Titeket segítenek a szüleitek?
Csak kíváncsi vagyok. 22 éves vagyok, van egy 2 éves kislányom, már 18 évesen elköltöztem otthonról, párommal együtt. Még nagyon az elején vagyunk úgymond a nagybetűs életnek, kijövünk anyagilag önállóan, de kissé nehezen. Arra lennék kíváncsi, ilyenkor a szülők segíteni szoktak mikor már nem lakik otthon a gyerekük?
Tudom, hogy megosztó ez a kérdés és teljesen egyetértek azzal, hogy ha a gyerek felnőtt és külön utakra lépett, ráadásul gyereket vállalt, akkor igenis álljon meg a saját lábán és nem köteles segíteni a szülő.
Viszont már én is szülő vagyok és őszintén szólva ha lányom majd felnőtt korában elköltöztik és nehezen áll lábra, akkor én biztos, hogy segítem majd anyagilag, hiszen tudni fogom, hogy annyi idősen nekem is nehezen ment.
Apukám nagyon jól keres, jó viszonyt ápolunk, viszont mindenre szivesebben ad ki pénzt minthogy néha segítsen kicsit. Ismétlem, nem várom el tőle!! Csak jól esne legalább egy kérdés, hogy "jól álltok anyagilag? Van kajátok?" ilyen tipikus szülői kérdés mikor a gyerek fiatalon költözik el..
Sok ismerősöm aki velem egyidős, mindig mondja hogy Apukája vagy anyukája bevásároltak neki, besegitettek az albérletbe, mert sok volt a kiadás stb stb.
Ki hogy van ezzel?
(mielőtt valaki ideköhögne valami rosszindulatút, tudom, hogy csak is az én felelősségem, gsereket vallaltam, stb stb, ez csak egy kérdés, ha nem tetszik ne válaszolj)
válasza:Stabil lábakon állunk úgyhogy nincs feléjük semmi elvárás DE apró gesztusokból tudom, hogy kire számíthatnának ha esetleg szükség lenne rá.
Elváltak a szüleim, mindkét oldal vállalkozó, magyar viszonylatokban jó anyagi helyzetűek. anyuék nagyon adakozó fajták, kér(d)és nélkül telepakolnak kajával és alig bírom otthon elpakolni, ha együtt megyünk vásárolni anya sokszor átpakol magához ezt azt az én cuccomból, hogy kifizeti. Mindig gondolnak ránk, a kutyámnak is vesznek dolgokat csak úgy random vagy a konyhába ha ő úgy gondolja, hogy híján vagyok egy turmixgépnek akkor beállít egyel. Tehát mondhatni, hogy ők segítenek és támogatnak.
Apuék meg a másik véglet akik a hétvégi ebédből sem csomagolnak.
3 éve felújították a házat, vettek egy új tévét, a régit lerakták a sarokba. Akkor megkérdeztem nem e adja nekünk? Azt mondta el akarja adni. A mai napig ott van a tv a sarokban, már nem akarom elhozni mert vettünk újat, de még mindig meg szoktam kérdezni amolyan csak azért is alapon, hogy mi a terve vele és még mindig el akarja adni :D És mindketten tudjuk, hogy a tv ott fog megrohadni a sarokba, majd ha meghaltak én fogom kidobni, de véletlenül se mondaná, hogy ott van lányom vigyed ha kell :D
Párom szülei szegények, oda mi segítünk, fizetjük az összes rezsit meg bevásárolunk ezt-azt.
#47 és #48
Nincs igazatok, mert mi nem úgy csináljuk a dolgokat, hogy a gyerekünk bármiben is hiányt szenvedjen, ami azt illeti rengeteg játéka, ruhája van, mindig a kedvenceit főzöm, stb stb semmiben sem szenved hiányt. Ha kell, akkor magunknak nem veszünk meg ezt azt, hogy neki ezer százalékosan mindene meglegyen, pont azért, mert nekünk nem volt.
Nem tudom miből vontad le azt a következetést, hogy nem tettem magunkért eddig semmit és fejlődni sem akarok, de ennek is az ellenkezője az igaz, minden erőmmel azon vagyok, hogy jobb életünk legyen, már elkezdtük bővíteni a lakást is, egykét éven belül külön szobája és külön fürdője is lesz a kislányunknak, továbbra is meglesz mindene, amit a korához mérten igényel, még több is. régen azért nem volt olyan egyszerű jó mmunkahelyet vagy egyáltalán munkahelyet találni, igy tényleg előfordulhatott, hogy egyszerűen nem lehetett kijönni a pénzből, mikor fiatalon vállalt valaki gyereket. Most viszont ott tartunk, hogy végzettség nélkül is felvesznek bármelyik gyárba, ahol két tuloraval megkereshetsz 300at is, vagy ha páromat nézzük, aki targoncas, két tuloraval megkapja a 400at és ha mindketten dolgozunk, akkor ezt kettővel megszorzod az azért nem rossz pénz nem? Szülői hozzáállás kérdése is ez... Az én szüleim megvehettek volna nekem sokmindet, mégsem tették. Nem mondom, hogy el kell kényeztetni a gyereket, vegyünk össze neki minden szart, de sok szülő túlzásba viszi a zsugoriskodást is. Ez az igazság. Lényeg a lényeg, hogy a kérdésemben, mikor azt írtam nehezen jövünk ki, sokan úgy tűnik azt olvasták, hajléktalanok vagyunk és nem is értik hogy mertem szülni :D eközben csak olyan kis apró anyagi gondjaink vannak, amik olykor bárkivel előfordulnak. És a kérdésemben még csak nem is erre akartam kitérni
#51
Egész hasonló a helyzet nálunk is, anyukám nagyon szivesen segítene nekünk ha tudna (annak ellenére, hogy nem volt jó a kapcsolatunk mikor még nála laktam), volt tavaly egy időszak, mikor jobban élt anyagilag és az első dolga volt mindig megkérdezni mire van szükségünk, ha azt mondtam semmire, és általában ezt mondtam, akkor azért is hozott kajákat stb. Ő valamilyen szinten bánja, hogy régebben nem tette oda magát szülő téren és jól esik, hogy igyekszik.
Apukám, mint ahogy írtam nagyon jól helyrejött minden téren az életben, De előbb venne magának valamit, amire talán nincs is szüksége, minthogy nekünk valami apróságot, amire nem az, hogy szükségük van, de legalább jól esne. :D
válasza:29 éves leszek, de még a szüleimmel élek.
Nincs, és soha nem is volt barátnőm.
válasza:"régen azért nem volt olyan egyszerű jó mmunkahelyet vagy egyáltalán munkahelyet találni, igy tényleg előfordulhatott, hogy egyszerűen nem lehetett kijönni a pénzből, mikor fiatalon vállalt valaki gyereket"
Hú, kérdező, tényleg látszik, hogy totál élet-, és munkatapasztalat nélkül vállaltál gyereket.
Pont hogy régen volt könnyebb munkát találni, mert akkor jobban elnézték a gyereket. Na csak várd ki, hova fognak téged felvenni, mikor meglátják, hogy 22 -23 évesen gyereked van és melyik munkahely fogja tolerálni, hogy táppénzre kell menned vele, ha beteg és ahhoz kell igazodnod, hogy odaérj érte az oviban. Elárulom, kb. semelyik, ez rengeteg -nem csak fiatal - anyuka problémája.
Nem fognak gyerekkel felvenni olyan munkahelyre, ahol annyira nincsenek elvárások a végzettséget illetve, hogy helyetted fel tudnak venni 50 másik fiatal lányt, akinek nincs gyereke.
Ja, azt meg sem kérdezem, szerinted hány munkahely nézi majd el, hogy te tanulni jársz munka mellett :D
De majd rájössz, ha lesz egy kitalált élettapasztalatod. Csak nehogy a párodat holnap elüsse a kocsi, mert akkor éhen haltok a gyerekeddel együtt.
válasza:Nekem szigorúan állt a pénzhez édesapám. Mikor még saját keresettem nem volt akkor is a leges leg szükségesebb dolgokra adott csak (iskolába kajára stb#) Pedig nem voltak anyagi nehézségeink. Valahol fáj valahol jó, mert hamar megtanultam értékelni a munkát 18 évesen alapvető dolgokat magamnak vettem meg.
Anyukám pedig nagyon régóta munkanékúli.
válasza:Azért bírom, hogy a kérdés elején még az volt, hogy nehezen jöttök ki anyagilag, most meg már 400 ezret keres a pasid és bövítitek a házat :D
Döntsd már el, mi az igazság.
#28
"Most azt el sem mondom, mi a véleményem arról, hogy 13 éves korod óta pasid van, mert még kitiltanak, alkoholista szülő, kanozó kislány, aki a semmire szül... no comment."
Fejtsd ki nyugodtan a véleményedet, ha tiltanak az oldalról egy ilyen rosszmájút, az csak jó lenne, mindenkinek.
Én lennék az első és az egyetlen nő, akinek a rossz gyerekkora ellenére boldogan felnől a gyereke? Nem hiszem.
Nem" kanoztam" ugyanis nekem ő volt akkor és azóta is ő az életem párja, attól, hogy nagyon fiatal voltam ez szerintem nem megvetendő. Mennyivel jobb az, amikor 16 évesen van először barátod, aztán szakitasz vele, mert kedved támad kipróbálni a fél várost és 35 éves korodra rádtör a kapuzárási pánik, mert van palid, munkád, de gyereked nincs és talán már energiád meg idegzeted se lenne rá, mert annyira ki vagy élve? :D
Igen, fiatal voltam mikor összejöttünk, igen, anyukámnak volt egy káros szenvedélye. Attól még nem lehet boldog az én gyerekem? És nem. Nem vagyok felelőtlen. Teszek a jövőnkért a párommal együtt és mint fentebb is írtam, készül a ház bővítése.
És az, hogy ilyesmit írsz, hogy mivan ha holnap elüti páromat a kocsi... Micsoda vidám ember lehetsz... Szóval képzeld, megoldanám. Mint minden egyedülálló fiatal anyuka, mármint azok, akik tényleg megoldják. Én is megoldanám. Mindenre van tervem, nem csak feltételezgetek. Remélem a mai napon csak az én kérdésemhez írtál ilyen epés megjegyzést és másokat nem bántasz meg, de azt is remélem visszakapod az élettől, amiért valakinek így nekiesel ismeretlenül :) további jó vergődést itt a gyakorin, kedves boldog feleség 😂
válasza:Engem mindig támogatott anyukám (édesapám meghalt több, mint 20 éve), amiben csak tudott, de nem is volt szükségem felnőttként már rá igazán, pedig hoztam fiatalon én is 1-2 felelőtlen döntést.
A gyerekvállalás más tészta, az nagyon kemény dió és még felelősen bevállalva is adódhatnak nagyon nehéz helyzetek.
Az érzelmi támogatás nyilván jogos igény és elhiszem, hogy fáj a hiánya.
No de ha már így alakult, akkor a két évest bölcsődébe lehet adni és elballagni dolgozni, nem pedig a széthullott, érzelmileg és egyéb szempontból is sosem támogató szülőktől várni bármilyen finanszírozást.
Döntöttél, ahogy írod, szerinted helyesen, te tudod csak megítélni nyilván, de hidd el, szeretkéből még nem lakott jól és nevelkedett fel egyetlen gyerek sem és ha az ember megpróbál józanul gondolkodni, felismeri a saját korlátait.
Nálatok ez azért nem volt opció, mert minden túl hamar történt veletek, hirtelen a nagy betűs életbe toppanva még vannak az embernek romantikus elképzelései, ami valahol érthető is, tapasztalat hiányában.
Azt írod mindig is a párod állt melletted, ő támogatott igazán, akkor gondolom igazán nem kellene meglepetésként érjen, hogy ez továbbra is így lesz, kizárólag tőle várhatsz segítséget, ennek tökéletes ismeretében döntöttetek úgy, hogy jöhet a gyerek.
Mégis mit vársz? Elhiszem, hogy jól esik a pár jó, empatikus szó, de az rajtad nem segít.
Mindegy mikor, miért, milyen körülmények között történt mindaz veled, ami mára az életed, a te döntésed volt mind, ergo a te felelősséged is lesz, amíg csak élsz.
Két fizetésből el lehet tartani egy gyerket megfelelően, akkor is, ha nem keres sokat az ember, hisz elmondásod alapján saját lakásban éltek, legyen az akármekkora.
Ha anyagi gondok vannak, dolgozni kell, a gyerek meg nem lesz lelki nyomorék azért, mert az édesanyja a stabil háttér megteremtése érdekében beadja bölcsibe és dolgozni megy, felnőttek világ szerte milliárdnyian így.
Segíts magadon, ahogy szokták volt mondani, nem folytatom a mondatot, mert nem vagyok hívő ember, de hidd el, csak az a biztos, amit magadnak megteremtesz és akkor nem érhet meglepetés.
Tanulni, dolgozni sosem késő. Megkeseredve és csalódva azon rágódni, hogy mit nem kaptál meg a szüleidtől, viszont sehova sem vezet, csak a reménytelenségbe, amit pedig el tudsz kerülni, ha akarsz, mindattól függetlenül, más családokban kit és mennyire támogattak/támogatnak a szüleik.
A tieid nem teszik. Ideje felnőni a feladathoz, elvégre már egy gyerekért is felelsz.
#57
Azért jövünk ki nehezen, mert a házra sok pénz megy el. Tehát akkir úgy fogalmazok, Egyelőre nehezen boldogulunk. A többi tiszta sor? Vagy elmagyarázzak mást is?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!