A te szüleid vettek neked házat/lakást?

15 Ez igaz, nekem a szüleim a saját OTP hitelük fizették évekig amiből építkeztek….

Most hogy van lakásunk az a férjem öröksége miatt van, mert a szülei eladtàk azt a házat es a két gyerekük között elosztottàk a pénzt. Ez van.

Anyám nem teheti meg, hogy vegyen.

Apám megtehetné, de utálja a barátommat, mert "el vett tőle" ezért kibaszásból nem vesz. Már nem is tartjuk a kapcsolatot, leszarja az unokáját is. Csak mert ő minden férfit utál/utált aki velem volt.

Nekem nem.

Férjem viszont az elvált apukája után, amikor az meghalt, örökölt egy lakást. Oda költöztünk be, együtt ujitottuk fel.

Azért így sokkal-sokkal egyszerűbb!

Én is szeretném az egy szem gyerekünket így elindítani, vagy legalább egy nagyobb önerővel segíteni, mert minden nélkül nagyon nem egyszerű.

Szerintem egy komplett lakást venni nem elvárható, főleg, ahol több gyerek van, de illik annyit összekuporgatni, hogy az ember bele tudjon segíteni az önerőbe.

Az én családomban még azért is hálásnak kellett volna lenni, mert felneveltek. A férjem családja viszonylag jól élt, de nekik meg ez nem jutott eszükbe( viszont kaptunk tőlük több nagyobb értékű dolgot később a házunkba).

Na most, mi 7-en vagyunk a huszas éveinek végén, harmincas elején a családban, és én vagyok az egyetlen, akinek van saját otthona, a férjemmek külföldön szedtük össze az árát. Ja, az egyik pár kapott a másik fél szüleitől lakást, nekik úgy van.

Nem is vállalt senki gyereket rajtam kívül. Na, hát ilyen az, mikor nem segítik a fiatalokat egy fityinggel sem.

Mind az öten kaptunk.

Építőipar.

Sajnos világviszonylatban nem elvárható, de ha a szülő megteheti akkor a lehető legjobb döntés/befektetés a gyereke biztonságát ezzel biztosítani és nem kitenni 40 milliós hiteleknek vagy hosszú albérletezős éveknek, ahonnét nem csoda ha nem igen halad semerre az ember élete.

A barátaim közül olyat nem ismerek aki ténylegesen kapott volna, olyan van aki örökölt és olyan is ahol eladták a közös otthont (anyuka-fia-lánya) és három felé osztották, amiből mentek három felé hitellel.

Ellenpéldám is van egy barátnőmnél, ahol a szülői lakás egy nagy belvárosi dunaparti elképzelésemsincsmennyitérhetmost lakás, (150-200 millió?) plusz van egy angyalföldi lakás ami ki van adva albérletbe plusz van egy nyaraló. Mind a 3 gyerek albérletben, a legfiatalabb 28 a legidősebb 40 és amíg a szülők élnek nem is nagyon lesz semmi kilátásban pedig istenemre mondom nagyon jó a viszony köztük, csak ők az “oldják meg, mi is megoldottuk” típusú szülők.

Párom most örökölt, a mi gyerekünk lakása pedig abból lesz, majd ha felnő, addig ki lesz adva albérletbe.

Hogy őszinte legyek, lehet nem vállalnék gyereket, ha a későbbiekben nem tudnék neki legalább egy garzont biztosítani amivel már szíve joga lesz ésszerű kereteken belül eldönteni, hogy mi legyen.

Sokak ezért simán köpködnek rám, de nem azért szülöm, hogy 18 évig babusgassam, aztán na boldogulj ahogy tudsz, próbálj meg nem éhen halni és boccs, ha mostantól szar lesz az életed.

Vettek egy kicsi, olcsó lakást (vidék). Ha ki tudják gazdálkodni, szerintem nem árt segíteni a gyerek kirepülését, ha nem is egy teljes lakással vagy házzal, de valamekkora összeggel. Mert a többség manapság bőven 30 fölött lesz, mire önerőből összekapar annyit, hogy ne újabb 30 évre kelljen magát eladósítania egy ingatlanvásárlással. Nem az van, mint 40 éve, hogy 22 évesen kapunk egy lakást marha olcsón a tanácstól, vagy a helyi cukorgyártól, ahol dolgozunk.

Vagy marad az albi.

De nem elvárás, főleg ha nincs miből. Én nagyon hálás vagyok.