Szülőként, esetleg idős nagyszülőként hogyan próbálnád a 30 éves fiadat, unokádat segíteni a pártalálásban, ha sose volt még kapcsolata, de vágyna rá?

Sehogy. A legrosszabb amit az előző generáció tehet ilyen esetekben, hogy a viselkedésével - akár jószándékból - nyomás alá helyezi a leszármazottját. Ettől a párkeresés kínos feladattá is válhat a fiatal számára, ami egyenes út az elhamarkodott döntésekhez. Arról nem is beszélve, hogy a mai nemzedéknek ha akar sem biztos, hogy tud segítséget nyújtani az, aki a 40-60 évvel ezelőtti világ körülményei között szocializálódott.

Nem a 19. században élünk, már nem feltétele az életben maradásnak a mielőbbi párkapcsolat.

Ha a szülő magabiztos, kiegyensúlyozott felnőttet nevelt a gyerekéből, majd ő megoldja maga a párkeresés kihívásait, pláne ha vágyik is rá.

Pont most láttam egy egri csoportban hogy valaki a tesójának keres nőt. Szerintem ez olyan ciki.

Nem segítenèk neki. Ez olyan dolog amit neki kell csinálnia. Majd szexnèl is álljak felettük ès mondjam hogyan mozogjon vagy mi?

Szerintem ez nagyon kínos, ha a szülő akar párt találni.

Egy fiatal nőnek redflag egy olyan pasi, ahol az anyós a kerítő.

Egy ilyen kapcsolatban az anyós mindig ott lesz, mint egy nem kívánt harmadik.

Hacsak nem kéri kifejezetten a segítségem akkor sehogy.

Támogatnám, biztatnám, hogy ne adja fel, esetleg ötleteket adnék társasági programokra, amiről majd eldönti érdekli-e vagy sem.

Van ismerősöm aki nagyon szenvedett ettől és kb 26 évesen lett barátnője először, azóta is együtt vannak.

Az a legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem vagyok én biztos abban, hogy az érintett valóban vágyik arra a párkapcsolatra. Ha így lenne, jó eséllyel intézné ő ezt magának. Ez az öregek becsípődése, hogy az élet csak úgy élhető, ahogy az ő idejükben volt, és képtelenek felfogni, hogy ez már egy másik világ.

Szépen le kell akadni a témáról, békén kell hagyni ezzel a szerencsétlen unokát. A világon semmi köze hozzá a nagyinak, hogy ő párkapcsolatban él-e, vagy inkább szingli mert esetleg neki úgy jó.