Titeket segítenek a szüleitek?
Csak kíváncsi vagyok. 22 éves vagyok, van egy 2 éves kislányom, már 18 évesen elköltöztem otthonról, párommal együtt. Még nagyon az elején vagyunk úgymond a nagybetűs életnek, kijövünk anyagilag önállóan, de kissé nehezen. Arra lennék kíváncsi, ilyenkor a szülők segíteni szoktak mikor már nem lakik otthon a gyerekük?
Tudom, hogy megosztó ez a kérdés és teljesen egyetértek azzal, hogy ha a gyerek felnőtt és külön utakra lépett, ráadásul gyereket vállalt, akkor igenis álljon meg a saját lábán és nem köteles segíteni a szülő.
Viszont már én is szülő vagyok és őszintén szólva ha lányom majd felnőtt korában elköltöztik és nehezen áll lábra, akkor én biztos, hogy segítem majd anyagilag, hiszen tudni fogom, hogy annyi idősen nekem is nehezen ment.
Apukám nagyon jól keres, jó viszonyt ápolunk, viszont mindenre szivesebben ad ki pénzt minthogy néha segítsen kicsit. Ismétlem, nem várom el tőle!! Csak jól esne legalább egy kérdés, hogy "jól álltok anyagilag? Van kajátok?" ilyen tipikus szülői kérdés mikor a gyerek fiatalon költözik el..
Sok ismerősöm aki velem egyidős, mindig mondja hogy Apukája vagy anyukája bevásároltak neki, besegitettek az albérletbe, mert sok volt a kiadás stb stb.
Ki hogy van ezzel?
(mielőtt valaki ideköhögne valami rosszindulatút, tudom, hogy csak is az én felelősségem, gsereket vallaltam, stb stb, ez csak egy kérdés, ha nem tetszik ne válaszolj)
válasza:#25
Elhiheted, hogy voltak terveim a tanulással kapcsolatban, középiskolába jártam, minden álmom volt, hogy szakács legyek. Nem valósíthattam meg, mert 16 évesen mélyvénás trombózist és tüdőembóliát kaptam. Kiderult, hogy örökölt hajlamom van. Emiatt nem kaptam meg az iskolában az alkalmasságit a gyakorlatra (amit a mai napig nem értek) és közölték, hogy nem folytathatom gyakorlat nélkül az iskolát. Anyukámmal is tovább romlott a kapcsolatom, egyetlen vigaszom volt, a párom aki mindenben mellettem állt (aki mellesleg velem egyidős) nagyon el voltam keseredve, úgy tűnt semmi sem akar összejönni. Aztán teherbeestem. Nem terveztük, de boldogok voltunk. Nem akartam elvetetni, mert úgy éreztem, végre valami jó is történt velem, összeszedem magam, elmegyünk dolgozni mindketten és ha még szerény körülmények között is élünk, semmiben nem szenvedünk hiányt sem mi, sem a gyermekünk. Nagyon boldogok vagyunk, mindössze azt sérelmezem, hogy édesapám tudta azt, hogy anyukám milyen. Azért hagyta el, mert mentálisan nála komoly gondok voltak. Külön lakásba költözött, engem meg ott hagyott 10 évesen anyukámmal, holott ő volt az egyetlen aki tudta, hogy nem leszek jó kezekben. És ennyi év után mindössze jól esne apukámtól, ha kicsit is érdekelné megvagyok e én és az unokája :)
Sohasem vártam el anyagi segítséget és ha kapnék is, utána se várnám el, de a szívemnek jól esne. Nem a pénz a lényeg, hanem hogy érezzem kicsit, hogy nem vagyok teljesen leszarva a múltra tekintettel.
Sokatokban egyébként semmi empátia.. meglepődtem egyes válaszokon
válasza:Nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, főleg Édesanyámmal szoros a kötelék. Ő részéről mindig is természetes volt, hogy testvéremet és engem támogasson, ahogy csak tud, legyen ez akár anyagi vagy lelki értelemben. Ő eleve nagyon jó lelkű és a fejlődésünk javát akarja. Apróságoktól kezdve nagyobb pénzekig mindig is segített. Ő úgy gondolja, ha neki van és nem az utolsóból adja, akkor minek üljön rajta. Mi vagyunk a fiatalok és azt akarja, hogy a jövőnk szépen alakuljon. Persze mi is úgy állunk hozzájuk, hogy mindenben számíthatnak ránk a szüleink.
Sosem értettem, azt ahol a szülő megteheti, de még sem ad a gyermekének. Az a legrosszabb, amikor a saját gyermekétől sajnálja. Ez szomorú.
válasza:Minket (mindkettőnk szülei) a lakásvásárlásban segítettek. Nekem volt egy pici lakásom, amit ők vettek - a férjem pedig egy telket kapott (a nyaralóhoz tartozó hatalmas telekből megosztottak egy rész), amit aztán eladtunk. Ebből a kettőből, plusz a hozátett saját spórolásból tudtunk előrelépni.
Ezen kívül soha nem kértünk semmiféle anyagi támogatást. Kölcsönt se.
De 100%-ban biztos vagyok benne, hogy ha valamilyen okból kifolyólag rászorultunk volna, azonnal segítettek volna. Nagyon jó volt a hátunk mögött tudni ezt a lehetséges támogatást.
válasza: válasza:#32 Az egész kérdésed a szüleid anyagi segítségével kapcsolatos, nem a lelki támasszal, így ez alapján reagált mindenki. Az emberek többsége általában azzal empatikus, aki fontos is neki.
Nem a kérdéshez kapcsolódik, de tüdőembóliával sehova sem vettek volna fel szakácsként. Egyrészt nehéz fizikai munka, másrészt folyamatosan kényszer testhelyzetben kell végezni a munkát, harmadrészt fülledt-meleg környezetben, ami megviseli a tüdőt. Nincs az az üzemorvos, aki megadta volna az alkalmasságot.
válasza:
válasza:Igen, segitenek. Nincs gyerekem, de amikor vettunk egy telket felujitando hazzal, es rovid hataridon belul koltoznunk kellett az alberletbol, akkor segitettek mind anyagilag, mind a felujitasban. Ugy volt hogy visszafizetjuk az osszeget, amint tudjuk reszletekben,.de karacsonykor azt mondtak, hogy akkor ez legyen ajandek. Szerintem ez a normalis hozzaallas, mi is barmikor visszonoznank ezt nekik.
25N
válasza:Kérdező egyértelműen a kérdésben anyagi támogatást vársz, ki lehet magyarázni, de olvasd el mit írtál.
Még az is fáj h mire költ, helyetted.
Egyébként ha ilyen régen elváltak, tőled is óhatatlanul eltávolodott kicsit. Lehet h van új párja, esetleg gyerek ahova szintén megy a pénz, stb szóval az h jól keres, nem jelenti h a zsebébe is marad. Másfelől ilyen házasságoknál ez nem ritka, h az apa kicsit eltávolodik, sőt inkább ez a jellemző.
#36
Igen, valóban kicsit elkanyarodtam a témától, mert a 3. Oldalon volt egykét olyan válasz, ami őszintén szólva nagyon rosszul esett.
Ezért kicsit részletesebben leírtam, hogy mi is az egésznek a háttere.
Sokan írtátok, hogy ha úgy alakult, hogy el kellett költöznöm és nem fejeztem be az iskolát akkor miért vállaltam gyereket?
Igen, egyszerűbb lett volna előbb az iskola, a jövő megalapozása stb.
De így alakult! Ettől függetlenül teljes életet élünk. Akik itt elhordtak engem fűnek fának emiatt, azoknak mondanám, hogy a ti családotokban is biztos volt olyan nő, aki korán vállalt gyereket (pl nagyszülők,dédszülők vagy szülők) és mégis elmondhatják, hogy bár az elején nehezen ment, de ők teljes szeretetben és felelősséggel felnevelék a gyereküket :)
Az, hogy nem úgy indultunk, hogy nagy családi ház + jól fizető munkahely, az nem jelenti azt, hogy felelőtlenek vagyunk és hogy később ne kereshetnénk jól, vagy hogy emiatt ne lenne később boldog a gyerekünk.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!