Szégyen, hogy utálom a gyerekem amiért ilyen lett?

#14: "Tudod, mi látástól vakulásig dolgozunk," Gyanítom, emellett elfelejthettetek foglalkozni a gyerekkel, és amikor kudarcok érték, akkor nem volt kihez fordulnia, vagy amikor rosszabb teljesítményt nyújtott, akkor szerinte vagy valóságosan aránytalanul fenyítettétek. Emiatt bizalmatlan lett veletek, és elkezdte leszarni a mondandótokat. Innentől bármi, amit példaként állított elé, az neki elutasítandó lett.

"tőlünk csak szorgalmat tanult, láthatott, pihenni, lustálkodni minket biztosan nem látott soha." Valószínűleg nem is igen látott titeket.

"Ezért sem értjük, hogy miért lett ilyen haszontalan, lusta." Ha nem látott titeket, akkor ti sem őt. Így nem is csoda, miért nem értitek.

Megoldás: Családterápia,de méginkább a gyereknek egyéni pszichoterápia. Arra érdemes felkészülni, hogy ha a gyerek beszélni fog, amit ott megtud, azt nem teszitek zsebre, függetlenül attól, hogy igaz vagy sem.

Anyám sem. Most próbáljuk normalizálni a kapcsolatot.

Sajnos amit leírtál, nem egyedi eset. Erre a korosztályra általánosságban jellemző a demotiváltság, a depresszió, a társas kapcsolatok hiánya. A kollégáim között kapásból van legalább 3, akinek pont ilyen a gyereke.

De itt a gyakorin is sokszor olvasni hasonlót, tegnap volt egy 24 éves, lánynak tartja magát, és a jövő évi szülinapját tervezgetve botlott egy már azonnal megoldandó problémának. Milyen ital illik a a Marlenka tortához.

Sajnos nem tudom a magyarázatot, de nyilván nem csak a szülők hibája ez, összetett társadalmi probléma. Mint ahogyan az, hogy ha kiöregszenek azok a mesterek, akik jelenleg házakat/utakat/tetőket építenek, vízvezetéket/villanyt szerelnek, nem lesz utánpótlás! De ez már egyik másik téma.

Én arra lennék kíváncsi, hogy az ilyen "nem dolgozom, mert minek az" emberek miből neteznek egész nap.

Nem kell őket kidobni a házból, de netet le kell kapcsolni, telefont nem fizetni neki, a szobájában lenyomni a biztosítékot, kaja meg van kenyér, vaj, víz. Aztán egész gyorsan rajönne, hogy ez így nem poén. Nem kell neki a minimumnál többet nyújtani. Egyből nem lesz egész nap tiktok.

Le érettségizett? Mi a szakmája? Írtad hogy kettő is van. De olyan amit szeret is csinálni? Vagy csak letett 2 sulit hogy tanuljon és addig se kelljen dolgoznia? Mihez lenne kedve,mit mond? Mert minimálbéres munka nem érdekli ha jól értettem, bár az is több mint a semmi.

Vannak testvérei? Vagy egyke gyerek? Oka van annak hogy ilyen. Nem biztos hogy depressziós, de azért kérdezzetek rá. Mert öngyilkossággal fenyegetőzik, lehet alaptalanul, csak rátok akar ijeszteni, de lehet komolyan tenné. Az hogy kitegyétek, nos szerintem nem egy jó dolog, mert lehet az italhoz nyúl. vagy a drogokhoz, és akkor egy életen át magatokat fogjátok okolni. Le kell ülni vele beszélgetni, hogy mégis mit szeretne, hogy gondolja, mert ezt így nem lehet.

Depressziós szerintem a srác, nincsenek céljai csak tengődik az életben. Minimálbérért azért nem akar dolgozni, mert nincs arról tapasztalata hogy mit jelent az a szegénység amikor nincs amit megenni, inkább azt látta tőletek, hogy dolgoztatok látástól vakulásig ahogy írtad egész életetek a munka árnyékolta be, ezáltal lehet épp azt érzi nem kapott szeretet tőletek.

Nem vagytok kötelesek eltartani, de ha meghozzátok azt a döntést hogy kirakjátok szinte biztos hogy összezuhan és alkoholista lesz, vagy öngyilkos.

Én azt ajánlom próbáljatok meg vele beszélgetni mik az elképzelései mit szeretne kezdeni az életével? Esetleg elhízott? Ha szeretne kondizni járni adjatok pénzt neki edzésre, lehet motivációt talál..

Tényleg komoly bajok vannak a mostani 10-20 évesek tanulni és tenni akarásával. Ezt egy 60+-os kollégám is szóvátette.

Én: Na, de a "gyerekek" attól lettek ilyenek, amilyenné nevelték őket.

Ő [elkámpicsorodva]: Igaz.

Egy down-osból nem lesz egyetemi professzor, és egy antiszociális zavarossal sem igen lehet mit kezdeni. Tehát vannak áthághatatlan korlátok. De az esetek 99%-ában a gyerek viselkedése olyan, amit a nevelői megengedtek neki. A példamutatás nem elég. A rossz viselkedést következetesen szankcionálni, a jót jutalmazni kell. És, ha a gyerekkel nincs foglalkozva, akkor elvadul(hat) stb.

Anyám úgy gondolta, mindent megtett. Anyagilag talán többet is, mint kellett volna. Csak éppen mindig volt mások lelki bajait gondozni, és apám helyett a háztartást vinni, csak rám nem, lelkileg, érdemben. Szar ezzel szembenézni nekem 40 körül, neki 65 felett. Nem feszegetem már, mert nincs értelme, de amíg gondolkoztam rajta, és beszéltem vele róla (inkább kiabáltam), az nem sokat segített a kapcsolatunkon.

Szóval kérdező: 99%, hogy te basztad el.

Kérdező: De miért? Hol?

Én: Hát. Ha óvatosan el kezdenéd kérdezni a gyerekedet, hogy ne számonkérésnek érezze, hogy el akarja/merje mondani, akkor sok minden kiderülhetne.

Mivel a kérdésedet itt tetted fel, szinte bizonyos, hogy a fiaddal nincs érdemi érzelmi kapcsolat, "beszélőviszony". Tudod, a gyereket nem csak etetni és ruházni, hanem érzelmileg támogatni is kell, hogy legyen mersze, önbizalma. A másik fele, a "látástól vakulásig", csak a szorgalmat mutatja, azt, hogy azt élvezni is kell, különben nincs értelme, nem. Ha ő csak a látástól-vakulásigot látta, akkor levonhatta azt a következtetést, hogy köszöni, de ennek nincs értelme. Ha az önbizalmát nem erősítettétek, akkor meg bele sem tud/mer/akar kezdeni abba, amiben lehetne látástóó-vakulásig dolgozni, mert azt sem tudja, mi az, amihez ért, amit szeretne.

Ha ilyen határozottan megfogalmazódott benned mélyen legbelül, hogy utálid, ne hidd azt, hogy ezt a gyereked nem érzi! Először próbáld meg magadban helyre rakni a dolgokat, és tudatosítsd, hogy a fiad viselkedését utálod, nem őt magát!!! A viselkedésen pedig lehet változtatni.

Mikor mondtad neki utoljára, hogy "ügyes vagy, fiam", "látom, hogy ehhez nagyon értesz", vagy "képes vagy rá"?

Valószínűleg a sok beszólogatás, a bár szülői aggodalmon alapuló, mégis nagyon káros passzív-agresszív hozzáállás is kiváltott belőle egyfajta ellenállást, dacot (emellett a depresszió sem kizárt).

Mi lenne, ha kisebb sikerélményekhez juttatnád? Pl. kérd a segítségét otthon, mondjuk megszerelni valami egyszerűt (ha nagyon nem ilyen beállítottságú, akkor valami egész triviálisat, akár megragasztani valamit, ahol két ember kell, hogy az egyik odafogja a dolgot), vagy ha pl. ő jobban ért az internethez, mint ti, ezzel kapcsolatban is kérhetnéd a segítségét bármilyen mondvacsinált, csipcsup problémában. Éreztesd, hogy szükséged van rá, hogy hasznos, hogy hiszel benne, és ha valami jót tesz vagy bármilyen pozitív változást észlelsz, azonnal csatolj vissza. Nem tudod, mit indíthat el benne akár egy őszinte, elismerő apai mosoly.

14:"Tudod, mi látástól vakulásig dolgozunk, tőlünk csak szorgalmat tanult, láthatott, pihenni, lustálkodni minket biztosan nem látott soha"

Pont így nőttem fel, szakadj meg, nehogy véletlenül is élvezd az életet, egy kicsit se. Anyám 70 lesz, mostohaapám 80, máig kizárólag munkáról lehet velük beszélni, semmi más nem érdekli őket, úgy telt el a gyermekkoromon, hogy meséltem volna valamit, "nem érek rá, mosogatok/teregetek/stb." volt a válasz.

Mi se lettünk munkamániások....

A fiad túlzás, de ezek után kezdek gyanakodni, hogy a leírás se teljesen igaz, engem anno szidtak, mert olvastam, meg úszni jártam. (Az nem munka, ugye)