Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Őszinteség vagy kegyes hazugság?

Őszinteség vagy kegyes hazugság?

Figyelt kérdés

Volt egy legjobb barátom, neki volt egy barátnője, aki fiatalon terhes lett, hatodik hónapban volt kb amikor meghalt a barátom. Megígértem neki, hogy apja helyett apja leszek a fiának.

Ez így is történt, soha egyetlen fellépést vagy meccset nem hagytam ki, nagyon erős a kapcsolatunk, tényleg olyan mintha a gyerekem lenni. És mikor ránézek az apját látom benne, a viselkedése is pont olyan.

Most 12 éves és elviszem oda nyaralni, ahova még gyerekekként jártunk az apjával.

Szeretnék őszinte lenni vele, köztem és az apja között kicsit több volt mint egyszerű barátság, csak akkor abban az időben ez nem volt annyira elfogadott. Nem tudom ez olyan dolog amit elmondhatnék-e neki. Úgy érzem ha ezt nem mondom el, akkor nem vagyok olyan jó apa, mint akit a barátom szeretett volna a fiának. Az őszinteség nagyon fontos, csak nem szeretném összetörni azt a képet, ami az apjáról van benne.



2015. júl. 25. 13:57
1 2 3 4 5 6
 51/58 A kérdező kommentje:

Nagyon szépen köszönöm a rengeteg privát üzenetet, de higgyétek el sem tökéletes, sem csodálatos, sem fantasztikus, sem önfeláldozó ember nem vagyok. Egyszerűen csak fontos nekem a gyerek, a saját életemnél is. Ha ő nem lett volna itt velem, nem adott volna nekem szeretetet, akkor valószínűtlennek tartom, hogy életben lennék.

Amikor meghalt a barátom, csak a tudat tartott, hogy nekem hamarosan lesz egy fiam, akinek olyan neveltetést kell adjak, ami a világon legjobb.

A gyerek őszinte szeretete nem engedett mély depresszióba süllyedni. Tehát ha valaki itt csodálatos, és fantasztikus, és odaadó, az nem én vagyok, hanem a barátom fia, az én fiam.

2015. júl. 26. 11:27
 52/58 anonim ***** válasza:
79%

Nagyon szép dolog, hogy ennyire szereted azt a fiút. Hogy kinek van a másikra nagyobb szüksége, az teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy vagytok egymásnak.

DE!!! Az a fiú nem ismerte az igazi apukáját, és biztosan valami idealizált kép van benne róla és az anyukájáról.

Ne rombold azt le. Az őszinteség tényleg fontos, na de ennyire? Azzal a válaszolóval értek egyet, aki azt írta, a szülők hálószoba titkai nem tartoznak a gyerekre. Én sem kérdezem erről anyukámat, és nem is szívesen mesélnék neki erről. Fogalmam sincs hogy apukámnak hány nője volt anyu előtt (jó későn házasodott), és nem is érdekel.

És megint csak egyet kell értenem az előttem szólóval, ha apuról kiderülne, hogy meleg, bennem is egy világ dőlne össze. Mert akkor én hogy jöttem a képbe??


Egyébként egy kicsit olyan érzésem van, mintha neked lenne fontos, hogy a gyerek ezt a plusz infót tudja rólad. Mármint, hogy az apukája nagyon szeretett téged.

A kérdésben az az utolsó mondatod, hogy nem szeretnéd összetörni az apjáról alkotott képet. Akkor ne tedd. Nem ismerte szegény, csak elképzeli valamilyennek. Ha te most egy ilyen fontos dologban megváltoztatod a képét, meg fogja kérdőjelezni a többi dolgot is, amit vele kapcsolatban, hisz, tud, gondol.


Szerintem jó ez így, ahogy van. Majd ha érdeklődik a témával kapcsolatban, akkor később elmondhatod neki, ha alkalmasnak találjátok rá az időpontot (szigorúan csak anyukájával egyetértésben). Mert gondolj csak bele, ez nem kizárólag téged és az apát érint, hanem őt is elég mélyen.

2015. júl. 26. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/58 anonim ***** válasza:
A harmadik sorban apukát akartam írni.
2015. júl. 26. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 54/58 anonim ***** válasza:
És együtt élsz vele meg az anyukajaval? Vagy ez hogy van? Az anyukáknak sincsen kapcsolata ? :O
2015. júl. 26. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/58 A kérdező kommentje:

Oké, köszi a választ!

Kb 6 éves koráig éltünk együtt hárman, az anyja, ő meg én. Aztán az anyjának nagyon pénze sem volt, kedve sem, energiája sem, és akkorra nagyon előjött benne az utálat irántam, a barátom iránt és a gyerek iránt. Így úgy döntöttünk, hogy akkor tartozzon törvényesen is hozzám. Azóta minden rendben, a kapcsolatunk pozitívabbá fordult, anyagilag és lelkileg is helyre jött, kapcsolatban is van, sok időt tölt a kissráccal is.

Szerencsére megvolt a megfelelő anyagi hátterem is, amit nagyrészben a szüleimnek köszönhetek, apámnak hogy 20 éves fejjel bevett magához, annak ellenére, hogy akkoriban nem nagyon szívlelte, hogy a halott szeretőm gyerekét pátyolgatom. De mostanra már minden nagyszülő, minden rokon és ismerős imádja a kis okoskát. :)

2015. júl. 29. 16:32
 56/58 anonim ***** válasza:

Elsírtam magam. Többet nem is írok, mert felesleges.

Neked kell eldöntened, hogy a "fiad" elég érett-e az igazságra.

Azért ennek a sok embernek remélem beszámolsz a döntésedről.

2015. júl. 29. 18:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/58 anonim ***** válasza:

Ez nagyon durva! Komolyan mondom hogy Te egy remek ember vagy!

Szörnyű lehetett hogy az anyjának nem kellett. Ezt hogy viselte a kisfiú? Nem törte meg hogy az igazi édesapja meghalt az édesanyjának pedig nem kellett? :(

Nagy szerencséje hogy Te ott vagy neki, támogatod és mindenki helyett szereted.

2015. júl. 29. 19:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/58 anonim ***** válasza:
Mi tortent azota? Elmondtad a gyereknek?
2016. nov. 14. 04:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!