Miért akkora probléma, ha a ott akar aludni a gyerek párja? Egyáltalán miben okoz problémát, kellemetlenséget?

Engem például nagyon bosszant, ha reggel, ébredés után, csipás szemmel, melltartó nélkül idegen emberek előtt KELL mutatkoznom. Ugyanez igaz a sminkre is, ha emberek közé megyek egy minimális smink mindig van rajtam, anélkül ugyanolyan meztelennek érzem magam, mint ruha nélkül. És nem érdekel ki mit gondol erről, nekem ez kell ahhoz, hogy komfortosan érezzem magam más emberek között. Namármost, elnézést már, hogy a hétvégéimet nem azzal akarom kezdeni korán reggel, hogy díszbe vágom magam, mert a gyerekem párja épp nálunk hesszel. És tökmindegy, hogy mióta járnak együtt, aki nem része a mindennapjaidnak, az igenis idegen!

Az utolsó válasz előtti két válasz az enyém volt. Még annyi, hogy bár ez személyenként és családonként különbözik, az én nézőpontom az, hogyha a 18 éves lányomnak van egy másfél éves kapcsolata, nincs együttélés, se eljegyzés, és a lányom ráadásul még iskolába is jár, a párja csak a párja, nem "családtag". Valószínűleg nem maradnak együtt (nem vagyok rosszindulatú, csak realista). Az én szememben ő a lányom barátja/barátnője, még ha kedvelem is, de ha folyton ott lenne, csak egy "új gyerek" lenne, nem családtag. Nincs külön életük, nem élnek együtt, csak felváltva járnak éjszakázni egymás családjánál. A felnőttek a szülőktől külön élve (egy koliszobában, saját lakásban, albérletben) vannak, anyagilag (majdnem) függetlenül. Ha már egy ideje együtt vannak, közösen élik az életüket (házassággal vagy anélkül), és mi is közel kerültünk hozzá, akkor családtag.

Ha úgy lenne, hogy házban, gyerekek külön emeleten, külön fürdővel lehetnének, akkor nem zavarna engem sem, ha megoldható lenne, hogy max étkezéskor találkozzunk, de még úgy sem minden hétvégén. Neked kéthetente egy nap (ami éjszaka, plusz másnap délelőtt, tehát nincs egy üres nap sem), de a szülőnek is csak korlátozott számú szabadnapja van, a férjem például most is dolgozik éppen, ha marad neki 5 nap, akkor abból a 2 igenis sok tud lenni, pláne ott alvásnál az nem csak egy éjszaka. Megmondom itt mi van. Férjem épp munkában. Nálam nagyon szigorú a dress code, így nem, hétvégente nem akarok felöltözni "normálisan", engedtessék már meg nekem ez a luxus, ha egyszer hétfőtől péntekig blúz-kosztümben nyomom (aminek még a színe is meghatározott, sötétkék, fekete vagy szürke, mondjuk ez a kényelem szempontjából tökmindegy). Tehát a helyzet. Nagyfiam házon kívül épp, a kicsi (10) és én itthon. Délelőtt voltunk vásárolni, csavarogtunk egy nagyot. Főztem, ettünk, beszélgettünk, aztán én elhevertem a kanapéra, félig fekvő helyzetbe, ahogy most is írok, a laptopom a dohányzóasztalon elém húzva, épp gyakorizok, 5-től filmezünk, pattogtatok kukoricát és választunk valamit. A férjem egyik alsógatyájában vagyok (párat nemes egyszerűséggel eltulajdonítottam tőle) és egy fekete trikóban, melltartó nélkül. Nem, nem fogok elmenni csajosat venni és nem fogok konszolidáltan öltözködni ezeken a napokon, itthon ez senkit nem zavar. Most épp egy tálca is előttem van a dinnyemagokkal, mert még lusta voltam kivinni és az ebéd után el sem mosogattam (mea culpa), majd kukorica pattogtatás közben megteszem. Ez az otthonom, hadd engedjem már el magam és hadd döntsem már el én, mi az amit tolerálok, ugyan ne akarja már megmondani senki nekem, hogy mit illenék igenis elviselnem. Néhanapján igen, de rendszeresen nem. A gyerek barátnője/barátja meg nem a családtagom, ha megkedvelem sem, azokat nem cserélik idöről/időre le, aki majd "marad" a végén, azt nyilván másképp kezelem. Ha más városban él majd és párjával hazalátogat valamelyik, az más tészta. Engem az sem érdekel, ha felhoznának (a kicsi még nyilván nem) ide valakit, amíg távol vagyok és az sem, hogy mit művelnek ez idő alatt, de igenis én hétvégente, még kéthetente sem, nem fogok senkit kerülgetni és viselkedni, sem udvariasan cseverészni. Szegény férjem most is dolgozik, 8 előtt nem ér haza ma sem, múltkor a kanapén aludt el, egy szál alsóban meccsnézés közben, biztosan örült volna ha a potenciális barátnő így látja kiterülve a reggeli pisilésre menet, hogy aztán felöltözve udvariasan beszélgetve költsük el az ebédet. Nem vagyunk igénytelenek és mi sem csak alsónadrágban járunk nonstop, de mi fogjuk eldönteni mikor hogyan és nem a kényszer. Alkalmazkodtunk már éppen eleget egész életünkben, a munkahelyen (amit én is nagyon szeretek, de akkor is fárasztó), sokáig társ, majd albérletben. Megdolgoztunk az otthonunkért és igen, a házam a váram. Meg a családomé. Ebbe senki éppen aktuális párja nem tartozik bele. Később meg majd jöhetnek látogatóba,mikor már külön élnek, szeretettel várom őket. Nem vagyunk egyformák, az, hogy neked ez a hozzáállás fura, az csak a te véleményed. Nekem meg a tiéd az, de senkié fölött nem ítélkezem.

A gyerek párja kb annyira csaladtag, mint az anyós meg az após. Őket se szívesen látja az ember a saját otthonában egy sima vendéglátason kívül.

Szoval a gyereknek nincs otthona kis helye,vigye a párját szállodába haverokhoz parkba.. Utána meg a gyakorira ir a szülő h a veje menye miért nem néz feléjük.. Ok és okozat.

Térjünk vissza erre a témára úgy 20 évvel később, amikor neked lesz gyereked, aki menetrendszerűen odaviszi a "párját" a lakásodba. Valószínűleg máshogy fogsz gondolkodni, ha nem te leszel az, akihez a szülőknek (esetleg testvéreknek) alkalmazkodni kell, hanem a te nyakadra fog járni egy esetlegesen nem kívánatos vendég.