Tűrjem el, hogy anyám kutakodik utánam és elolvassa az emailjeimet?

Az inkriminált mondat így hangzott: " Féltés,persze,és ahhoz feltétlen magán leveleket kell átnézni,meg kutatni,baromi jo kapcsolatokra utal,aki szerint normális az ilyen,az turje is hogy Anyuci meg Apuci még harmic éves felnőtt nonek a bugyijábva is benéz. :O Pofám leszakad."

Konkrétan nemi erőszakról csak a 79%-os magyaráz, láthatóan azért, hogy relativizálja és ezzel bagatellizálja a Kérdező anyjának a bűnét. Anyuci bűncselekményt követett el, és itt a pont. Mivel magánvádas, a Kérdező kizárólagos döntése, hogy jogi útra tereli-e a dolgot, vagy nem. (nyilván nem fogja)

Én megértem a kérdezőt. Az én anyám is megtenné, ha lenne rá lehetősége. Amég otthon laktam is simán odaállt mögém, amég barátnőimmel beszélgettem és olvasta. És ha megkértem, hogy ne olvassa még neki állt feljebb, de volt hogy amég kimentem wc-re addig beült a gép elé és simán irkált a nevemben (megkérdezett tőlük olyanokat, amiket tudni akart), meg olvasgatta a beszélgetéseket. Meg ha telefonáltam akkor csendben maradt és hallgatta. Nem volt semmi titkolnivalóm, de értelmes szülő ilyet nem csinál. És ha megmondtam, hogy ez zavaró még meg lettem gyanúsítva, hogy biztos azért nem hagyom, mert titkolok valamit. Kedvencem, mikor telóról írtam a barátnőimmel, mire anyum kiveszi a kezemből és elviszi szó nélkül. Kérdeztem, hogy ezt most miért? Mire mondta, hogy a tesója az én telómon fogja hívni és kell neki. (Ilyenkor órákat beszélgetnek.) Legalább akkor szólna előtte, de nem kiveszem szó nélkül a gyerek kezéből, mert ő "csak" nyomkodja. Utána meg másnap suliba magyarázkodhatok, hogy miért nem válaszoltam a barátnőmnek, aki épp maga alatt volt, mert megint megverték otthon és csak beszélgetni szeretett volna valakivel én meg válaszra sem méltatom. (Mert ugye a teló azt jelezte, hogy fent vagyok és láttam, amit írt, csak épp nem nálam volt.) Utána anyum még bele is olvasgatott a beszélgetéseimbe, mert "mit rezeg ez a szar a fülébe". De volt, hogy kiírta a telefonom névjegyéből a barátnőim számát és őket hívta, ha nem értem haza addigra suliból, mint szerinte kellett volna. (Az lényegtelen, hogy késett e a busz vagy mi volt, nem órákra tűntem el.) Én is jártam már úgy, hogy beleolvasott a beszélgetésbe és számon kért, hogy miért használok én ilyen szavakat, hogy "mizu". (Gondolom, ha komolyabb problémát talált volna, mint mondjuk a kérdező adóssága akkor azt is szóvá teszi.) És még neki állt feljebb, mikor ő kutakodik utánam és még büszke is rá és számon kér egy neki nem tetsző szó miatt, amit magánbeszélgetésben használtam. Igaz ekkor még kiskorú voltam, de szerintem ez nem jogosítja fel erre. Mikor nagykorú lettem, csak azért szűnt meg a probléma, mert elköltöztem.

Pánikolás szintén ismerős. Én sem mondok el neki semmit már egy ideje, mert egy hétköznapi sztoriban is a rosszat látja csak és lecsesz, hogy nem vagyok normális. Pl. mert bementem valahova, de jött egy korábbi busz, amiről nem tudtam és arra szálltam fel a tervezett helyett és ez mekkora felelőtlenség. Vagy, mikor vonattal mentünk hozzájuk haza és ebből lett veszekedés, mert ő csak a buszt ismeri és megharagudott, amiért a vonatot választottuk, mert "milyen felelőtlenek vagyunk, mikor azt nem is ismerjük". (A busszal 3 órával hosszabb az út és sokkal több átszállás van, ráadásul kényelmetlenebb is. Meg ha nem próbáljuk ki milyen vonattal hazamenni akkor soha nem is fogjuk megismerni és örökké retteghetünk tőle, hogy "úristen, egy ismeretlen útvonal!") Már nagykorú voltam, külön éltem, mikor véletlenül megtudta, hogy átmegyek a szomszéd városba délután és felhívott lecseszni, hogy ez milyen veszélyes, nem vagyok normális és ő nem enged el engem (20 évesen), mert az ő gyereke ne járkáljon ilyen későn (délután ötkor) idegen városokba (csak neki idegen, én már sokszor voltam ott). Ezek után szerintem érthető, ha nem kötök semmit az orrára, hogy fölöslegesen pánikoljon hülyeségeken.

Gondolom a kérdezőnél sem csak és kizárólag ez az egy ilyen eset történt. Inkább úgy tűnik, hogy ez volt az utolsó csepp vagy valami ilyesmi. Szerintem ezt senkinek nem kell eltűrni, nyugodtan meg lehet mondani, hogy ha nem tudja tiszteletben tartani a magánéletedet akkor nem fog róla tudni még ennyit se. Nekem is sokat romlott a viszonyom anyummal, de ezt a viselkedésének köszönheti. Senki nem akarna olyan emberrel szoros kapcsolatot, akinek annyit nem lehet elmondani lecseszés nélkül, hogy lekésett egy buszt.

Érdekes módon többször visszatért a témához és nem gondolta úgy, hogy ezzel túllőtt a célon. Egyértelműen kifejtette, hogy számára nincs különbség a két eset között. A tömeg meg védi, mert "csak túlzás volt". Egy nagyon undorító vicc volt és olyan érvelési hiba, amit az itteni tömeg szeret. Elég nagy szociopatának kell lenni ahhoz, hogy ne tudjon különbséget tenni a két esemény között valaki. És ahhoz is kell egy fajta társadalom ellenesség, hogy aki ezzel viccelődik, azt megvédjék.

Dehát ez az internet: Itt mindenki az lehet, aki csak akar lenni és sokan azt választották hogy az nemi erőszak pitiáner dolog.

Mindemellett nem tűnik fel egy bocsánat kérés sem amiatt, mert valaki bagatellizálja azokat az eseteket (még csak szóviccek miatt is), amikor valakit tényleg molesztálnak a szülei.

És persze én vagyok a rossz ember, hogy elvárom, hogy ne legyen valaki ennyire tapintatlan.