Ha egy szülő megüti a gyerekét valami miatt, akkor rossz szülő mert nem szabad megütni egy gyereket, vagy néha megérdemli a gyerek a pofont?

"bárkivel előfordulhat, hogy az adott szituációban az lesz a reakció. Ha ez egy-két alkalom, akkor nem lesz rossz szülő, és a gyerek sem törik össze, csak megtanulja, hogy "oké, akkor ez is egy határ".

Teljes mértékben igazad van, sőt, vigyük tovább ezt a gondolatmenetet!

Bármelyik férjjel előfordulhat, hogy az adott szituációban egy feleségnek adott pofon lesz a reakció. Ha ez egy-két alkalom, akkor nem lesz rossz férj és a feleség se törik össze, csak megtanulja, "oké, akkor ez is egy határ".

Bármelyik főnökkel előfordulhat, hogy az adott szituációban egy beosztottnak lekevert pofon lesz a reakció. Ha ez egy-két alkalom, akkor nem lesz rossz főnök és a munkavállaló se törik össze, csak megtanulja, "oké, akkor ez is egy határ".

Bármelyik gyermekkel előfordulhat, hogy az adott szituációban egy idős rokonának kiosztott pofon lesz a reakció. Ha ez egy-két alkalom, akkor nem lesz rossz gyerek és a nagymama se törik össze, csak megtanulja, "oké, akkor ez is egy határ".

Bármelyik ápolóval előfordulhat, hogy az adott szituációban egy betegnek lekevert pofon lesz a reakció. Ha ez egy-két alkalom, akkor nem lesz rossz szakember és a páciens se törik össze, csak megtanulja, "oké, akkor ez is egy határ".

Szerintem a fejre nem szabad ütni. Fenékre, kézfejre igen. Írok egy szituációt. Jól nevelt, értelmes gyerek, akivel rengeteget foglalkoznak, jó példa van előtte.

A gyerekre rájön az ötperc, feszegeti a határait. Játékból elkezd ütögetni. Szépen,, nyugodtan megkéred, hogy fejezze be, mert ez fáj, csúnya dolog, nem ütünk másokat, stb. Ezen nevet tovább a gyerek, egyre nagyobbakat üt és tényleg fáj. Hiába magyarázod, csak csinálja, közben nevetve azt mondja: Nem fáj ez! Nem is fáj neked! Ekkor elkapja anya a kezét és ráüt egy picit,de hogy érezze is azért. Megkérdezi a gyereket: ez neked jól esik? Gyerek válasza: nem, nem esik jól. Anya: Ezért nem szabad ütni másokat.

Gyerek: Bocsánat. (többet nem csinált ilyet).

Ilyen esetekből kismilliót lehetne írni. Nem gondolom, hogy rossz szülő az, aki indokolt esetben egy picit kézre vagy fenékre rácsap.

#7-es vagyok

"..néha megérdemli a gyerek a pofont?"

Ezt most h újra elovastam és a hozzászolásokat is, annyit még hozzátennék, hogy amit én írtam nem erre a gondolkodásmódra vonatkozott.

Mert tényleg van olyan szülő, aki rosszalkodásért megveri a gyereket, megrángatja, megpofozza vagy jól odasóz a fenekére.

Én kizárólag az életveszélyes, súlyosan balesetveszélyes szituációkra gondolok, ahol nem lehet kísérletezni azzal, hogy a gyerek megértette-e elsőre vagy megpróbálja-e újra.

De azzal, hogy "ha megérdemli a gyerek, hogy megpofozzák" akkor nyugodtan lehet ütni, azzal így nem értek egyet.

Mit jelent az, hogy "megérdemli"?

Tegnap egy boltban az anyuka a kb. 12 éves fiát majdnem megrángatta, mert bactatta a maszkot az arcán szerencsétlen. Vagy 5x rászólt az anyja és utána már elkapta a karját és kicsit megrántotta (nem erősen de azért elég dühösen). Látszott, ha mégegyszer hozzányúl a gyerek akkor baj lesz.

Na mondjuk nekem az, hogy nem bírja elviselni a gyerek az arcán a maszkot, zavarja és kényelmetlen, nem akkor a rosszalkodás, azért mondjuk nem rángatnám meg. Az anyja szerint viszont "megérdemelte" a fenyítést.

Elképzelem, ahogy a gyerekeimmel sorban állunk a pénztárnál a Tescoban, és az előttem lévő anyuka ad egy sallert a hisztiző gyerekének.

Hát a mi ereinkben tuti meghűlne vér, és ezerszer kellemetlenebbül éreznénk magunkat a jelenettől, mintha a gyerekhisztit kellett volna végighallgatnunk. Végignéznie egy gyereknek másvalaki fizikai fenyítését szintén a bántalmazás egy formája. Ott abban a helyzetben az a szülő bizonyos értelemben minden gyereket bántalmazott, akinek ezt végig kellett néznie. A gyerekeim félelmet és zavarodottságot éreznének, én pedig vívódnék a "ne szólj bele" és a "dehát nyilvánosan bántalmazza a gyerekét, cinkos, aki néma" gondolatok között.

Nem vagyok szent, szakadt már el a cérnám, és volt, hogy fizikai erőszakot alkalmaztam tehetetlen kétségbeesésemben a tomboló nyolcévesemmel, de azóta is szégyellem, senkinek sem kérkedek vele, nem része nevelési elveimnek, és bántalmazást látni attól még sokkoló és szörnyű, egy nevelő célzatú akárhova ütés formájában is.

Szóval az utolsónak: igen, inkább idegeljen ki az üvöltésével a gyereked másokat, mint hogy azt kelljen látniuk, hogy megütöd. Hidd el, sokkal toleránsabbak az emberek, mint hinnéd. Én tök együttérző vagyok minden hisztiző gyerek szülőjével, de ez az együttérzésem egy pillanat alatt száll el, ha megüti. Léteznek más eszközök is a helyzet kezelésére, még ha nem is olyan drasztikusak és azonnaliak, mint egy pofon.

Néha néha egy pofontól nem lesz baja.

Lányom kb 2szer kapott kisebb pofont a 6 év alatt, de akkor hiába szóltam rá sokszor kedvesen vagy erősebben, nem bírt magaval.

A seggére hiába csapok rá, kb képen röhög. Átlagban egy nagyon jó gyerek.

Ettől nem lesz valaki rosz szülő sztm. De persze, már ott tartunk, hogy a tanárt üti a diák és még a szülő is neki megy.

"De persze, már ott tartunk, hogy a tanárt üti a diák és még a szülő is neki megy."

Nem egészen értem, a szülő felpofozhatja a gyereket, mert az nem bír magával, de nem pofozhatja fel a tanárt, ha az nem bír magával? Hogy is van ez akkor? :D

Mint a korábbi példáimból is látszott, téves az egész kérdés, hogy ütünk-e gyereket vagy nem ütünk. Alapból nem ütünk meg egy másik embert. Teljesen mindegy, hogy kicsoda az illető.