Hogy lehet elfogadni nőként a párod gyermekeit? Nekem miért ilyen nehéz ez?

Már azon gondolkodom, hogy felkeresek egy pszichológust..3 éve vagyunk együtt a férjemmel, a kezdetektől fogva tudtam, hogy van 2 lánya, akik heti 2 nap jönnek hozzánk láthatásra.

A kapcsolat első 1 évében még csak a tökéletes apát láttam Benne, és nem zavart, hogy vannak gyerekei. Aztán úgy egy éve teljesen megváltozott bennem valami, kezdtem azzal, hogy mindig akadt valami "dolgom épp" amikor láthatásra jöttek, leléptem ottohonról, volt, hogy éjszakára sem mentem haza. Közben tőlünk független okok miatt elköltöztünk 200km távolságra Tőlük, így 2 hetente hétvégére szűkült a láthatás, amibe mindenki beleegyezett. De így így egyre rosszabbodott a helyzet. . Jelenleg ott tartok, hogy hisztirohamot kapok amikor jön a hétvége, és napokig haragból nem beszélek a férjemmel, mert ő utazik le a másik városba, így engem otthagy egyedül 2 napra. Semmi esetre sem kérem, hogy ne látogassa őket, nem akarom "eltiltani"őket egymástól, tudom, ha választásra kényszeríteném egyértelműen a gyerekeit választaná, és ezt én is így tartanám helyesnek. Csak borzasztóan önző vagyok, csak magamnak akarom őt, és nagyon fáj, amikor elmegy hozzájuk, éli a családi életét a nagyszülőknél, én pedig egyedül vagyok abban az időben. Azt érzem, hogy a régi családi élete mindig ott van, aminek én sosem leszek a része, és ezért tudat alatt büntetem azzal, hogy bunkó vagyok vele napokig a láthatás előtt és után.

(a lányai 6 és 9 évesek, nagyon a kiskamasz korban, állandó pörgés, sírás, hiszti) - nem könnyítik meg nekem ők sem.

Nagyon szeretem, mint férfit, és ő is engem, ezért nem akarom hogy odáig fajuljon a dolog, hogy megutáljon a folytonos ellenségeskedésért a gyerekei iránt. Nem értem én sem, hogy mi változott meg bennem az idő során, ezért gondolkodtam el rajta, hogy pszichológushoz fordulok. Vajon fog tudni segíteni feloldani ezt a belső feszültséget bennem?

Aki hasonló helyzetben van, hogy éli ezt meg?

Köszönöm előre is a válaszokat.