Mi ez a sok szülő-gyerek albérlői viszony?

Ez egy olyan dolog, amiről TELJESEN FELESLEGES hetente 2x vitát indítani itt a gyakorin. Nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy gondolkodik, ez van.

Ha valakiknél ez a szokás, hogy MINDENKI ad a közösbe, akkor úgyis úgy csinálják.

Akik pedig nem várnak el semmit, azoknál meg úgy. Ennyi.

Nektek tök király, nem kellett hazaadnotok, tudtatok lakást venni, oké, zsír. Szerencsések vagytok, mások meg nem azok. Vannak olyan háztartások is, ahol a szülő keresete sajnos kevés 3-4-5 ember eltartásához. Van, ahol a gyerek ÖNKÉNT ajánlja fel, kérés nélkül, hogy kiveszi a részét a költségekből.

Mindenki meg tudja ezt beszélni a saját családjával, hogy kinek hogy a jó, vagy ha nem, akkor majd összevesznek és külön költöznek. De ez az ő dolguk, nem másé.

Örülünk, hogy neked ilyen jól alakult az életed, remélhetőleg lesztek majd olyan anyagi helyzetben, hogy ugyanezt megadjátok a ti leendő gyerekeiteknek, de azért ne álljatok le mindenkit cseszegetni, aki nem így gondolkodik. Vegyél egy nagy levegőt és fogadd el, hogy nem mindenkinél olyan k**vajó a helyzet, mint nálatok.

Én nem ítélem el egyik gondolkodásmódot sem. Nálunk úgy volt, hogy a szüleim nem, hogy pénzt nem kértek, hanem még segítettek, ahol tudtak. Persze ehhez kellett az is, hogy làssák, hogy az akkor még párommal (azóta férjemmel) mi is okosan osztjuk be a pénzünket. Amikor összeköltözésre került sor, ők felajánlották a korábbi lakásukat addig, amíg nem tudunk sajátot venni hitel nélkül vagy minimális hitellel. Óriási segítség volt ez akkor huszonpár évesen. Addigra volt annyi félretett pénzünk, hogy a lakást fel tudtuk újítani, be tudtuk rendezni izlésesen. Amikor sajátba költöztünk 4 évvel később, akkor természetesen nem szedtük le a mosdót, a csapokat, a beépített szekrényt, stb-t, hogy na akkor ezt mi vettük, visszük is. Így ők ki tudták ezt követően adni.

Nyilvánvalóan sokkal többet kaptunk tőlük, mint amennyit mi fiatalon vissza tudtunk ebből adni. Erre apukámnak van egy jó mondása: amit mi tőlük kaptunk, azt majd adjuk vissza a gyermekeinknek. Ezzel egyet tudok érteni és a most 3 hónapos gyermekünket ameddig és ahogyan tudom, támogatni fogom (anyagilag is).

Nullázós kérdés, látom. Bár nem olvastam még el mindent választ, azért leírom az mi esetünket. Sajnos erről addig könnyű elmélkedni, amíg nem vagy ebben a helyzetben.

Minket anyánk mindig támogatott, apánk volt a szigorúbb, de ő is ahhoz képest engedékeny volt, amiket hallok. Egyetem után én is hazakényszerültem, fél évre rá viszont összeköltöztem barátnőmmel, albérlet, aztán kisebb lakás, hitelre, most fogjuk eladni. A bátyja harmincon felül is otthon élt a feleségével, így tudtak venni egy házat. Ez mind szép és jó, viszont a leendő anyósom folyamatosan nekünk panaszkodott, hogy nem takarítanak, ő főz rájuk, nem vásárolnak be meg hasonlók, mennyi pénzbe kerülnek. Egyedüli szülő, elhiszem, hogy tele volt a "töke".

Testvérem is hasonló cipőben jár, bár ő nem is dolgozik jelenleg. De ő is elvárja a minden napos főzést, nem átlagos ételeket, teljes kiszolgálást.

Szerintem nehéz elkerülni, hogy az otthon élő felnőttkorút ne kiskorúsítsa a szülő, ne kezelje egy idő után újra kisgyerekként. Szerintem ez csak akkor működik jól, ha tényleg nagy házban, vagy külön lakrésszel rendelkezik a felnőtt gyerek.

Én megértem azt, aki így gondolkodik, hiszen sajnos mai világban logikus is anyagilag, csak a környezetemben még nem láttam rá példát, hogy a több évig otthon élő gyerek tényleg segítsen a szüleinek és ne ők lássák el minden szempontból.

Én ennek ellenére mindent meg fogok tenni a gyerekeimért, és nem fogom kidobni meg hasonlók.

Kérdező, a szülő ilyenkor NEM albérleti díjat kér, hanem ahhoz való arányos hozzájárulást, amit ő a közműveknek kifizet. Tehát villany, víz, gáz. Ami akkor is pénzébe kerülne a fiatal-felnőtt "gyereknek", ha valahol lakást bérelne, és akkor még a bérleti díj is lenne mondjuk 80-100 ezer. Tehát csak azt fizeti ki az otthon lakó, dolgozó fiatal, amit ő használt el. Ezt szét lehet dobni személyre arányosítva, és ennyi. Kajára a szülő vagy kér, vagy nem kér, az már más téma.

Én abban nem hiszek, hogy nem fizet semmit a fiatal otthon, még rezsit sem, hanem tegye félre. Sok ismerősöm van, (mindig nők között dolgoztam, főleg anyám korúak között irodában), mindig ugye kiteregették a családi dolgaikat. Kb. 90 százalékban nem jött be ez a "tedd csak félre lakásra" című figura. Mert nem tette félre az esetek nagy részében, elbulizta, elmekizte, elplázázta, és kb. 5-6 év otthon lakás után is ott tartott, hogy egy lakásra önerőt nem tudott felmutatni.

Ha jól állnék, mint szülő, akkor se mondanám, hogy tegye félre szépen a pénzt. Nem, a rezsire szépen adja ide (és én, mivel nem vagyunk rászorulva, betenném neki egy bankszámlára). Pár év múlva pedig megkapná, amikor pl. elköltözik, vagy lakást venne, vagy a párjával néznének közös otthon után.