, hogy megyek utánad (kíváncsi vagyok mit reagál erre), de azt mondja, nem nem neked élned kell, ha meghalok, ne legyél szomorú, mert jobb helyen leszek, ahol talán nem fogok úgysem szevedni, nem kell siratni. Szóval ez pozitívnak mondható? Talán?

#37

Igen, ez így egy egészségesebb gondolkodás az elmúlásról, jó hogy nagyid is így vélekedik :) És addig kell őket elkényeztetni és szeretgetni, amíg itt vannak :)

Rendben, megteszek minden tőlem telhetőt minél hamarabb ezek után!!! Köszönöm a biztatást!!

#38-as

Akkor örvendetes hír, hogy nálatok nincs ilyen :)

Nem fogjuk, és elég helytállónak tűnik ez a mondás :D

Képzeljétek, a sok tanácsotok miatt fogtam magam és, UPDATE!!!

Kimentem a konyhába pakolni a szatyrokból és elhintettem neki, mi lenne ha én mennék el vásárolni? Mert hogy ő úgyis állandóan cipel, kiskorában is mindig szekrényeket cipeltél a mamának segítettél stb. és most már elég, hadd segítsek én? És mondta, hogy nem szeretne ezzel terhelni, de mondtam, hogy akkor max 2-3 naponta én bevásárolok nem nagy bevásárlásként, hanem apró-kevés dolgot, hogy ne kelljen annyit cipelnem (így talán elérem, hogy egy idő után én vásároljak/kezeljem a kártyát). És képzeljétek beleegyezett!

Aztán meg mondtam neki, mi lenne ha havonta adna nekem 10-20 ezret "zsebpénznek" hogy majd ha lediplomáztam addigra lesz alapom (mert addig támogat apum) és nem üres zsebbel indulok a nagy világba. És beleegyezett! Próbáltam még jobban rávenni, hogy beleegyezzen, és mondtam, hogy: dehát lelkifurdalásom van, nem lesz kevesebb ételre stb.? Mondta neem, hát a te pénzed végül is.

Nagyon félek a nincstelenségtől, mert olyan sokan nélkülöznek, erre mi meg itt költekezünk, ez olyan mintha a hátuk mögött kijátszanánk őket, ha az embernek nincs, olyankor 100 forint is sokat számít.

Szóval most kicsit örülök, mert talán bevásárolhatok szép lassan és még kaphatnék havi 10-et/20-at, de tudjátok van a fejben az a hátsó gondolat, hogy szabad ennyire örülni? Mi lesz ha nem jön össze hosszabb távon? De egyelőre megpróbálok csendben örülni és reménykedni egy önállóbb jövőért :)

Eddig ezt nem nagyon mertem megtenni, mert féltem a reakciójától (meg azt hittem normális, igaz már huszadjára említem, elnézést), meg régebben nem így álltam hozzá, ezért nem lett belőle semmi, de ha már ennyien írtatok és ilyen gyorsan, meg biztattatok, nem szerettem volna ha kárba vész, és üres fülekre leltetek volna, nagyon szépen köszönöm Mindenkinek aki tanácsot adott, meghallgatott és tapasztalatokat is írtatok!!!