Párom agresszív, kiabál velem és mindentől túl félt, amióta terhes vagyok. Szerintetek elmúlik majd nála? Bővebben, lent.

Amikor anyád visz el kocsival azért nem veszi el a kulcsodat, mert akkor az anyáddal vagy. Azt gondolja, hogy mivel anyáddal vagy, nem mással, tehát anyád rajtad tartja a szemét és nem vagy egyedül!

Amikor meg egyedül akarsz elmenni, akkor meg azért veszi el a kulcsodat, mert ezzel akar téged megfélemlíteni, kizárni az otthonotokból, hogy ne menj el többet onnan csak úgy, ahogy te akarsz, majd ő megmutatja neked, hogy nem azt teheted amit te akarsz! Majd ő szépen elveszi a kulcsokat tőled, kvázi "megbüntet", aggódhatsz, hogy kizár-e?

Nem fogod fel?

Mi az, hogy az ő szava a mérvadó? Ezt eddig is tudtuk. Csak hozzá vagy szokva! És szerinted így van jól? Neked nem lehet önálló akaratod, gondolatod, csak neki??

Mi van, ha nem "engedelmeskedsz" az ő akaratának? Netán dühkitörése lesz?? Csak nem???

Na ugye!

Hiába magyaráz itt mindenki neked a lelkét kitéve egész álló nap - főleg én -, mit sem ér!

Mert este jön apuci, és megsimogatja a babapocit. Hát gratula, tényleg.

Ezen nincs mit elgondolkodni. Egyszerűen SZÉGYEN az, ahogy veled bánik! Elég csak visszaolvasni, hogy miket írtál, szinte minden mondata felháborító!

És te ebben élsz, észre sem veszed. Mint a megfőzött béka esete...

Hiszen eddig is jó volt nem? Miért lenne ezután másképp?

Még sajnos vissza szólni sincs merszed, ezt is leírtad. Csak tűrsz, tűrsz, és továbbra is tűrsz, ez eddig is volt, és lesz.

Sajnálom a leendő gyereked.

Téged nem. Mert már rég lehetne ennyi eszed.

Téged még segítettek is rengetegen, másnak egyedül kell rájönnie a csúf igazságra.

HA szembe mersz nézni saját magaddal!

Boldog karácsonyt!

Utoljára hány éves korodban vették el tőled a kulcsot? Egy gyerekkel tesznek ilyet, ha rászolgált.

Miért kell, hogy állandóan a seggedbe gomolyítson? Akár egy kg kenyérért mész át.

Hogy-hogy nem találkozhatsz a 3 utcányira lévő szüleiddel? És ezt te tűrted eddig is?

Megérdemled a sorsodat.

Mint ahogy azt is, hogy üvölt, kiabál veled és elhord anyád előtt mindennek, lealáz, ő addig maradozik ki ameddig csak akar, se kép, se hang se telefon semmi, majd jön amikor akar!

Ha "felelősségre" mered vonni, jaj neked, mit képzelsz?! Őt nem lehet csak úgy kérdőre vonni, de te nem mehetsz az ő fennhatósága nélkül sehova!

Az ételt másnap kidobja amit te főztél.

Tedd a szíved a kezed. Ezek szerinted normális dolgok?!

Minek tűröd/tűrted?! Hogy lehetsz ennyire maffla????? Veled tényleg mindent meg lehet tenni? Meg.

És főleg: miért szülsz ennek a görénynek egy ártatlan gyereket???

Azért, hogy még több elszenvedője legyen ennek a szäärnak??

Az elgondolkodás is valami... De korábban azt írtad, ha rosszabbodik és ha egy szakember is azt mondja...

Nos. Aki egy szikrát is látja, mi van, annak nincs ha. Azonnal el kéne menekülni, mert ez borzalmas. Hova rosszabbodjon? Verjen kékre-zöldre? Kössön oda a radiátorhoz? Alapvető szabadságjogaidon tipor, hatalmaskodik, durván megaláz. Normál embereknek a tizede is elég lenne, hogy meneküljenek azonnal.

Nem fog "megjavulni". Az ilyen soha. Átkozottul rossz példát mutattok így a gyermeknek, bár belegondolni sem merek, mi lesz itt pár éven belül, ha nem lépsz.

Te sem vagy egy jó példa a kicsinek, de ha segítséget kapsz s kilépsz ebből, akkor azért még lehet egy meleg családi életetek s bizonyára fejlődhetsz s erősödhetsz, ehhez én már nem értek, de innen van fölfele s te magad is látod valahol, hogy ez így nem kóser. Csak nem mersz kilépni. Nem is csodálom s pokolian nehéz lehet, de... Muszáj meglépni, mert ebből nem lesz normális élet s most már a kicsiért is felelősséggel tartozol. Már most egy nyugodt anyára lenne szüksége...

Az tényleg jó, hogy zavar. Véded a fickót, működnek bizonyos mechanizmusok, de mégsem nyugodsz teljesen bele, még jó... Innen kell kiindulni.

Az olyanokról próbálj leszokni, hogy "nem vagyok mindig bezárva, csak". 50 évente egyszer is felháborítóan sok ok nélkül (ok az pl., ha valaki önveszélyes, nagybetegen, bedrogozva akar elrohanni az éjszakába). Te elvileg egy szabad, önálló ember vagy, nem a párod tulajdona. NEM tehet ilyet. Egyszer sem.

Ígérd meg kérdező, hogy ezt a topikot meghagyod annak, hogy mint egy naplószerűen leírod a dolgokat, hogy mi történt veled hetente, vagy ahogy neked tetszik.

Ezzel segítesz más erre tévedőnek, és magadnak is.

Kiírod magadból a nap eseményeit ez egyfajta lelki megkönnyebülés is, és napról-napra szembesülsz vele, hogy mik történnek veled? Hogy alakul az életed a topik kezdetétől egészen amíg íródik?

Magadnak és másoknak is segítenél ezzel, hogy lássák a te példádon keresztül, és felismerjék az agresszort a családon belül. Mert sajnos sok ilyen sorsú nő van. És nekik is fel kéne ébredniük.

Hátha ez a pár oldal indítaná el őket azon az úton, amit úgy hívnak felismerés. Ha már felismerték az okot, akkor van rá gyógymód is. (Elhagyani.)

De ez egy út, egy folyamat.

Továbbá nyilván jó lenne rólad is tudni, hogy hogyan alakul hétről-hétre a sorsod, miken mentek keresztül?

Békés karácsonyt, (de úgy sem lesz).

Persze. Biztosan elmúlik majd. Biztosan nem fogja kihasználni, hogy a baba miatt otthon kell maradnod, és anyagilag is függsz tőle. Aztán meg biztosan visszaenged majd dolgozni, hogy valamennyire független maradj, hisz' egyáltalán nem tűnik úgy nekem, mintha el akarna választani téged a családodtól is. Az üvöltő, hasfájós-fogzós kisbaba se fogja majd még jobban felhúzni, és nem rajtad fog levezetni mindent. És később a gyerekkel is mintaapaként fog viselkedni.

Sajnálom a nyers megfogalmazásomat, csak érzékeltetni akartam, mennyire naiv vagy. Egy barátnőm élt együtt egy erőszakos férfivel, túl sokáig, és ugyanezek voltak a kezdeti jelek. Menekülj, kérlek, amíg még nem vág el mindenkitől. Most próbálgatja, mi az, amit még eltűrsz, később sokkal nehezebb lesz leállítani.

Nem olvastam el a hisztidet (csak a lényegét), de mi az istenért nem hagyod ott?

Mi az, hogy elveszi a kulcsodat? Normális?! Én ITT léptem volna le. Magamra hívom a zsarukat, hogy szabadítsanak ki, vagy egy lakatost, és lelépek, hogy a büdös életben nem lát többet.

Hihetetlen, milyen ostoba emberek élnek, és vállalnak gyereket... félelmetes.

szerintem felesleges járatni a szánkat, a kérdező úgysem fog lépni.

nagyon sok ilyen esetet láttam már, a gyereken keresztül. az apja egy agresszív vadbarom, lelkiterrorban tartja az egész családot,rosszabb esetben fizikailag is bántja őket. az anyuka meg tűri, nem hagyja el a barmot,sőt még védi is. a gyerek meg nem tud mit csinálni,kénytelen ilyen légkörben felnőni.(főleg ha nincs fizikai bántalmazás,akkor kb esélytelen,hogy kiemeljék a családból)

de aztán majd olyan messzire menekül 18 évesen ,amilyen messzire csak tud .. és higyjétek el,hogy az anyukát is ugyanúgy felelőssé teszi már a gyerek is.

elvileg két felnőtt ember vállal gyereket, közösen kéne dönteniük mindenről. mégis az van az ilyen családokban,hogy anyunak kuss a neve minden témában, az apuka dönthet,neki kell jóváhagyni mindent. ez nagyon nem normális, nem szabadna,hogy ilyen mintát lásson a gyerek otthonról

ha már ilyen embertől lett a gyerek,azon nem lehet változtatni. de azon igen,hogy ne úgy nőjjön fel a gyerek,hogy együtt éltek vele.

lehet hétvégi apukának normális lesz. de ha nem,akkor meg nem kell vele tartani a kapcsolatot, a bíróság sem kötelezhet rá,ha az árt a gyereknek. + egy bizonyos idő után már a gyerek is dönthet arról,hogy találkozik az apjával,vagy sem.

viszont ha együtt éltek egy háztartásban akkor nagyon nincs választása. én azt mondom,hogy ne hozd ilyen helyzetbe a gyereked. a saját életed úgy cseszted el eddig,ahogy akartad. de innentől kezdve ,hogy anya leszel már másra is gondolni kéne.

de hogy ti példátok is visszatérjek, már látszik,hogy a pasinak mindent szabad,oda megy ahova akar,azzal amivel akar. ellenben neked annyit nem lehet,hogy beülj a kocsiba,vagy elmenj valamerre az engedély nélkül.. persze értem,nagyon jó fej,anyukáddal még találkozhatsz. MÉG. de a barátiaddal mit szólna,ha találkozni akarnál? gondolom tőlük már most tilt, nem enged el. tipikus jele az uralkodásnak.. előbb csak a barátokkal nem enged el,utána már a saját anyáddal sem találkozhatsz..

és most,hogyha szülni fogsz még jobban ki leszel neki szolgáltatva,mivel a jövedelmedtől is elesel .

én azt javaslom,hogy költözz vissza a szüleidhez. gyerekkel már sokkal nehezebb lépni,mint így,hogy még a pocakodban van.

ne várd meg,hogy a lelki terror átmenjen fizikaiba is.

annyi normális férfi van egyébként, nem értem miért kell elhorgonyozni a vadbarmok mellett. nem jobb lenne egy olyan,aki mellett kiteljesedhetsz, nem nyom el semmiben, hanem még támogat? pl beülne veled a kocsiba és tanítgatna a vezetésre,ha még nem megy olyan jól. ehelyett egy olyannal vagy,aki azt is megtiltja,hogy kocsiba ülj és ne adj isten rutint szerezz... de több ilyen példát is fel tudnék hozni..beéred egy rothadt tonhallal, ahelyett,hogy egy kaviárral lennél.. remélem érthető. egy normális párkapcsolatban nem fordulnak olyan dolgok elő,amiket ide leírtál.

23 évesen még bőven találsz magad mellé való férfit.. bár gyerekkel nehezebb lesz, de nem lehetetlen. több barátnőm van, akiknek hasonló embertől van gyerek.. de szerencsére feleszméltek és léptek. lehet 1-2 évig egyedülálló mamik voltak, de mindegyiknek van azóta egészséges párkapcsolata. és egyik sem sír az ex után elhiheted.