Hany evesek voltak a szuleid mikor világra jöttél? Ez valahogy befolyásolta az eleted?

34-38, és semmit nem befolyásolt. Fiatalos, egészségesen élő emberek, akik jóval fiatalabbnak néznek ki most is a koruknál.

Anyum 32 volt, apum 36. Nem volt befolyásoló tényezővel az életemre semmilyen módon. Később még született egy húgom. Akkor anyum már stresszelt kicsit, hogy úristen, közel a 40-hez szül. Ma meg ez már tulajdonképpen teljesen természetes, a 90-es években még fura volt.

Anya 33, Apa 35 volt. Nem befolyásolt semmit.

Apukám 40, Anyukám 39 éves volt, csodás gyerekkorom volt.

Anyukám 39, apukám 49 éves volt akkor. Apukám meghalt 74 évesen, amikor én 25 éves voltam. Most 45 vagyok, és 5 éve gondozom súlyosan beteg anyukámat, aki most 84 éves. Nem a kor a legnagyobb baj, hanem az, hogy maradiak/konzervatívak voltak mindig. Ragaszkodtak a régies felfogáshoz, és az elveikhez. Meg apukám mániákus vallásossága már-már zavaró volt. Apukám már akkor nyugdíjba ment, mikor én még általános iskolás voltam. Meg az zavart, hogy soha nem lehetett velük őszintén beszélgetni, mint egy baráttal, hanem mindig meg kellett tartani a távolságot,és megadni nekik a tiszteletet.

Ja, és soha nem mutatták ki az érzéseiket, meg nem is mondták, hogy szeretnek, pedig nagy szükségem lett volna rá. Nem is sokat foglalkoztak velem, kérdezni se sokmindent lehetett. Mert úgy gondolták, hogy az iskola azért van hogy ott neveljenek, és tanítsanak is. Otthon meg elég nekik annyi, hogy eltartanak, van hol aludnom, és kapok enni. Apám már akkor megfáradt ember volt, mikor az én elmém még nyiladozott, és sok mindenre kíváncsi lettem volna. Anyámat meg lefoglalta a munka, és a háztartási munkák. Ha együtt mentünk volna valahová, akkor mindig kitalált valamit, hogy miért ne menjünk, néha még betegséget is színlelt.

Negyven pluszosak mindketten. Úgy befolyásolta, hogy bölcsebb tanácsokat tudtak adni, és voltak idősebb testvéreim.

Nekem anya 40 volt apa 29. Kiskoromban elváltak és anyukámmal éltem. Nem mondom hogy rossz volt mert próbált mindent megtenni értem amit tudott de valahogy soha nem volt olyan a kapcsolatunk mint a többi osztálytársamnak a szüleivel akik fiatalabbak voltak. Mások egy csomó dolgot meg tudtak beszélni az anyjukkal tök lazán mintha barátok lennénk én meg néhány ilyen témát inkább fel se mertem hozni. Apámmal heti egyszer találkoztam de vele mindig is sokkal lazább volt a kapcsolatom. Nem mondanám hogy jobb mert keveset találkoztunk, nem ismerjük annyira egymást de szerintem ő sok esetben sokkal jobban tudja hogy mi normális abban a korban amiben én vagyok és hogy mindenki más is ilyen. Anya mindig mindent próbál tiltani mert hát a többiek se buliznak, nem mennek ide-oda közben meg nem ismeri egyik osztálytársamat/barátnőmet se. Én főleg kisebb koromban féltem attól hogy anyukám fiatal koromban fog meghalni és hogy akkor majd mi lesz velem meg hasonló dolgok, ez volt az egyik legrosszabb rémálmom régen. Amúgy összességében nem bánom hogy így alakult a helyzetem de mindenképp kipróbálnám hogy milyen lehet fiatalabb szülőkkel élni legalább 1 hétig.