Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Kikészít a 18 éves lányom és...

Évi59 kérdése:

Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.

Figyelt kérdés

A férjem egy szelíd ember, aki (velem együtt) mindent megtett azért, hogy a két gyerekünknek „mindene” meglegyen, vagyis első helyen mindig a család állt számunkra. Beláttam mára, hogy túlzottan engedékenyek voltunk, és az általunk helyesnek vélt demokratikus nevelés csak rosszhoz vezetett. A lányunk most fog érettségizni, jó tanuló, de itthon elviselhetetlen, állandóan követelőzik, mivel egy nagyon gazdag társaságba került, akiknek természetes, hogy mindent megvehetnek. Velünk rondán beszél, üvöltözik, ha nem kap meg valamit, beszélni vele nem lehet, mert szó szerint leüvölti a fejünket, semmiben nem segít, állandóan azt vágja a fejemhez, hogy rossz (ennél keményebb jelzőkkel!) anya vagyok. Ha ezt nekem meséli valaki, hogy egy ’gyerek’ a szüleit állandóan terror alatt tartja, el sem hinném. Szerinte neki minden jár, mert ő ugye tanul, így semmit nem kell tennie egyebet. Havonta 25 ezer forintot kap tőlünk (nagy nehézségek árán), amit persze elkölt, úgy, hogy azt üvölti, hogy semmi közöm hozzá, mire. Aztán kezdődik a követelésáradat. Most fejébe vette, hogy fizetősre fog menni az egyetemen, és persze hozzám vágta, hogy kezdjünk el gyűjteni a tanulmányaira. Nem bírom tovább, próbáltam vele leülni megbeszélni a dolgokat, nem járt eredménnyel. A fiunkat pedig, akit - miután többször meglopott bennünket -, nagy nehezen kiraktuk itthonról 6 hónapja, mert érettségi után egy szakmát volt hajlandó elvégezni, és megszerezni az OKJ végzettséget, pedig négy évig járhatott nappalisként tanulni, végig mi tartottuk el. Azért tartom reménytelennek a helyzetet, mert most sem hajlandó munkát keresni magának, vasárnaponként eljön hozzánk, és elpanaszolja, hogy nincs pénze, azt várja, mi adjunk. Csak azért iratkozott be egy OKJ oktatásra, hogy felvehessen diákhitelt, amiből megpróbálja fenntartani magát. De nem jár be tanulni, csak beiratkozáskor járt bent. Nem érti meg, hogy a hitelt vissza is kell majd adni. Nem tudom, mit tegyek, mert semmiben nem hallgat ránk: munkát nem keres magának, nem tanul, közben állandóan azt mondogatja, hogy melyik haverját mennyi pénzzel támogatják otthonról. A férjem nem képes a sarkára állni, mert még mindig azt hiszi, hogy mindennek a megoldása a mi kötelességünk. Én már nem bírom tovább az állandó veszekedéseket, reménytelen vitákat.

Nincs szükségem letolásokra, mert tudom, hogy sok dologban mi (a férjemmel rontottuk el), de a tűrőképességem végére értem, és úgy érzem, akár a halálba is menekülnék, mert nem bírom tovább. Ha van hathatós ötletetek, arra lenne szükségem, mert nincs kihez fordulnom.



2013. febr. 19. 10:48
❮❮ ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 ... ❯❯
 81/219 Kockasajt123 ***** válasza:
85%

Jó lenne ha a Kérdező írna, mi a helyzet velük.

Nálam is van hasonló probléma, sok jó hsz-t lehet olvasni, jó ötletet hasznosítani.

2013. ápr. 10. 08:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 82/219 A kérdező kommentje:

Sziasztok!

Most tudtam csak belépni, mert a barátnőmnél, ahol most lakom), nem volt meg a belépő kód. Sajnos, most pár órára haza kellett jönnöm (iratokért), és máris egy hatalmas veszekedésen vagyunk túl a fiammal, aki felpattant és bevágta az ajtót, miután agresszívan üvöltözött velem, mert meg mertem kérdezni, mennyi fű van a szobájában, mennyit szívott azóta, illetve nézett-e valami munkát. Életemben először hittem azt, hogy megüt, úgy tombolt, de aztán az ajtón töltötte ki a mérgét. A férjem előtte neki csak annyit mondott, hogy nem kéne ilyen stílusban beszélnie: mert a fiam azt is üvöltötte nekem, hogy dögöljek meg!!! Hát, iszonyatosan elfajultak a dolgok, és szerintem semmi változás nem lesz, mivel, a fiunk itthon kényelemben él, miközben ő kívánja diktálni a feltételeket, úgy képzeli, mi meg tűrünk, szerintem teljesen el kellene tőle zárkóznunk, akármennyire fáj is! (Mert nekem is szörnyű látni, hogyan akar élni), de szíve joga, ha neki ez a jó, mindenesetre tőlünk távol.

Köszönöm a Kemény szeretet film javaslatot. Végig bőgtem közben. Teljesen a mi sztorinkról szól, és engem megerősít a döntésemben, de a férjem a gyenge láncszem. Kérdés, most mi lesz? Maradjak vagy visszamenjek a barátnőmhöz. (Ez utóbbi esetben a fiunk itt azt csinál, amit csak akar, mert a férjem nem tudja ellenőrizni, reggeltől estig meló. Megint feladva a lecke...

A Terézanyut még nem tudtam megnézni, de rajta vagyok...

2013. ápr. 10. 17:09
 83/219 Kockasajt123 ***** válasza:
100%

Szia Kérdező!


Örülök, hogy megnézted a filmet.


Nálunk is volt olyan, hogy a fiam azt mondta dögöljek meg, plusz hasonlókat.


Először fájt, de félretettem a büszkeségemet,tudod, amikor mások megpróbálnak érzelmileg sakkban tartani valakit, akkor a gyenge pontot céloznak meg.


Nos, a fiad, és a lányod, ha örjöng is, ( ami csakis a saját tehetetlenségük miatt van), hagyni kell.

Hadd tomboljanak, de egyre vigyázz, ne lássák rajtad, hogy megérint a cirkusz érzelmileg. Meg fogsz edződni.


Erre jó a távolságtartás!!!!! nagyon jó, ha elmentél otthonról, kicsit visszazökkensz az egyensúlyba, és az otthoniaknak nincs kit elővenni.


Ez jó gondolkodási időnek, a távolságtartás.

Ne menj naponta haza körülnézni, és ha hazamész lássák, hogy jól vagy, legyél kedves, és ne ronts rá a fiadra, mennyit füvezett.


Nálam is hasonló helyzetek voltak, de ráálltam a témára, mármint arra, hogy lehet ilyen szar helyzetből kijönni.


Szóval ami elromlott, helyrehozható, de sok idő volt amíg elromlott, és idő, mire rendbejön.


Ki kell jelölni az egészséges határokat, és lassan miden helyre áll.


Ez a könyv a legszuperebb, amit olvastam. Én is jelölöm a határokat, meddig jöhetnek, és netovább.

De ez fordítva is így működik, én sem léphetek mások intim szférájába.


[link]


Ez egy iszonyú jó könyv, aki eszerint él, abba nem fog senki belerúgni.


Én is most tanulom a határok betartását..


Sajnos nekünk ezt nem volt kitől megtanulni, mert vagy nem tudták, vagy nem akarták megtanítani ezeket a fontos dolgkat.


De soha nem késő, el kell kezdeni: MOST!!


Tudom, nehéz amikor balhé van, ne szóljon be az ember a másiknak. De gyakorolni kell, és automatikussá válik.


Sok erőt, és írj a fejleményekről!


:)

2013. ápr. 11. 16:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 84/219 Kockasajt123 ***** válasza:
100%

Nehéz ügy, költözni, vagy maradni.


Ahogy érzed, úgy kell tenni.


De a távolságtartás jó, ha megoldható. ha nem, olyankor kell felszívódni, amikor otthon a férjed, te meg ki tudsz kapcsolni pár órára a barátnődnél, vagy ott aludni, és reggel haza.


Akkor nem kell izgulni, mit csinál egyedül.

2013. ápr. 11. 16:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 85/219 anonim ***** válasza:
100%
Én úgy gondolom, hogy bátor vagy, amiért meg merted lépni azt, hogy elköltözz otthonról. Ki kellene tartanod az elhatározásod mellett, mert ha most visszamész, a fiatokban csak megerősítitek, hogy ő volt az erősebb, ő győzött, felesleges volt minden erőfesztíésetek. Akkor pedig hatványozottan folytatódik az, ami eddig volt. A férjedet sajnálom, de nem igazán értem, hogy miféle csodában bízva engedte meg a fiatoknak, hogy hazaköltözzön.
2013. ápr. 12. 17:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 86/219 A kérdező kommentje:

Sziasztok!

Ma délután ismét volt családterápia, a fiunk először (kb egy órát), aztán a férjemmel ketten (kb fél órát). Nem lettem okosabb, sőt: egyre kuszább minden, mert a 2 pszichológus szerint mindegyikünknek változtatni KELL. és úgy éreztem, engem szúrtak le, hogy mikor is dicsértem meg utoljára a fiunkat, meg, hogy kicsi változásainak, eredményeinek kellene örülnöm. Hát, szerintem nagy dumás a srác, és még velük is magát sajnáltatja, de így soha nem fog tudni bármi hasznosat tenni, ha mindig másban keresi a felkelőst, mást hibáztat, stb.

A 'Határaink" könyvet olvastam mostanság, és nekem is tetszett, de nem értem, miért ne vonhatnám kérdőre, ha az én lakásomban akarja élni az általam elfogadhatatlannak tekintett "drogos, semmittevő' életét. Miért kell ehhez nekem (nekünk) asszisztálnunk? Ő miért nem kell, hogy tisztelje a mi 'normális' életvitelünket azzal, hogy tőlünk távol (még kis lakást is vettünk neki!!!) éli azt az életet. Távolról még jóban is lehetnénk, nem lenne mindennapos súrlódás, vagy számonkérés azt látva, hogy semmit sem csinál - a főzésen kívül. Hát ezeket az éveket miként írja majd be az önéletrajzába???

A 2 pszichológus szerint nem működhet a 'kemény szeretet', talán, mert eddig nem voltak megkövetelve a dolgok (nem igazán értem az ő álláspontjukat.

Kérdés, meddig kell még tűrnünk, mitől változtatna ő, ha megkapta már, amit akart: ő kényelemben élhet a klassz kis otthonunkban (miközben én számkivetettnek érzem magam, meg megtűrt rokonnak??? Mi lendíthetné ki ebből a naplopásból?

A férjem pedig őrlődik, és nem tudja, mit tegyen, mit mondjon, már amikor csepp szabadideje akad...

Bátorság vagy gyengeség, hogy elmenekültem, nem tudom, de azt sem, meddig van ehhez az áldatlan helyzethez erőm?

2013. ápr. 12. 22:04
 87/219 Bence_ ***** válasza:
100%
Szakemberek nem adtak egy "menetrendet", hogy kinek mi a feladata?
2013. ápr. 12. 22:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 88/219 A kérdező kommentje:
Nem, konkrét dolgokat nem. Annyiban maradtunk, hogy a férjem vesse fel otthon, hogy miben lenne más, miben változtatnának a 'gyerekek', ha én haza mennék. Vicces szerintem, hogy ők döntsék el, mi lenne, ha visszamennék...?! Közben itt egyre inkább látom, hogy nem szeretek más (még a legjobb barátnőm nyakán sem lenni, bár beszállok a rezsibe, de akkor sem. Fiatal fát sokkal könnyebb lehet átültetni...Nekem mindenesetre rossz így.
2013. ápr. 13. 09:35
 89/219 A kérdező kommentje:
Igen, a férjem a csodában bízik a fiunkkal kapcsolatosan, de én úgy vélem, hogy a változtatás, a változás csakis a fiunkon múlik. Ha nincs motiváció, mert megkapta, ami8t el akart érni (visszajöhetett), akkor minek kellene változtatnia, illetve neki ez így kényelmes, meg szavainkat ütik a cselekedeteink, hiszen szóban azt mondjuk (mondtuk), hogy változtatnia kellene, ugyanakkor tettünkkel hozzájárulunk ahhoz, hogy így éljen. A pszichológusok szerint a drogosoknál ez nem így működik, várni kell, türelemmel, és pici eredményeket kell megdicsérni.
2013. ápr. 13. 09:39
 90/219 anonim ***** válasza:
100%
Jó, de ha nincsenek eredmények, mit kell megdicsérni? Vagy már jelentkezett az elvonóba? Nem hiszem. Ennek a lehetőségét felvetették egyáltalán a tisztelt szakemberek? Vagy, hogy foglalkoznának a fiaddal annak érdekében, hogy lejöjjön a fűről, meg a jó isten tudja miről, amit használ? Én is tanultam pszichológiát, s ezért ajánlottam a családterápiát, de azért ne babusgassunk már egy élősködő drogost, csak azért, mert függő és egy álomvilágban él. Persze, segítségre szorul és örülni kell az eredménynek, de ha nincs eredmény, minek tapsikolnál? Vagy szerintük eredmény az, hogy akaratod ellenére hazaköltözött?
2013. ápr. 13. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!