Hogy lehet elfogadni nőként a párod gyermekeit? Nekem miért ilyen nehéz ez?
Már azon gondolkodom, hogy felkeresek egy pszichológust..3 éve vagyunk együtt a férjemmel, a kezdetektől fogva tudtam, hogy van 2 lánya, akik heti 2 nap jönnek hozzánk láthatásra.
A kapcsolat első 1 évében még csak a tökéletes apát láttam Benne, és nem zavart, hogy vannak gyerekei. Aztán úgy egy éve teljesen megváltozott bennem valami, kezdtem azzal, hogy mindig akadt valami "dolgom épp" amikor láthatásra jöttek, leléptem ottohonról, volt, hogy éjszakára sem mentem haza. Közben tőlünk független okok miatt elköltöztünk 200km távolságra Tőlük, így 2 hetente hétvégére szűkült a láthatás, amibe mindenki beleegyezett. De így így egyre rosszabbodott a helyzet. . Jelenleg ott tartok, hogy hisztirohamot kapok amikor jön a hétvége, és napokig haragból nem beszélek a férjemmel, mert ő utazik le a másik városba, így engem otthagy egyedül 2 napra. Semmi esetre sem kérem, hogy ne látogassa őket, nem akarom "eltiltani"őket egymástól, tudom, ha választásra kényszeríteném egyértelműen a gyerekeit választaná, és ezt én is így tartanám helyesnek. Csak borzasztóan önző vagyok, csak magamnak akarom őt, és nagyon fáj, amikor elmegy hozzájuk, éli a családi életét a nagyszülőknél, én pedig egyedül vagyok abban az időben. Azt érzem, hogy a régi családi élete mindig ott van, aminek én sosem leszek a része, és ezért tudat alatt büntetem azzal, hogy bunkó vagyok vele napokig a láthatás előtt és után.
(a lányai 6 és 9 évesek, nagyon a kiskamasz korban, állandó pörgés, sírás, hiszti) - nem könnyítik meg nekem ők sem.
Nagyon szeretem, mint férfit, és ő is engem, ezért nem akarom hogy odáig fajuljon a dolog, hogy megutáljon a folytonos ellenségeskedésért a gyerekei iránt. Nem értem én sem, hogy mi változott meg bennem az idő során, ezért gondolkodtam el rajta, hogy pszichológushoz fordulok. Vajon fog tudni segíteni feloldani ezt a belső feszültséget bennem?
Aki hasonló helyzetben van, hogy éli ezt meg?
Köszönöm előre is a válaszokat.
válasza: válasza:44-es
Ez csak akkor müködik ha a nőnek is van már egy gyereke az előző kapcsolatából. Egyébként benne van a természetes önvédelmi ösztön a bizonytalanság, hogy nincs utódom és egy olyan embertől lesz potenciálisan akinek már 2+ gyerekről kell gondoskodnia, ez rontja az én génjeim tovább öröklödését.
A gyerek csak az lehet ami a saját vérét génjeit hordozza, a párjának gyerekeihez semmi köze, csak egy idegen kakukkfióka aki elveszi a pénz energiát stb
válasza:41 és 43-al értek egyet.Egy párját/férjét szerető,vele időt tölteni akaró és igénylő nőnek egy számára idegen gyerekhez való folyamatos alkalmazkodás óriási teher. A mozaikcsaládok jó része szembe megy a természet rendjével. Amikor is van apa és anya akik elsők egymásnak. Majd bejön a képbe a közös gyermek, akit mindketten egyformán imádnak és akár maguk elé is helyeznek. Ilyenkor mind a férfi mind a nő még jobban szereti párját, hiszen az általa imádott gyermekkel törődik társa és szereti.
Saját gyermek nélkül a nő szeretné hogy párjának/férjének ő legyen az első. Lesse minden kívánságát, amit viszonoz ezer más dologgal. Egymással beszélnek meg mindent, egymáshoz igazítják az életük mozzanatait. Nos ez ha az egyik félnek gyereke van természetszerűleg borul. Ha több gyereke van ami ugye még több idő/energia/pénz, még nehezebben tolerálható.
Igen ott talán működik ahol a nőnek és férfinak is van már gyermeke, de csak akkor ha a nevelési és kapcsolattartási rendben együtt állapodnak meg. Ha nem így van, akkor a nő ellenségként tekint a más nő által szült gyerekre/gyerekekre hiszen folyton arra emlékezteti hogy párjának ő soha nem lehet első.
Valamiért a férfiak ebben toleránsabbak. Talán azért mert belekerülnek egy nő+gyerek kombóba, tehát nincs sok változás. Az elvált férfi viszont ritka esetben él gyermekével. Az alap szitú az, megismerkedik szíve új választottjával, jól megvannak, szeretik egymást. Majd ebbe a tökéletes állapotba folyton belekavar egy a nő számára idegen gyermek, rabolja a párja szeretetét,törődését,idejét,pénzét.
Nem kell ide pszichológus, nyilván elméletben mindenkinek el kellene fogadni teljes mértékben párja gyermekét. Csakhogy az ember nem úgy van megalkotva hogy ez minden esetben működjön is.
Azt látom környezetemben ez a férfiaknak jobban megy. Bár a férfiakat inkább a fiúgyermek szokta kiakasztani, a nők meg a férfi lánygyermekében látnak riválist, olyan személyt aki ellopja párjuk szeretetének, idejének egy részét. Minden nő szeretne párjának első lenni, ez természetes igény.
Kérdező javaslom hiába szereted párodat,keress gyermektelent.Hiszen örök probléma lesz számodra a férjed gyerekeinek léte.
válasza:Én viszont úgy gondolom, hogy az EMBERNEK némileg különböznie kellene attól az állattól, aki az idegen kölyköt kiveri az alomból.
De még az állatban is vannak különbek, mert láttam én már kutyát, aki kismacskát szoptatott a saját kölykei mellett, vagy kecskét, amelyik kismalacot szoptatott, nevelgetett és még számtalan példát sorolhatnék, de minek? ... egyes ösztönlényeknek ez magas, mint a tehénnek a tangó!
Én is gyerekes férfihez mentem hozzá és állítom, hogy jobb és bizalmasabb kapcsolatom volt a gyerekkel, mint az apjának.
Ráadásul, mivel nem miattam váltak el, így az exszel sem gyűlölködtünk, mindent normálisan megbeszéltünk.
Ő sem a férjemet hívta, ha valamit meg akart beszélni, hanem engem.
Annak ellenére, hogy közös gyerekünk is született, az első sem lett háttérbe szorítva, teljes értékű, szeretett tagja a családunknak, pedig már lassan ő is felnőtt lesz.
Egy percet nem éreztem őt tehernek és jó, hogy van a fiamnak egy 4 évvel idősebb bátyja, akivel nagyon jó testvérek.
De ti csak acsarogjatok egy kicsi gyerekre, mint potenciális ellenfélre, biztos sokra fogtok vele menni!
válasza:48-as itt a lényeg!
" Ő sem a férjemet hívta, ha valamit meg akart beszélni, hanem engem."
Tehát már eleve nem bántak veled kívülállóként,nagyon is belevontak a gyerek körüli dolgokba,döntésekbe ezek szerint. Magyarul,számítottál.
Itt pont sokszor az a baj,hogy az elvált gyerekes férfi új párja ki van hagyva a döntésekből,ezáltal IS folyton éreztetik vele hogy ő nem egyenrangú párja férjének,ahogy saját közös gyerek esetén lenne.
válasza:18 02 Minden tiszteletem. De ez ritka mint a fehér holló és igen egyesek ösztönlények és egy tehén is értelmesebb náluk nemtől függetlenül.
70F
válasza: válasza: válasza:#50
Én ugyan nem láttam sehol, hogy a Kérdező az exre panaszkodott volna, bár lehet elkerülte a figyelmemet. Én csak azt látom, hogy miatta haptákban áll az egész család, gyerekektől a nagyszülőkig, a pasijának utazgatnia kell, mert az otthonában nincs helye a gyerekeinek és ehhez mindenki alkalmazkodik. Ő meg generálja a feszkót a gyerekhisztijével, holott azok nem tegnap estek le az égből.
És hogy számítottam?
Persze, hogy számítottam, mivel nem én miattam borul fel egy család, nem volt ok haragudni rám. Ahol ez nem így van, ott nehéz szimpatizálni egymással.
És persze, hogy számítottam, mert ha a gyerek megbetegedett, akkor nyilván én ültem az ágya mellett, hogy az anyja/apja el tudjon menni dolgozni, nem pedig a nagyanyja 300 km-ről.
Én kértem számon a leckéjét, pakoltam a táskáját, csomagoltam az uzsonnáját és én loholtam a tornacuccával a suliba, ha itthon hagyta azon a héten, amikor nálunk volt otthon, mivel megosztott felügyelet volt a megegyezés. Tőlem tanult meg úszni és velem beszélte meg a csajokat.
... de nyilván én vagyok a "természetellenes"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!