Ugyanúgy tudnátok szeretni a párotok előző házasságából született gyerekét (18 éves a gyerek), mint a saját gyereketeket (most fog születni jövőhónapban)?

8éve vagyunk együtt, a gyerekét eddig mindig kiszolgáltam,egy fűszállat nem kellett keresztbe tennie , elkényeztetett ,egésznap a gép előtt ül, és igen én vagyok a hibás,hogy mindent megtettem,csak mert értelmi sérült a gyerek kis mértékben. És nem akarja a párom azt ,hogy a fia innentől kezdve szolgálja ki magát ha nálunk van,mint minden normális ember. Fürdőví ha nem megfelelő hőmérsékletű,az én anyukám a k... meg ilyenek. Nehogy már a nagy gyerekkel még jobban foglalkozzak mint egy babával. 3évig próbálkoztunk a babával,majd a végén lombikkal silerült,persze hogy jobban fogom szeretni a kicsit,mert számomra egy csoda lesz , meg ha nem lennének ezek az elvárások hogy éphogy a seggét nem kell kitörölni,lehet hogy úgyanúgy tudnám szeretni, de íhy hogy életképtelen így nem tudom.

Nem csak én akartam a gyereket,nem használtam tenyészbikának. Csak most közeledik a szűlés,ő beparázott ,hogy nem fog tudni úgy hozzá állni a kicsihez ,mint a nagyhoz,hogy nem fogja szeretni mert ő egészségess lesz,a nagy meg nem az. Ez az ő igazi baja. Tehát a probléma nem nálam van. De igen ha úgy érzem,hogy nem jó a gyereknek akkor elköltözök és beadom a vállást,mielőtt még a kicsi bármit is fel tudna fogni ebből a helyzetből.