Jókislány voltam, és 32 évesen pótolok. Mit csináljak a bűntudatommal, helyes ez?

Nem drogokról beszélek,mégcsak nem is cigizek. Férjem van,gyerek nincs. Eddig semmit nem éltem. 30 felett mentem férjhez,huszonéveimben még anyám nem engedett el bulizni. Én meg nem mentem,nehogy baj legyen. Kamaszkorom egy az egyben kimaradt,nyáron is ismételtem,ha táncolni akartam egy élőzenés helyen (nem diszkóban),úgy,hogy a szülőkkel mentünk,már küldtek haza. Legnagyobb lázadásom az volt,hogy nyáron fenn voltam otthon éjjel egyig-kettőig. Tévéztem,filmeztem. Emiatt nagyon sokat kaptam. Ordítozást,stb. Bentlakásos gimibe jártam. Egyetemistaként is csak tanultam,nem szórakoztam. Anyám roppant büszke volt.

Régen érik bennem,de ma nagyon elsírtam magam,hogy én élni akarok. Nyarat akarok. Hogy én nem éltem semmit. Szánalmas voltam. Az anyám nem érti,mi ütött belém,hiszen 'komoly kislány' voltam. A férjem üvöltött velem,hogy ő komolyabbnak ismert meg engem,és ő ebben nem lesz partner. De én táncolni akarok. Az egy dolog,hogy nem tudok,de mindig csak itthon,a lakásban idétlenkedtem csak a zenére. Eljárhatnék táncot tanulni,de én diszkóba is szeretnék menni,ott csak tombolni kell. Nem fogok inni ott semmit,mert tudom,hogy nem szabad,én csak táncolni akarok. A férjem üvöltött,hogy szó sem lehet róla,hogy 12 évesek közé menjek 32 évesen,de én most otthagytam. És csakazértis a városban ettem egy melegszendvicset,bár otthon harmadárból kihozom,de most jólesett. És meghívtam egy régi barátomat is,bármit kifizettem volna neki,csak szórakozzon velem. Volt egy ingyenes szabadtéri koncert,azt igenis megnéztem,bár már majdnem 11 óra volt. Szórakoztunk egy órát,aztán ő hazament,én meg maradtam,mert volt még egy mutatványos,azt is meg akartam nézni. Megnéztem,aztán hazamentem. Férjem sírva aludt el mellettem. Nem ért engem. Én sem magamat. Hazafelé még hintáztam a játszótéren. Játszani is akarok! Meg állatos matricás albumot vettem,mert tetszett. Társasjáték is kéne,de férjem arra sem vevő. Nem vagyok normális.