Mit tennél az otthon céltalanul lézengő huszonéves gyerekeiddel?

A nagyobbik fiam volt ilyen, akivel közöltem amikor 23 éves lett és 20 éves kora óta nem tanult, és soha életében nem dolgozott hogy adok neki 2 hónapot hogy találjon valami melót, és ha talál akkor kap 1 évet hogy összekapja magát anyagilag, megmondtam hogy egy forintot nem fogok tőle haza kérni, de cserébe annyit kértem hogy egy év után keressen valami szakmát amit csinálna és iratkozzon be, ha kell besegítek neki anyagilag, de megmondtam hogy szeretném ha ő állná a költségeket.

Hozzáteszem, elment dolgozni de fél év után otthagyta a helyet, de elment máshova dolgozni és önként lépett ide elém hogy el akar költözni. Bevallom féltettem hogy éhen fog halni, de elvégre felnőtt ember, ő döntése, és mégsem én tettem őt ki. Akkor az új helyén összejött valami csajjal akitől kapta a fiam a pofonokat hogy szakma nélkül ne várjon nagy fizetéseket. Akkor nőtt be a feje lágya és elkezdett tervezni az életével kapcsolatban. Azóta már másfél éve kint dolgozik külföldön, nagyon jól keres, és végre megtanulta a felelősséget is. A baj az hogy sajnos nem én neveltem fel, mert elváltunk az anyjával és nála maradt a gyerek. Hozzám 18 évesen költözött amikor az anyja lelépett az új pasijával külföldre de a gyerek nem akart menni. Akkor még tanult, mondtam hogy rendben van, és örültem hogy végre sokkal több időt tölthetek a fiammal. Sajnos a nevelésbe nem tudtam kivenni teljesen a részem, hibás vagyok, ezt be is ismerem teljes mértékben, de sokszor muszáj voltam nehéz döntéseket hozni és erőteljesen fellépni, mert nem akartam hogy a fiam 35-40 évesen éhen haljon, mert akkor nem fogják őt alkalmazni sehol ha már én nem élek, mert alapból vannak bajaim és már annak is örülök ha betöltöm az 50 évet.

#44.

A tényeket én írtam le.

Idézek.

"Sajnalatbol es szeretetbol nem kertem toluk rezsipenzt (hogy hatha sporolnak az onallo eletre vagy kepzesre es a tobbi), szeretetbol adok nekik is a foztombol, hogy ne csak gyorskajan eljenek."

Kettévenném az ingatlant.

azaz eladnám, és két picit vennék belőle, amennyi kitelik belőle és a családi megtakarításból - esetleg másik örökölt ingatlanból, nyaralóból, stb.

Segítenék az elején megtanítani nekik, hogyan kell üzemeltetni egy lakást.

Ez jópár éves projekt, tehát életcélnak is jó nekik.:)

Engem anya igy nevelt: amig iskolaba jarok eltart, de ha mar nem tanulok, be kell szallnom a rezsibe stb.

A sors vegul ugy alakult hogy mire lediplomaztam atkoltoztem a szerelmemhez :), de mai napig ha tudom tamogatam anyat, egyszeruen azert mert szeretem.

Kiskorom ota ugy neveltek hogy ha extra dolgokat szeretnek gyujtsek ra vagy dolgozzak. Illetve a fent emlitettet.

En a helyedben, ha mar nem voltal kovetkezetes, ultimatumot adnek nekik.

Elkenyeztetesed miatt te szenvedsz most, de milyen motivaciot varsz egy embertol (nemj emberismeret) ha nincs mi motivalja?

A legtobb embert a megelhetes motivalja alapbol, tehat azzal elegge elkenyelmesednek, hogy el vannak tartva. Es nem ugyanaz, ugy dolgozni hogy regsit fizetsz mibtha csak kocsira vagy bulira gyujtogetnek.... igenis adjanak bele a rezsibe, hiszen FELNŐTTEK. Vagy még diákok? Ha meg nem miert tartod el őket? Az élet sem fogja...