Párom szerint felesleges lesz bejönnie a kórházba, ha majd szülök. Azt mondta, ha meglesz a kicsi akkor majd meglátogat minket. Most erre mit szóljak?

némely szülés 24 órán át is eltarthat. Én nem várnám el a férjemtől, hogy ott gubbasszon a folyóson ki tudja meddig. Izgulni otthon is tud, ha meg megvan a baba, akkor 15 perc alatt bentvan taxival.

A nők zöme csak azért várja el, hogy a folyóson legyen a férje, hogy a férj még hosszabbnak érezze a nő vajúdását, és még nagyobb hősnő lehessen a férfi szemében.

A lelki támogatás csak duma. Nem mindegy, hogy a folyosóról vagy otthonról támogatja a nőt lelkileg?

Bocs, én férfiként azt tisztán értem, hogy miért jó az, ha az ember adott esetben benn van a szülésnél, nade azt nem, hogy miért jó az, hogy a folyosón agonizáljon... ez ilyen "ha én szenvedek, akkor nehogy már ő épp hepajkodjon" effekt, vagy mi?

(hozzáteszem, anno kórházi dolgozóként több száz szülést láttam, az első sajátnál az ex kollégákkal csináltuk a fesztivált - na az sem fog bekerülni a szülészet nagy aranykönyvébe, anyukát pl. a szülés előtti órában még kicsábítottuk a szülőszobáról pezsgőzni:) - és erőt véve magamon nem mentem be végül a szülésre magára mindent jobban tudni:))) - a másodiknál meg a környéken sem voltam, az elsővel voltam otthon, csecsemőgondoztam:))

Arra valószínüleg sem vakszerelem, sem pénz sem pisztoly nem vett volna rá, hogy a szülészet előtti 3 méteren rohangásszak el fél napokat... ugyanis nem vagyok barátja az értelmetlen dolgoknak...

Természetesen senkit nem akarok ijesztgetni, de bármikor bármilyen komplikáció előfordulhat, normális férfi azért ül a folyosón, mert aggódik, és ott szeretne lenni ha baj van.

Bár nem mai történet, de anyám kollégájával megesett: a felesége belehalt a szülésbe, a baba túlélte. Kivitték a lányát, a kezébe nyomták, és közölték hogy sajnálják...

Szerencsétlennek ez így is elég durva sokk volt, mi lett volna még akkor, ha ott se lett volna?

El tudna ilyen helyzetben a férj számolni a lelkiismeretével?