Hogy lehet elfogadni nőként a párod gyermekeit? Nekem miért ilyen nehéz ez?
Már azon gondolkodom, hogy felkeresek egy pszichológust..3 éve vagyunk együtt a férjemmel, a kezdetektől fogva tudtam, hogy van 2 lánya, akik heti 2 nap jönnek hozzánk láthatásra.
A kapcsolat első 1 évében még csak a tökéletes apát láttam Benne, és nem zavart, hogy vannak gyerekei. Aztán úgy egy éve teljesen megváltozott bennem valami, kezdtem azzal, hogy mindig akadt valami "dolgom épp" amikor láthatásra jöttek, leléptem ottohonról, volt, hogy éjszakára sem mentem haza. Közben tőlünk független okok miatt elköltöztünk 200km távolságra Tőlük, így 2 hetente hétvégére szűkült a láthatás, amibe mindenki beleegyezett. De így így egyre rosszabbodott a helyzet. . Jelenleg ott tartok, hogy hisztirohamot kapok amikor jön a hétvége, és napokig haragból nem beszélek a férjemmel, mert ő utazik le a másik városba, így engem otthagy egyedül 2 napra. Semmi esetre sem kérem, hogy ne látogassa őket, nem akarom "eltiltani"őket egymástól, tudom, ha választásra kényszeríteném egyértelműen a gyerekeit választaná, és ezt én is így tartanám helyesnek. Csak borzasztóan önző vagyok, csak magamnak akarom őt, és nagyon fáj, amikor elmegy hozzájuk, éli a családi életét a nagyszülőknél, én pedig egyedül vagyok abban az időben. Azt érzem, hogy a régi családi élete mindig ott van, aminek én sosem leszek a része, és ezért tudat alatt büntetem azzal, hogy bunkó vagyok vele napokig a láthatás előtt és után.
(a lányai 6 és 9 évesek, nagyon a kiskamasz korban, állandó pörgés, sírás, hiszti) - nem könnyítik meg nekem ők sem.
Nagyon szeretem, mint férfit, és ő is engem, ezért nem akarom hogy odáig fajuljon a dolog, hogy megutáljon a folytonos ellenségeskedésért a gyerekei iránt. Nem értem én sem, hogy mi változott meg bennem az idő során, ezért gondolkodtam el rajta, hogy pszichológushoz fordulok. Vajon fog tudni segíteni feloldani ezt a belső feszültséget bennem?
Aki hasonló helyzetben van, hogy éli ezt meg?
Köszönöm előre is a válaszokat.
válasza:Szia.
Megértelek, nekem sem kellene használt férfi más gyerekeivel.
Párválasztás arról szól hogy megtaláljam leendö gyerekeim apját és annak a férfinak csak én és közös gyerekeink legyen az életében. Minden pénzét és energiáját az én véremre és rám fordítsa. Más gyerekei lennének számomra egyenlö kakukk fiokával, a férfi más nö vérét utodját nevelgeti pénzeli amig a mi közös gyerekünktöl venné el.
Nem türöm
Köszönöm a válaszokat!
Higgyétek el, tudom, hogy bennem van a hiba. És változtatni szeretnék rajta, de azt nem látom megoldásnak, ha kényszerből "jópofizok", és magamba fojtom az érzéseimet. Amiért egyre inkább félek a helyzettől, hogy én is szeretnék gyereket, és a férjem is szeretne, erről már rengetegszer beszéltünk. Csak attól félek, hogy az én gyerekemet "hátrány" érné emiatt.
Lehet, hogy a saját példám miatt, a szüleim elváltak kiskoromban, és amikor láthatáson voltunk, a "mostohatesók" mindig többet kaptak, és mi titokban kaphattunk egy hamburgert, hogy ők ne tudják meg, és borzasztó rossz volt így felnőni.
Viszont velük így felnőttként a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, ugyanúgy testvérként tekintünk egymásra, együtt töltjük a nagyobb ünnepeket, stb.
Tehát csak a gyerekkori problémáktól tartok. És hogy a gyerekem majd talán nem számíthat az apjára, mert épp a másiknak kell egy új telefon, vagy a másik ballagásán lesz akkor és ott - amikor neki lenne rá szüksége.
A kérdésem ide aló feltevésének annyi volt a szándéka, hogy kívülálló emberek véleményét, esetleg tapasztalatát kérjem.
válasza: válasza:Kérdező, nem tudtál jobb partit találni? Ha még gyereket is szülnél ebbe a kapcsolatba, egyre jobban másznál bele a sz....ba. Szerintem lépj ki belőle, előbb-utóbb itt is vége lesz a nagy szerelemnek, viszont ha benne maradsz, nehezített pályán fogsz mozogni, amíg élsz. A két számodra idegen gyerek végigkíséri sajnos az életedet. Gondolj bele, amikor majd 20-25 év múlva unokái lesznek a férjednek, azok is tőled (és a ti gyereketektől) veszik el az időt.
Egy pasi sem ér ennyit hidd el nekem (öreg motoros vagyok már.)
válasza:Pont azt akartam írni, mint a 26-os!
Te voltál abban a szerepben, amiben most a férjed gyerekei vannak, tehát valóban az lenne a logikus, ha átérzéssel, empátiával fordulnál feléjük, nem ezzel az ellenséges hozzáállással.
Ilyen formában végleg nem értlek!
válasza: válasza:21. Ahogy te nem érted meg az én álláspontomat és összeomlik kis világod, úgy én sem értem, hogy ugyan mitől?
Vannak olyan szép, empatikus, szent lelkek, akik belenyugvással tűrnek minden második hétvégét egyedül, megértéssel vadidegen gyerekek irányába.
Csak egy példa: mi még 3 év után is, a férjemmel, minden hétvéget ájulásig szexszel töltöttük, csak enni keltünk fel. Csak egymásnak éltünk.
Ahogy meglettek a gyerekek, nyilván ez már nem ment minden hétvégén és egész nap, de nem mindegy, hogy a közös gyerekeink miatt változik a huncutkodás ideje, vagy számomra idegenek miatt kell lemondanom az imádott, kívánt férfi közelségéről.
Ez annyira megalázó...reszelgesd a körmeidet, meg filmezz egyedül, amíg a férjként megbukott palid, egy másik nőtől származó gyerekeivel játszik jó apát.
Nem is értem egy magára valamit is adó, magát valamire tartó nőnek ez hogyan fér bele?
válasza:25, a saját példádat logikusan végiggondolva: ugyanilyen szituban a te leendő gyereked kapná a többet, nem a meglévők.
És a te nevelésed lesz, hogy a "régi" gyerekeknek ne kelljen titokban enniük a hamburgert, mint neked. Szóval te most kihozhatod a legjobbat ebből a helyzetből.
A gyerekekkel próbálj együttérezni - ők vannak abban a helyzetben, mint te voltál gyerekként. Ha így tekintesz rájuk, máris más lesz az egész szitu.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!