Árt vagy használ a gendersemleges nevelés?

#18 Ez nem a gendersemleges nevelés amúgy.

Szerintem ez rettenetesen furcsa, és nagyon életidegen, valószínűleg nem tudnánk mi, akiknek a neme ennyire fontos, alkalmazkodni hozzá. De, ha ettől elvonatkoztatsz, akkor nem tűnik kifejezetten ártalmasnak, ha mindenki így csinálja. A gyereknek nem lenne baja, a társadalomban ugyanúgy menne tovább a fejlődés, nem lennének okosabb vagy butább emberek tőle.

Vagy valamit nem látok, amitől ez szörnyű lenne? (A szülők azok az idióták, akik elsőnek lökik valami újba a gyereküket, ami nagyon más gondolkodásmód, mint az enyém, de ezen kívül van más gond az elmélettel?)

Belegondolva már nincs olyan nagy különbség aközött, hogy a nemek szerint ki-mit tud megcsinálni. (Pl. vannak eszközeink, amivel ki lehet váltani a fizikai munkát, vannak babatápjaink, amivel az apukák is tudják táplálni a gyerekeiket, igaziból az emberek többsége nem nagyon találkozik az életben olyan feladattal, amit az ellenkező nemű megfelelő technológiával ne tudna megoldani, egy gyerek kirdását leszámítva, meg talàn a megtermékenyítést, de ebben nem vagyok biztos, hogy nem tudnánk megoldani stb.). Ami miatt mi egy nagyon más helyzetben vagyunk, mint a korábbi társadalmak, sokkal kevesebb dolog van, amit az egyik nem ne tudna elvégezni, ezért talán sokkal kevésbé fontos a neműnk, mint korábban volt...

Szerintem árt. Ha kiskoromban azt mondták volna, hogy nem vagyok lány, hanem semleges vagy fiú, én simán belementem volna. Nagyon össze voltam zavarodva, gyűlöltem lánynak lenni. Kamaszkor után meg feminin nő lett belőlem, egészséges heteró kapcsolattal. Értem, hogy nagyon woke dolog, hogy a gyerek választhatja a nemet, de a gyerek az gyerek, még az aznapi ruhát sem tudja legtöbbször évszaknak megfelelően választani, nemhogy ilyen kaliberű dologban dönteni. Kb 0%-a az embereknek transznemű, magyarul majdnem 100%ban elfogadják a születési nemüket. Most meg sok nyugati szülő annyira okosnak hiszi magát, hogy ha babázik a fia, vagy autókázik a lánya, akkor már viszi orvoshoz. Nem attól lesz depressziós a gyerek, hogy kap egy "he" vagy "she" névmást, hanem ha nem élhet felhőtlen gyermekkort, mert erőltetik, hogy olyan absztrakt fogalmakról gondolkodjon, mint az identitása és a szexualitása.

Amerikában nagy divat, hogy nemtelen a gyerek és megválasztja később, hogy fiú, lány, nonbinary (vagy éppen valami más a millió dolog közül), ami sokszor hormonkezeléssel és műtétekkel jár. Jelenleg az egekben a nemváltók és nemvisszaváltók száma. Pár év és a mentális betegeké is igen magas lesz, mert idővel rájön a legnagyobb részük, hogy csak hóbort volt, de már nem tudják visszacsinálni. De jelenleg ez a divat, így a detransitionerekről nem lehet nagyon hallani, mert elhallgattatják őket, nem kapnak platformot arra, hogy beszélhessenek a traumájukról, árulónak bélyegzik őket.

Nagyon érdekel a téma és a mögötte lévő pszichológia, sokat nézek és olvasok erről. Összesítve azt látom, hogy jelenleg divat, óriási pénzforrás (gombamód szaporodnak a genderklinikák), és ezzel akarják megmutatni a szülők, hogy ők nagyon előrehaladott gondolkodásúak.

Azta. Megdöbbent, hogy egy fejlődő országban ennyire nincsenek még képben a fogalmakkal, mint az itt válaszolók nagy része...

A gender a társadalmi nem, nem a biológiai nem. Ez nem arról szól, hogy kevésbé lesz a lányból lány, vagy hogy fiúnak van nevelve, vagy fordítva, a fiú van lánynak nevelve. Épp arról szól, hogy ne kondícionáljuk a gyereket értelmetlenül társadalmi szerepekbe. Ettől még a biológiai nemük nem változik, ahogy a későbbi szexualitásuk sem.

Ez annyit tesz, hogy ha Julcsikát nem azonnal a balettórára nyomjuk, miközben megmondta, hogy ő focizni szeretne. Béluskát pedig nem visszük erőszakkal focizni, ha ő balettot akar tanulni.

És amúgy tök jól írja a 10-es válaszoló, régen nem létezett ez a fogalom, mégsem volt ez ekkora probléma, mint az elmúlt években. Ez is mutatja, hogy társadalmilag erősen visszafelé fejlődünk. Én is igazából visszagondolva gendersemlegesen voltam nevelve, mégha nem is hívták ezt így. Viszont sok gyereket tudtam, akiket nagyon nem úgy neveltek, mint engem, nem engedték, hogy úgy öltözzön, ahogy szeretne, azzal játsszon, amivel szeretne. Sok lányt már egészen pici korban arra nevelnek, hogy ő a gyengébbik nem, ezért hozzá se nyúljon semmi olyanhoz, ami többet nyom másfél kilónál, mert azt úgysem bírja el... Pedig fizikailag nem kellene feltétlen lemaradva lenniük a fiúkhoz képest, de beléjük nevelik. A fiúk meg nem beszélhetnek az érzéseikről, meg nem is mutathatják ki őket, különben vagy b-zinak, vagy lánynak vannak csúfolva (ami szerintem szintén jól mutatja a nemi megkülönböztetést, hogy ez szitoknak számít...)

Én ezeket a gyerekeket már akkor is sajnáltam. Azóta ez csak kiélezettebb lett, pedig akkor még nem is volt ilyen mánia, hogy a lányoknak külön játékokat gyártanak mint a fiúknak. Ugyanúgy toszogatta a babakocsit az óvodában a kisfiú is, meg ugyanúgy hozta magával a babát mindegyik.

Szóval a többségnek üzenem, hogy olvasson először utána, mit is jelent ez, és gyorsan felejtse el ezeket a nemváltós dolgokat, mert annak konkrétan köze sincs a genderhez!!

"Épp arról szól, hogy ne kondícionáljuk a gyereket értelmetlenül társadalmi szerepekbe."

-szerintem már rég nem kondícionálják a gyerekeket erre.

Egy lány is lehet pilóta, sebész, stb.szóvak, ezek a tabuk már rég megdőltek. Én magam egyébként a társadalmi szerepeket sem tartom értelmetlen, vagy léleknyomorító dolognak, éppen azért , mert manapság már senkin sincs kényszer, például pályaválasztáskor.

"Sok lányt már egészen pici korban arra nevelnek, hogy ő a gyengébbik nem, ezért hozzá se nyúljon semmi olyanhoz, ami többet nyom másfél kilónál, mert azt úgysem bírja el.."

-azért bizonyos munkakörökben ez nincs így. Ez nem tabuktól függ, egyszerűen csak foglalkozás egészségügy. Ez nem nemi szerepekről szól, hanem a két nem közötti fizikai adottságokról. És most hagyjuk a szélsőséges példákat a nagydarab,pankrátor alkatú nőkről.

Szerintem az átlag embert inkább az zavarja, hogy bizonyos világmárkák már nem fognak fiú, és lány ruhákat gyártani, hanem semleges színű, semleges fazonú ruhákból lehet majd válogatni.

Szerintem ez borzalmas.

A Lego megszünteti a játékokon a fiús-lányos megkülönböztetést.

Határeset...de nekem nem szimpatikus.

A British Airways járatain ezentúl nem lesz hölgyeim és uraim megszólítás.

......

Az, hogy erről egyáltalán beszélni kell, részemről azt mutatja, hogy megérett a Föld a pusztulásra.

Nő vagyok. Szeretem, ha egy férfi udvarias, előre enged az ajtóban, vagy megfogja a csomagom, ha az túl nehéz. Esetleg akkor is, ha nem is annyira nehéz.

Mint ahogy egy férfinek is lehet büszkeség az, ha megjavít valamit, ha megtanítja a gyerekét vezetni.

Nem kell minden nőnek királylánynak, és minden férfinek machonak lenni.

Vannak persze átmenetek.

De a gender témával szerintem már átestünk a ló túloldalára.

Majd én megmondom mi árt.

Kislánykoromban nekem kellett kitakarítanom nemcsak apám szobáját, hanem a bátyáimét is, mert én lány vagyok, ők meg nem, így nekem kell a teljes házimunkát végeznem. Öcsém is bevágja a csapba a koszos tányért, azt majd valamelyik nő elmosogassa.

Munkahelyemen férfiasnak tartott munkát végzek, meg is kaptam eleinte, hogy egy nő nem képes csinálni, mert sem ereje, sem pedig agya nincs hozzá. Tévedtek. Undorító, hogy próbáltak lebeszélni még azelőtt, hogy esélyt kaptam volna. Még a tanfolyamon is hallgattam a férfi oktatótól, hogy nő nem való műszaki pályára.

Ismerek egy férfit, akinek komoly lelki problémái vannak, de amikor próbálná megbeszélni, megkapja hogy ne legyen már lányos vagy homi.

Gyerekkoromban a szomszéd kisfiú szeretett volna babázni, de nem engedték neki, megszólták. Azóta felnőtt férfi és természetesen semmit nem segít otthon az igazi babával.

Attól függ, mit értünk gendersemleges nevelés alatt.

Számomra azt, hogy nem korlátozzuk a gyereket olyan dolgokban, amit a társadalom egy adott nemhez köt.

Pl olyan szakmát válasszon, ami érdekli, amit szeret. Egy nő is lehet asztalos, egy férfi is dolgozhat kozmetikusként, nincs ebben semmi rossz.

Nem erősítek bennük olyan sztereotípiákat, mint a kormányunk által preferált “férfi, asszony, gyerek, jány” baromság. Minden nem egyenrangú. Vagy pl az okos, erős fiú, és a szép kislány. Egy fiú is lehet szép, és egy lány is okos, erős.

Nem akarom, hogy egy olyan világban nőjenek fel, ahol a “asszonyság” helye a konyhában van, és csak idézőjelesen “dolgozik”. Szeretném, ha a gyerekeim a saját teljesítményük alapján lennének elismerve, és fel se merüljön, hogy a munkahelyi hierarchiában a nő csak kifeküdte a helyét magának, bezzeg egy férfi megérdemli a magasabb pozíciót.

Az erőltetett “Pistike szoknyában jár oviba” dolog szerintem is nagyon káros. Az is, hogy egy gyerek nincs tisztában a nemével, mert a szülők szerint így bármi lehet, ami akar. Ez összezavarja őket, nem normális.

Tudják, hogy Jancsika kisfiú, Margitka pedig kislány, de Jancsika is ugyanúgy beállhat Anya mellé a konyhába sütit sütni, ahogy Margitka is megtanulhatja a fűnyíró kezelését.

Szerintem pont az árt, ha bele van nevelve már egész kicsi korban az emberekbe, hogy a nő rabszolga, az ő kizárólagos dolga a házimunka és gyerek(ek) ellátása, nem való nekik bizonyos pálya. A férfi köteles megjavítani mindent otthon és a ház körül, sportolnia kell, nem sírhat, különben legjobb esetben is b**inak titulálják. Ja és ők pedig nem dolgozhatnak például oviban, mert sokak szerint pedofil az a férfi, aki szereti a kisgyerekeket.

Nagyon nagy bajok vannak ebben az országban még manapság is. Legalább 100 évvel le vagyunk maradva ilyen téren is.

Szerintem az átlag embert inkább az zavarja, hogy bizonyos világmárkák már nem fognak fiú, és lány ruhákat gyártani, hanem semleges színű, semleges fazonú ruhákból lehet majd válogatni.

Ez miért baj? Épp az első babámat várom, kifejezetten zavar, hogy a kislány ruhák kevés kivétellel csak fodros, és rózsaszín, jégvarázsos darabokból állnak, a fiú ruhák nagy részén pedig autók és szuperhősök feszítenek. Lányom lesz, de többnyire a fiú osztályon találok olyan darabokat, amik tetszenek, semlegesek, később könnyen továbbadhatók. Én örülnék, ha több egyszerűbb ruhadarab lenne a boltokban. Magamon sem szeretem a mintás, csicsás ruhákat.

Vagy pl a barátnőm mesélte, hogy a lánya imádja a mancs őrjáratot, és rosszul esett neki, hogy az óvodában volt valami ajándékozás, de csak a fiúk kaphattak mancs őrjáratos játékot, a lányok kivétel nélkül hercegnős ajándékot kaptak. Az óvónő pedig lesajnálva mondta a szomorú gyereknek, hogy a mancs őrjárat fiús mese, egy kislánynak hercegnő való.