Szégyen, hogy utálom a gyerekem amiért ilyen lett?

Itt mindenki szerint csak akkor lehet valaki naplopó meg élettelen ha a szülei elbasszák? Nem lehet hogy csak egyszerűen ilyen a személyisége?

Kérdező, ha változást akarsz tőle akkor mondd meg neki hogy van 1-2 hónapja költözni.

Én csak pár dolgot szeretnék hozzáfűzni.

Egyrészt ha kiteszitek az utcára azzal halálra ítélitek, lassú halálra, az utcáról önmagától senkinek nem sikerült még a normális életig eljutni. Körülbelül 1-2 hét alatt alkesszá vagy drogossá válik az ember, utána elég látványosan kezd el leépülni, végül vagy hőgutát kap, vagy megfagy.

Persze vannak kivételek de mire eljutnak addig közel sem épelméjű egész emberek,ők is csak roncsok többnyire fizikálisan és mentálisan is.

Másrészt valószínűleg nem rendelkezik kényszeres/beteges birtoklási vággyal mint a legtöbb ember, ez ilyen,ez nem nevelés kérdése. Ezen felül még rájöhetett arra is hogy nincs értelme húzni az igát csak azért hogy ne legyen végül igazából semmije.

Az is lehet hogy csak az embereket,a tömeget utálja valójában egészen egyszerűen nem tudja elviselni hogy emberek veszik körül, velük kell interakcióba lépnie, szerintem ez is teljesen érthető dolog. Például én sem viselem el az embereket, én sem vagyok képes egyszerre pl 8-10-órákat kötelezően eltölteni olyan emberekkel akiktől hánynom kell,csak azért hogy az államnak jó sok pénze legyen, nekem meg jusson némi jutifali fizetés formájában... ezért is kellett egy olyan munka, ami folytán csak emailben max telefonon kell beszélnem az emberekkel látni egyáltalán nem kell őket.

Az öngyilkossággal való "fenyegetés" meg jó eséllyel nem fenyegetés, elég nagy az esélye hogy nem csak a szája jár,ha valaki eljut addig hogy kimondja akkor az meg is képes tenni akár a pillanat hevében is.

Ha az én gyerekem lenne ilyen helyzetben ötletelgetnék vele hogy mi az amivel hajlandó még ha csak a kajára valót is megkeresni,van egy kazal dolog amivel lehet pénzt keresni és lehet extra kicsiben kezdeni.

Én a helyetekben nem azon pörögnék hogy mit rontottam el (valszeg semmit) hanem azon hogy miképpen lehetne neki a körülményeket megteremteni.

Mellesleg ha mondogattátok neki hogy semmirekellő, meg (erőszakosan) bacogattátok a (rabszolga)munkával, esetleg fenyegettétek az utcáratevéssel azzal csak negatív irányba toltátok el, ez mondjuk 100% Szóval ha valamit elbactatok akkor az leginkább ez, kérdés az hogy mennyire rugdostátok őt le a lejtőn.

Nagyon csúnya lesz amit írok,de a fiad szimplán lusta

Adott rá választ miért ilyen, mert ő nem akarja kidolgozni a belét minimálbérért

Húgom is ilyen aki 20 éves

Szimplán büdös lusta neki a munka .

Általános iskolában 6-7-8ban megbukott 2 tantárgyból,mert minek tanuljon 10 hónapon keresztül,ha évvégén oda adják a pótvizsga anyagát ami nem az egész tananyag,hanem kb csak a legfontosabb részek ami kellhet a követhető évre, azt simán megtanulta fél hónap alatt.

Átment a vizsgán

Jött a középiskola,9-10 elvégezte

Be se fejezte,se érettségi,se szakma

Pincér felszolgálónak tanult volna

Most 20 éves és nem érdekli mi lesz vele,mert ő azt állítja semmi normális jövőképe nincs

Minek tanuljon annyit, minden szerezzen szakmát

Minden menjek el dolgozni,ha kiszúrják a szemét 140ezerrel

Hülye nem érti meg, hogy a pincér felszolgáló szakma tök jó lett volna🤦, csak menjen le a balatonra,300 biztos adnak neki.

Ő a szakmájában annyit lát,hogy ebből nem tudd biztos lábon megállni és a vírusra fogja,hogy a vírus miatt döntött így

Mondtam neki,hogy csináljon másikat amit a vírus nem tett tönkre

Gyógyszertári asszisztens vagy hasonló

Ő aztán nem

Itt van 20 évesen és inkább a vírusra fogja,a szomszéd nenire mert csúnyán nézett,az iskolára mert szar az oktatás ...

A kormányra mert éhbérért ő nem lesz rabszolga...

Otthon van, alszik 10ig

Teló,tiktok,2 barátnője van csak, ő köszöni szépen teljesen jól érzi magát így.

Vannak emberek akik ebben a világban nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem találják a helyüket. Amit szeretnének csinálni nem tudják a többi meg nem érdekli őket. Nővérem és egyik barátnőm is ilyen. Néha én is így érzek. Ennek ellenére folyamatos munkaviszonyban vagyok.

Többet nem fűzök hozzá, azt a többiek már elmondtak.

14:"Tudod, mi látástól vakulásig dolgozunk, tőlünk csak szorgalmat tanult, láthatott, pihenni, lustálkodni minket biztosan nem látott soha. "

Talán pont az a problémaja, hogy azt látta, hogy látástól vakulásig dolgoztatok, és igazából nem jutottatok ezzel semmire, vagy semmi jelentősre. És ezért a munka egy kicsit sem motiválja. Nem csak otthon, máshol is gyerekkora óta azt látja, hogy azzal semmire sem lehet jutni, csak belefásulni, belepusztulni, kiégni.

Nem feltétlenül csak a szülő alkalmatlansága. Annyira rideg és fura lett a világ, hogy nem csodálom ha sok szülő képtelen ezt lekövetni. A nagy fősodor semennyire sem ad bizakodó világképet a fiataloknak. Nem csodálom hogy ennyire enervált sokuk.

Én az ajánlom, hogy beszélgess vele sokat, de nem papolva és nem arrogánsan. Próbáld az önismeret felé terelni sok szeretettel és türelemmel.

Még a kérdés is felháborító!

A te gyereked hogy kérdezhetsz ilyet h szégyen h utálod-e?

Maximum a viselkedése nem szimpatikus számodra de a saját gyermekedet hogy utálhatod??? Rajtad a felelősség, Ti vagytok a szülei. Nem kell (volna) elkényeztetni, mindent alá rakni talán érezné a súlyát hogy meg kell dolgozni a pénzért.

Beszélj vele hogy mi az a szakma mi az amit akár még tanulni szivesen... és támogassátok!!

Ha lenne érzelmi támogatása otthonról vagy egy barátnőtől/feleségtől "gürizne minimálbérért", látná értelmét.De nincs, nem csak neki, sokaknak, nemrég találkoztam reggel egy volt munkatársammal ő harminc kürüli, jött haza a csodálatos több műszakos munkahelyéről,reggel, és olyan befordult, bamba, birka, depressziós lett, hogy vissza se köszönt amikor ráköszöntem, ment mint egy zombi "haza" ahol várja a hasonló anyja, meg lánytestvérei...

Amúgy a #41, #42 leírta lényeget!