Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért ilyen nehéz eset anyu?...

Miért ilyen nehéz eset anyu? Mit tegyek, hogy ne zavarjon ennyire mindenben?

Figyelt kérdés

Az a helyzet, hogy egyetemista vagyok, saját életstílusom van most már, és itthon elvárná, hogy az ő szabályaihoz alkalmazkodjak. Ez rendben is lenne, csak sajnos ezzel az a bajom, hogy vannak dolgok, amikkel nem kéne annyit kötekednie. Pl: mikor tanultam itthon államvizsgámra, kiverte a hisztit, hogy minek mászkálok a lakásban hajnal kettőkor. Volt, hogy hajnal 5-ig tanultam. Nem volt más választásom. Aztán apa megmondta neki, hogy igenis élünk, nem tud mit tenni ellene.


Most meg az a baja, hogy miért nem csinálok meg házi munkákat addig, amíg haza nem jön a munkából. És nem tudja megérteni, hogy én mindent este szeretek csinálni, minimum 5 után, mert a tanulás miatt erre álltam rá, és nem szeretem magam mondjuk egy nagy takarítással lefárasztani rögtön a nap elején, mert utána nincs energiám, se kedvem semmihez, pl: rajzolni, mert ez a hobbim, fáradtan nem tudom csinálni, mert pl: remeg a kezem, takarítani viszont lehet fáradtan is. A másik hogy néha szórakoznom csak szabad. Folyton felhányja, hogy most is mentél ide-oda a barátnőkkel, ahelyett, hogy valamire ráraktad volna a kezed. Nyáron az is gond, hogy eszméletlen meleg van, amíg besüt a nap a házba, mostanság a vendégszobában alszom, mert a tetőtérben nem tudok aludni. Nincs is jobb annál mikor jön egy hűvösebb nap és nem kínszenvedés takarítani, ki is szoktam használni. De nem érti meg.


Az egyetemen nem csak én küzdök azzal, hogy akkor csinálom meg az ilyen dolgokat, amikor nem zavar minden másban, hanem mások is. Spontánok vagyunk. Nincs olyan, hogy konkrétan a szombat a takarítós nap, mert van, hogy pont nem tudom beszervezni a napba. De anyunak ez lenne a megfelelő, pl. Hiába van több időm most, a barátaim se érnek rá mindig, velük is foglalkozni kell. És pl: zenét hallgatni a nappaliban is csak akkor tudok, ha a szülők nincsenek itthon, az meg addig van amíg dolgoznak. Mindig is szükségem volt erre, mindig is éji bagoly voltam, komolyan 22 évesen akar megváltoztatni?


A másik gondom, hogy mindent tőlem várna el. A húgom semmire se teszi rá a kezét. Azt is túlzásnak érzi, hogy a macskának ő ad enni, meg ki kell pakolja a mosogatógépet. Mi vagyok én, cseléd? Anyu mindig az ő pártját fogja, mert ő az ő kicsi lánya, aput nem érdekli, ha szabadon élem az életem, felnőtt vagyok, és sosem volt az, hogy katasztrofális állapotok voltak a házban.


Lehet anyunak valami egyéb baja van, amit rajtam próbál leverni. Abba is bele szokott kötni, hogy hétvégén miért alszom mondjuk délig, mikor ő már kidolgozta a lelkét a kertben. Eleve ki sem mennék a kertbe amíg tűz a nap, mert leég a fehér bőröm. Kreol bőrrel ez azért más. Ezt meg igazán megérthetné. Nem tudom mi lesz velünk, egy hétig nyaralni fogunk, már 15 évesen is elég terhes volt nekem az összezártság, ráadásul pont a rossz női napjaimon megyünk, amikor nem tudom, hogy lesz idegem az ilyen hisztikitöréseihez. Meg is mondtam neki, ha úgy beszél velem, mint ahogy a kutyával se illik, akkor ne várja, hogy tisztelettudó legyek. Felháborító a sok gyomorgörcs, amit okoz. Már napok óta le sem állt ezzel, két normál hangnemű szava nem volt hozzám.


Pedig én szeretem anyut, de lehetetlen az ilyen dolgait elviselni. Elegem van a kioktató stílusából, én ezt senkivel szemben sem engedném meg magamnak. Ellehetetleníti a kapcsolatunkat, nem szívesen beszélgetek vele, pont úgy viselkedik, ahogy az anyja tette vele. Még meg is fenyegetett, hogy ha kihúzom a gyufát nála, én fogom megszívni, de nagyon. Egyszer, még régebben nagyon veszekedtünk, megmondta, hogy az egyetlen hiba, amit valaha elkövetett, az, az volt, hogy megszült. Normális dolog ilyet mondani egy vita hevében? Szerintem nagyon gáz, elég sokat sírtam amiatt az egy mondat miatt.


Egy időben majdnem váltak apuval, mert megcsalta anyu. De apa mindig kérlelte, hogy ne menjen, nem is ment, rendbe tették a viszonyukat, de még mindig azzal a kocsival jár, amit a szeretője vett neki, egy cukros vénember volt. Nem tudom, mikorra fogom kiheverni ezt a tettét anyunak, de én nem bocsátottam meg neki, még mindig. Talán emiatt nem akarok alkalmazkodni se a szabályaihoz.


Közben meg mindig bűntudatom van, hogy minek akadékoskodom, mikor mindent fizetnek nekem a szüleim, és sokkal tartozom, az egyszer biztos. Hálátlannak érzem magam, de úgy érzem, hogy ennél jobb bánásmódot érdemlek, és több megértést. Anya erre nem képes. :( Beszélni nem lehet vele arról, hogy változzon kicsit, tehetek valamit?



2018. júl. 18. 17:57
1 2 3 4 5
 31/46 anonim ***** válasza:
66%
Persze, hogy nem, hiszen nyaralás, jár neked. Igaz, hogy végig szidni fogsz mindenkit, aki ingyen visz nyaralni, de hát "muszáj menni nyaralni", ugye...
2018. júl. 19. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/46 anonim ***** válasza:
58%

Ó de tudlak sajnálni, hogy a lusta, hálátlan p.csádat elviszik nyaralni egy hétre.

Lesülhetne a bőr a képedről, hogy mindent anyádék állnak, kigürizik a belüket, míg Te délig fekszel...

Gyönyörű céda vagy...

2018. júl. 19. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/46 anonim ***** válasza:
80%
van aki ezt végigolvasta?
2018. júl. 19. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/46 anonim ***** válasza:
69%

Nem te lennél az első a világon, aki egyetem mellett dolgozik, az nem kifogás, hogy neked tanulnod kell.


Anyukád helyében én is utálnám, hogy fáradtan hazaérek a munkából és semmilyen házimunka nincs megcsinálva, miközben a 22 éves felnőtt lány otthon van egész nap, a kifogás meg az, hogy te 5 után akarsz mindent csinálni. Ez azért röhej, ne haragudj. A többit is inkább hagyjuk.


Menj el szépen dolgozni, költözz össze valakivel, és akkor lehet nagy a szád.

2018. júl. 19. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/46 A kérdező kommentje:

Kedves kokmmentelők: utoljára írom le, hogy a PÉNZ, hogy költeniük kell rám, SOSEM volt probléma tárgya. NE EZEN MENJEN A KIOKTATÁS. MERT, a mai szülők, akik megtehetik, támogatják a gyermekeiket a tanulmányaikban, és FELTÉTLENÜL! AMIT ÉN IS MEGTENNÉK, A SAJÁT GYERMEKEMÉRT IS. Nagyon sajnálom, akinek nem volt erre lehetősége, de attól még a MI közösségünk, AKIKET TÁMOGATNAK, SEM ROSSZABB, MINT BÁRKI MÁS, mert se a diplomát, se a jó modort nem adják ingyen. :D



Azt hiszem, ezek szerint senki sem aludt még délig VASÁRNAP, FIATALON, NEM TANULTATOK SE HAJNAL 5-ig, SE NEM BULIZTATOK, AMIT ÉN NEM IS SZOKTAM PÉLDÁUL!!! A mi köreinkben ez normális, pláne, hogy hetekig tanultunk, napi átlag 5 óra alvással. EGYSZER FORDULT ELŐ, MERT HAJNAL 5-ig TANULTAM ÉS NEM ÉBREDTEM FEL AZ ÉBRESZTŐMRE. VAGY, AMIKOR ÉJSZAKAI MŰSZAKOM VOLT EGY MOSODÁBAN. MARADJATOK CSENDBEN.


OLTÁRI GÁZ VAGYOK, IGEN, MERT HARCOLOK EGY ÁLOMÉRT, AMIVEL ELÉRHETEM, HOGY NE SZENVEDJEK HIÁNYT SOHA, SEMMIBEN, ÉS NE KELLJEN MUNKA MELLETT MÁS SZAKMÁT TANULNOM. MERT EZZEL A SZAKMÁVAL NEM KELL.

2018. júl. 19. 15:18
 36/46 A kérdező kommentje:

A szüleim a semmiből nőtték oda magukat, ahol tartanak. És most megtehetik, hogy segítsenek abban, hogy nekem könnyebb legyen. Régen, amikor gyerek voltam, olyan házban laktunk, ahol 14 fok volt télen a húgommal közös szobában. Évekig nem volt rezsó, állandóan betegek voltunk és fáztunk. De nem tehettünk mást, mert anyának akkor még nem volt képzettsége, minimálbérekből pedig nem tellett többre. Hála nekik, nekem NEM LESZ ILYEN PROBLÉMÁM! ÉS EZÉRT HÁLÁS VAGYOK! 10 éves voltam, amikor nagyjából rendeződtek az anyagi gondok. De a SZÜLEIMNEK IS VOLTAK ÁLMAI, MINDEN PÉNZÜKET A MOSTANI HÁZUKRA SPÓROLTÁK, ÉS ARRA, HOGY TANULHASSUNK.


Húgom pánikbeteg és enyhén értelmi sérült, 8 éves kora óta speciális magánsuliba járt, ami szintén nagyon sokba került. Ő IS SZÁNALMAS, MERT ANYÁÉK FIZETTÉK EZT NEKI? NEM TUD DOLGOZNI SE MENNI, MERT ÉRTELMI NEHÉZSÉGEI VANNAK. HA ANYÁÉK NEM LESZNEK, ÉN FOGOK RÓLA GONDOSKODNI. EZÉRT TÁMOGATNAK, HOGY TUDJAK ANNYI PÉNZT KERESNI A SZAKMÁMMAL, HOGY NE LEGYEN GOND A HÚGOM JÖVŐJÉVEL SEM. MERT SEGÍTENI SZERETNÉK!!! ENNYIT TUDOK TENNI ÉRTE.


Sokat sírtam, hogy miért ilyen sors jutott neki. Megérdemelné a normális életet. Mindennap ebben a tudatban élni, nagyon fáj nekem.


Anya pedig nem segít azzal, ha nem fogadja el, hogy néha bizony lehet 1-2 órát tolni a házimunkákat, és bűnnek tartja, ha néha összejárok a barátnőimmel. NEKEM ENNYI A GONDOM. :D


Sajnálom, hogy nem ezt írtam, de azt hiszem, már rég el vagyok könyvelve egy lusta, semmirekellő senkinek, mert csak az lehet az életben probléma, ha olyan szintre jut az ember, hogy éhezik. NEM NORMÁLIS ÁLLAPOT, ÉS NEM KÍVÁNOM SENKINEK. DE NEM CSAK ILYEN PROBLÉMÁK LÉTEZNEK. FOGADJÁTOK EL EZT.


NEKEM FÁJ, HOGY JÓ OKBÓL HARCOLOK EGY CÉLÉRT, MÉGIS ILYEN BÁNÁSMÓDOT KAPOK. TŐLETEK IS FÁj, ANYÁTÓL IS. MERT Ő PONT ILYEN STÍLUSBAN BESZÉL, MINT, AMIT TI ÍRTATOK.


REMÉLEM, HOGY NYUGODALMAS ÉLETETEK LESZ EZUTÁN. SZIASZTOK!

2018. júl. 19. 15:18
 37/46 A kérdező kommentje:

Magyarán: minek fizessünk az albiért, ha otthon is lehet lenni? Igen, legyen meg az az ára, hogy néha vita van, meg alkalmazkodni kell, de nem kerül feleslegesen nagyon sokba. Hányan jártak már így, el sem hiszitek.


Még egy dolog: az ÁLLAMI TÁMOGATOTT helyért rengeteget kellett tanulni. Ha dolgoznék, és épp csak átmennék a vizsgákon, akkor bizony lehetne kipengetni a milliót évente a suliért. Minimálbér albira és erre nagyon kevés lenne. Senkit sem ismerek, akinek soha semmit nem fizetnek a szülei, mert lehetetlen megoldani. Megoldják, ha kihagynak egy-egy évet és dolgoznak. NEKEM SZERENCSÉRE NEM MUSZÁJ EZT TENNEM.


Viszont, szükségem van még egy nyelvvizsgára, és egy 300 ezer Ft-os képzésre ahhoz, hogy érvényes legyen a diplomám. EZT NEKEM KELL ÁLLNI, SZÓVAL EL KELL MENNEM DOLGOZNI. Eszem ágában sem volt soha pénzt kérni ezekre még pluszban anyuéktól. Az egyetem után is kell még legalább 2 évnyi képzés, amit szintén én állok, mert azt munka mellett is lehet csinálni, mindenki más is így csinálja. Szóval remélem érthetően fogalmaztam.


NEM SZERETEK, NINCS KEDVEM RAJTUK ÉLŐSKÖDNI. SAJNÁLOM, HOGY ENNYIT KELL RÁM KÖLTENI, DE NÉLKÜLÜK SEMMIRE SE MENNÉK.

2018. júl. 19. 15:40
 38/46 anonim ***** válasza:
71%

Köszi, hogy szólsz, ÉN gondolkodtam. Ellentétben veled

Te hosszadalmasan leírtad, hogy problémád van azzal, hogy anyukáddal együtt kell élni és megkérdezted mit tehetsz. Mégis milyen válaszokat vártál, azt azért elárulnád??

Ha a magad ura akarsz lenni, el kell költözni, addig pedig alkalmazkodni, nem pedig nyavalyogni. A leirasod alapján olyan vagy mint egy elkényeztetett, hisztis kislány.

2018. júl. 19. 15:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/46 A kérdező kommentje:
Nem az anyuval együtt élés a bajom, hanem, hogy lehetne kedvesebb velem, mert engem bánt, ahogy velem beszél.
2018. júl. 19. 17:09
 40/46 anonim ***** válasza:
70%

Tudod a hiba ott van, hogy rosszul tetted fel a kérdést: "Miért ilyen nehéz eset anyu? Mit tegyek, hogy ne zavarjon ennyire mindenben?"


Ez igy helytelen. Helyesen igy szólna: Miért vagyok ilyen nehéz eset? Mit tegyek hogy ne zavarjam anyut ennyi mindenben?


Magyarán lépj már ki az "énénénénén, rólam szól minden" bűvköréből. Gondolj már magadon kívül másokra is. A hisztidre reagálva: Ha a többség ugyanúgy reagál a dolgaidra, ahogy anyukád, akkor a hiba valószínűleg nem anyukád viselkedésében van, hanem a tied elviselhetetlen.

2018. júl. 19. 17:20
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!