Felnőtt Nők/Férfiak, akiket vertek: milyen hatással volt az életetekre? Most hogyan éltek? Mivel sikerült túltenni magatokon?

Kiröhögött? Már ne haragudj, de egy öngyíkossági kísérletnek kö9vetkezményei vannak. Pszichiátriai kezelés.

Anyukád ott röhögött, amikor felelősségre vonták?

Miért kell minden kérdéshez beírnia valakinek, hogy kamu? Erre izgul otthon a gép előtt? Vagy miért, de tényleg?

11-es, ha meg tudod indokolni, hogy miért kamu szerinted ez a kérdés, akkor még azt mondom oké, de ha csak ennyit befirkantasz ide, akkor az fölösleges billentyűkoptatás volt...

Őszintén sajnálom, h ez történt veled.Amennyiben ennyire tudatosan tudsz fölé emelkedni a dolgoknak, az nagyon dicséretes.Javasolnám, h édesanyád nélkül keres fel egy szakembert.Akár családsegítőben is.Mivel ezt a problémamegoldási módot láttad otthon egyedül, h vernek, 99 %, hogy Te is így akarod majd megoldani a gyerekeiddel, illetve egy újabb bántalmazóhoz fogsz ragaszkodni.

SZAKEMBER!!!! Sürgősen és emn GYIK-os tanácskéregetés.

Csak mert páran mondták: igen, a szóbeli bántalmazás is bántalmazás, de a fizikai bántalmazás egyben lelki is.

(Engem nem vertek, de anyukámat igen.)

Nem tudom, hogy a kérdés kamu vagy nem, de azt simán el tudom képzelni, hogy senki nem veszi észre, vagy legalábbis senki nem vesz róla tudomást. Magyarországon a gyermekbántalmazás többé-kevésbé elfogadott, 10 évvel ezelőtt meg pláne az volt.

Férjemet gyerekkorában rendszeresen verte az apja, és három testvérét is. Az anyjuk tudott róla, mégsem tett ellene, tehát gyakorlatilag hallgatólag beleegyezett. Az egyik testvére felnőttként felelősségre vonta az anyát, hogy miért nem tett semmit. Erre azt mondta, hogy fontosabbnak tartotta, hogy a szülők között ne legyen ellentmondás, mert az megzavarhatja a gyerekeket. Valamint két másik rokontól is rendszeresen próbáltak segítséget kérni, de amikor elkezdték mondani sérelmeiket, akkor rögtön leintették őket azzal, hogy "értsétek meg apátokat, milyen nehéz neki".

A négy testvérből hárman teljesen egészséges életet élnek, családjuk van, egy testvér lett depressziós, és ő ezért a gyerekkori bántalmazást okolja. A másik három testvér viszonya az apával, ha nem is nagyon szoros, de rendben van, legalábbis most már, jó néhány év elmúltával.

anyám vert mert alkoholista.

haragudtam mindenkire, egyértelmű volt, mégsem segitett senki.tovább megyek:13 rendőrségi ügyem volt(főleg szökdösés ami után elmondtam azért nem akarok haza menni mert vernek otthon stb.), mindig hazavittek. voltam a Robert Károly körúton lévő àtmeneti otthonban is, 2 hét után kiadtak ugyanúgy. 15 éves voltam mire sikerült "elvitetnem "magam gyermekotthonba.

azóta felnőttem, saját családom van.sajnos nehezen viselem az agressziót, ha mások kiabàlnak(pl veszekedés a közelemben), pànikba esek ami fizikai tünetekkel jár. a gyerekeimet túl féltem, járok pszichológushoz e miatt.szerencsére a férjem megértö, àtsegit a depressziós idöszakokon amik azért még elöfordulnak.

anyàmmal nem tartom a kapcsolatot mióta bekerültem, tusom hogy a kisebb testvéreim is bekerültek majd kikerüléskor visszatértek anyámhoz.

szerintem egy ponton túl nem lehet túl tenni magunkat, én 10-en éve próbálom.