Hogyan lehet kiküldeni a fiatal felnőttet a birtokra gazalni?

A kérdező valszeg általánosan kinti munkákra gondolt. Gondolom, ilyen 50-60 év körüli vidéki ember lehet, aki abban nőtt fel, hogy a gyereknek erkölcsi kötelessége a szüleinek segíteni a földön. Nyilván a gyereket is ebben a szellemben nevelték, azaz gyakorlatilag a dolgoztatás volt a szeretetnyelv. Ebből a gyerek annyit érzékelt, hogy a valódi érzelmi igényeit nem elégítik ki, vagyis nem beszélgetnek vele azokról a dolgokról, ami őket érdekli, nem szereznek neki élményeket, nem foglalkoznak érdemben vele, nem támogatják, hogy gyerek lehessen, viszont állandóan a munkával nyaggatják, és még el is várják, hogy ő ezért hálás legyen. Mindezt úgy, hogy a srác már az új évezredben született, az internet, a számítógépes játékok és a közösségi média világában, amik teljesen máshogy szocializálják, mint egy paraszti világ, és amikről a szüleinek és pláne a nagyszüleinek lövésük sincs. Számára a földművelés egy teljesen idegen, ingerszegény dolog. Valszeg az őt megelőző generációknak is qrva unalmas és terhes volt, csak nekik nem volt választásuk.

A srácot semmivel nem fogjátok rávenni a földtúrásra, és nem is lenne jogos. Hagyjátok békén, hadd foglalkozzon azzal, amivel akar. Teljesen megértem őt egyébként, akarna a f*szom kapálni meg gazolni egy több hektáros birtokon. Minek? Meg meddig? Mi köze neki ahhoz, amit a nagyszülei magukra vállaltak? Ha nem bírják a munkát, akkor adják el a földet és éljenek el belőle.

Egyet tehet a kérdező, tudassa a gyerekkel, hogy meddig fogja eltartani, állapodjanak meg ebben, és onnantól kezdve boldoguljon ő maga, ahogy tud. Ez egy korrekt dolog. Ha meglesz ez a határ húzva, akkor ki fog találni valamit, méghozzá olyat, ami érdekli. Valószínűleg nem a napszámosmunka lesz.

"De azért ha eljön az ideje a pénz, az örökség az jól fog jönni a kis "rabszolgának", ugye? "

Ja, és akkor cserébe életük végéig le van kötelezve a nagyszüleinek és dolgozzon napszámosként, ugye? Szerintem az örökségnek akkor van értelme, ha ajándékba adják, nem úgy, ha földtúráshoz kötik.

Vicces a dolog. Az egyik olyan, mint a bolsik voltak, akinek csak akkor munka valami, ha kalapács (vagy kasza) kell hozzá. A másiknak meg van egy egyetemista fia, akit ő nevelt minimum 18 éven át, és most akarja rászoktatni a kaszálásra. Komoly...

Egyébként vannak javaslatok is:

föl lehet fogadni valakit, ki lehet tagadni és elzavarni a gyereket (aztán nyugdíjasként éhen pusztulni vagy kuncsorogni), lehet értelmesen beszélni (nem minden egyetemista sík hülye azért, hátha...) stb. De ezt már mind írták. El is lehet adni a földet, ha nincs, aki művelje. Na mindegy.