Mi ez a sok szülő-gyerek albérlői viszony?

Kérdező,

Mindenki úgy csinalja, ahogy azt jónak tartja. Az én anyám egyedullalokent nevelt fel két gyereket. Én otthon éltem jo pár évig, a húgom 18 évesen elköltözött. Nekem egyértelmű volt, hogy a háztartás minden költségének a felet fizetem attól a pillanattól kezdve, hogy van fizetésem. Igen, akkor is, amikor a húgom még otthon élt, akkor is fizettem a felét. Nem tudtam volna elnézni, hogy anyám fizet mindent. A húgom meg nem akart anyámnak fizetni, ő fizette inkabb az albérletet.

22-es: Nem arról van szó, hogy a szülő nem TUDJA fizetni. (De egyébként ha pl. nem egyetemre megy a gyereke, hanem OKJ-ra, akkor jár még az adókedvezmény és a családi, szóval igen, addig kb. 20 ezer körüli összeggel többet kap a szülő, míg tanul a gyereke (egyetemistánál nem).

De a lényeg, hogy a te elved szerint akkor, csupán csak azért, mert többe nem kerül egy fiatal felnőtt akkor sem, ha már dolgozik, ezért akkor a szülő tartsa el egy életen át? Ez nem így működik, ez elvi kérdés.

Mert mondjuk a szülő is képezhetne magának egy tartalékot azokból a gyerekétől meg nem kapott havi 20-30 ezer forintból, a nyugdíjas éveire.

Mondjuk az 15 év alatt 5 M forint.

Kérdező sajnos elfelejted azt hogy sokan alig tudnak megélni és amig gimis a gyereke addig a minimális költségeit fedezik (lakhatás, ingyenes iskola, minimalis ruha és ételt kap otthon). Mikor dolgozik elvárják hogy adjon a közösbe mert képtelenek megélni és az hogy belead valamit tud segiteni a közös életszínvonalon. Vannak olyanok is akiknek a szülei képtelenek megélni maguk igy a gyerekük segítségére szorul.

Van a másik oldal ahol lakást, autot adnak a gyereknek és fizetik a tanulmányait mert megtehetik anyagilag.

Én a beteg hozzátartozom ápolom már 9 éve és még 30 se vagyok. Nem kaptam sem lakást, autót vagy milliós megtakarítást a szüleimtől.

Van ilyen is

Én tőlem nem kértek otthon semmit. Amúgy sem és én spóroltam mindig is ezerrel. De felajánlottam a segítséget pénzügyileg, de azt sem akarta elfogadni. Csak akkor vette el, amikor már nagyon nem jött ki. A háztartás női része meg rám maradt, mert ketten laktunk Apával és amúgy is magamra vállaltam mivel sokat segített.

A pároméknál ez úgy nézett ki, ahogy kereső képes lett, beadott 20 ezret. Ezzel nem is lett volna úgy bajom... De valamiért csak neki kellett és a szintén kereső testvérétől semmit nem kértek és neki a házimunkában sem kell segíteni. Meg az kijelentette, hogy ő nem fog elköltözni.

Én úgy voltam amúgy, hogy tudtam nehezebb az embernek saját lábán állni, nyilván több pénzt elemészt, de azért jó amikor azt csinálhatom amit akarok. Szeretem a családomat, de nekik is megvannak a jól bevált szokásuk, amiket én másképp csinálok és együtt éléskor vitaforrás. Persze szerintem ez a probléma csak akkor kerül elő ha a gyerek önállósodna. S otthon mindig is gyerek marad a gyerek, nem tudsz otthon olyan felnőtt lenni.

Nekem jó így, hogy külön vagyunk már, mert egy bizonyos korban el kell már jönni szerintem. Még mindig nincs ugyan egy házra való, nem is lesz... Csak arra gyűjtünk, hogy minél kevesebb hitelt kelljen felvenni. Sajnos ez van. Egyébként én így, hogy külön lakunk most perpill kevésbé spórolok éppen ahhoz képest ahogy eddig. Mindig minden forintot megfogtam, de úgy gondoltam most vagyok fiatal, eddig semmire nem mertem költeni. Most is teszem félre, 50 ezrivel legalább, mert kell a házra, de pl most már megveszek egy Riso-t, amit korábban sokalltam és sosem vettem volna. Vagy pl. nyaralás. Most kell menni, most még rá tudjuk szánni. De ha házat veszünk egyszer, újra visszafogjuk magunkat. Nem lesz olyan dőzsölés mint most.

Én amúgy mindig azt láttam, hogy a szüleimnek a ház hitelen kívül semmi nem volt, mindig spóroltak. Én is ehhez szoktam, nekem természetes volt. Szóval nem kellett volna móresre tanítani a pénzzel. Szerintem ez olyan dolog, amit a gyerek otthon lát, azt viszi magával. Legtöbb esetben szeritem.

Nem tudom, nekem alap, ha dolgozok, akkor beszállok a rezsibe és kajába.

Elég szomorú, hogy sok "huszonéves gyereknek" erre fel kell hívni a figyelmét.