Gyereknevelés ütéssel/ fizikai bántalmazással?

Én kaptam rendszeresen.

Édesanyámat nadrágszíjjal nevelték a szülei.

A nagy kapott ki tőlem, kétszer.

Szerencsére megtanultam helyretenni magamban az "örökségem" és eldöntöttem, hogy soha többé.

Amikor abba a helyzetbe kerülök, hogy megcsapnám, mindig felidézem, hogy én mennyire féltem anyámtól.

Nem akarom, hogy a lányaim féljenek.

Inkább beszélek. Esténként sokkal faradtabb vagyok, de úgy látom megéri. jobb a kapcsolatunk, ezerszer és boldog, kiegyensúlyozott gyerekeim vannak.

Nagyon megosztó maga a kérdés.

Sok minden múlik a gyereken, és a szülőn is. Nem akarok oldalakat papolni ezekről, de tény ami tény, hogy nem mindenki születik "jó" gyereknek, és nem mindenkin segít a legjobb nevelés sem.

Ismerek nagyon jó szülőket akiknek a gyerekei mind elkanászosodtak, rossz társaságba kerültek, és 20 évesen nincs előttük semmi cél, vagy normális jövő.

Olyat is ismerek, akinél meg bejött ez a nem verem a gyereket, csak beszélek.

Konklúzió, hogy magán a gyereken is sok múlik. Mindenki máshogy fogja fel a dolgokat, van olyan gyerek aki a verés hatására meghúzza magát, párosítja a verést a rossz dolgokkal és ösztönösen távol marad tőlük. Van aki meg makacs, és azért is.

Nálunk bevett szokás volt, hogy anya szólt 2-3x, utána ordibált, ha nem változott semmi akkor jött a verés.

Nem pofon, és nem ököllel verés, simán tenyérrel, vagy fakanállal.

Apa ritkán vert meg minket, de ha Ő jött, akkor csúnya verés volt. Ott már előfordult az ököllel való ütés is.

Egyikőjüket sem utálom!

Apával nem igazán beszélünk sokat, de Ő alapból az a tipikus macsó természet, aki nem nyílik meg, és mindig jéghideg. Anyával a kapcsolatunkat sokan irigylik. Ő a legjobb barátom, bármit megtudunk beszélni.

Tudom, hogy azért vertek meg, mert rossz voltam, és megérdemeltem. Ha csak magyarázkodtak volna, a természetemből kiindulva nem igazán értek volna vele célt.

Fél éve dolgozom, villamosmérnök lettem. Szóval nem rontott el a verés.

Sokan úgy élik meg, ha valaki ad a gyerekének egy pofont, mintha egy tragédia történt volna. Én sokkal rosszabbul éltem meg apám artikulátlan ordítását vagy anyám levegőnek nézését, mint azt a kábé három darab nyaklevest, amit kaptam... a mai napig görcsbe áll tőle a gyomrom. Sokan rohadt büszkék arra, hogy soha nem ütötték meg a gyerekeiket, de sokkal drasztikusabb és ocsmányabb lelkiterrort alkalmaznak...

Aki pedig rendszeresen veri fizikálisan vagy pszichésen a gyerekét, az alkalmatlan szülőnek.

Sokat olvastam arról, hogy más veri a gyerekét (mi nem ütjük meg, minket se ütöttek soha). Az egyik leggyakoribb eset az volt, hogy konnektorba nyúlt a gyerek. Aztán bementem a Rossmannba/IKEA-ba/DM-be és láttam, hogy 200ft egy konnektordugó. De persze akkor nem lehetne a párkapcsolati és munkahelyi stresszt levezetni a gyereken, ha megvennék. És mit szólna az anyjuk, hiszen ők is kaptak "nevelő célzatú" pofont, miért is ne adnának. Azt szokták mondani, hogy ők is túlélték, nem lett semmi bajuk. Tényleg nem? Csak annyi, hogy ők is vernek. Ez azért elég nagy baj.

Nyilván az üti meg a gyerekét, akinek ez benne van a válaszreakcióiban, ami stresszhelyzetben előjön. Akit nem vertek a szülei, annak ez nem megszokott, és ő maga sem üt. Sajnos a magyarok családon belüli erőszakban is a világ élvonalában vannak. És hiába vannak a segélyszervezetek, ha a társadalom nagy része szerint a pofon nem verés.

Utolso ugy jon le a jo szuloi viselkedes ara a veres.

Szomoru

Lehet veres nelkul is jo kapcsolat

Veres tehetetlen emberek reakcioja nem nevel .

Anyam fakanallal vert minket neha miert nem emlekszem allitolag rosszzak voltunk.

En nem verem a gyerekem mert abbol azt tanulja az eroszak gyoz.

Inkabb buntetest kapnak rovidet es jogosat.

Ugy latom a tiszteletet nem vertek beled

Szomoru agressziv valasz ez a verve nevelt emberek jellemzoje