Miért takargatják magukat egymás előtt a családtagok?

Kedves #35!

Csak néhány gondolatom, a teljesség igénye nélkül...

„Nem, csak ilyen szavakat használok.” – Oké... Értelek. Te tudod, mit használsz és milyen gyakorisággal.. Váljék neked egészségedre!

„Miért kellene félnem egy kisegértől? - Hogy jön ez ide egyáltalán? :D”

Miért kellene félnie a nők majdnem felének egértől, vagy egy poloskától? Talán mindenik őrült? Nem. Talán csak annyi történt, hogy túl nagy gyakorisággal használtak (vagy csak hallottak!) olyan kifejezéseket kisgyermekkoruk óta : „...majd frászt kapok...” v. „...kiráz a hideg...” v. „...majd meg bolondulok...” v. idegesítőnek tartom...” v. „...elképzelni nem tudom...” „ésatöbbi” típusúakat. Ugye ezt érted? Az ember a nyelvezetén keresztül tanulja az életet. Szavaink, szóhasználatunk determinálja gondolatainkat (és az abból eredeztetett cselekvéseinket) éppúgy, mint fordítva is, azaz gondolataink a szavainkat, majd cselekvéseinket. Nálad talán nem? Ha valóban nem...(ez rendkívüli képességedre mutat rá)... akkor szívesen elfogadnálak tanítómnak, mesteremnek, ha bevállalod.

#1 Válaszadó tömören és frappánsan fogalmazott. Ő tényleg megválaszolta a kérdést a második mondatában:

„Születésemtől kezdve 10 éves koromig leshettem otthon a meztelenkedni szerető anyámat, bár ne láttam volna inkább. Úgyhogy az én válaszom;nem.”

#2 Válaszadó a feltett két kérdésre – eleve a kérdező butaságát feltételező - újabb két kérdést tett föl. Holott nem ez volt a kérdés:

- Tudtok-e úgy rákérdezni a kérdésemre, hogy abból következtetni lehessen az ostobaságom mértékére? – Ugye?

Szóval egyik se válasz. Viszont a két újabb feltett ostoba... bocsánat, NEM HELYÉN VALÓ kérdése igen sokat elárul a Válaszolóról. Csak(!) a Válaszolóról. A Kérdezőről semmit. Még ha az nem is tűnik annyira nyilvánvalónak. Legalábbis eleinte.

Aztán, hogy még néhányat idézzek...

„...lényege a kérdező számára, hogy ne várja már el a világtól, hogy mindenki szeressen nudizni”

Hol várt el a kérdező és mit várt el? ÉRTŐ OLVASÁS! Ugye?

Kérdező feltett kettő darab kérdést. ÉRTŐ ÍRÁSSAL tette. Olvasd csak el újra... és keresd benne azon kifejezéseket, amelyek bármilyen elvárásra utalnának a világgal szemben.

1. kérdés: „Miért takargatják magukat egymás előtt a családtagok? – Kutya-közönséges kérdés. Hol itt az elvárás? "Miért"-tel kezdődik és „?” a vége. (Édes anyanyelvünk, általános 5...6. osztály(?): mondatszerkesztés)

2. kérdés: „Nem az lenne természetes ha megismernék, hogy hogyan néz ki a felnőtt férfi és a női test?”

Itt arra kiváncsi, hogy ki mit gondol arról, hogy mi az, ami a „természetes” fogalomkörébe számára beleillik. (Korától függetlenül)

Erre a rövid válasz: 1. DE vagy a NEM. A hosszabb válasz az egyfajta indoklást feltételez:

- De, azért lenne természetes/természet ellenes, mert szerintem....... <+indoklás>

Vigyázat: Egy adott egyéni élethelyzet bemutatása, leírása az még nem indoklás. Hanem az csak arról szól, hogy Ő miként élte meg saját történetének egy adott élményét. (Negatívan, vagy kevésbé negatívan, esetleg frusztrálta)

De legyen példa a helytelen válaszra is:

„Nézd, felőlem mindenki ott pucérkodik, ahol akar.” – Ez a válaszoló azon világ-nézetét fejezi ki, hogy felőle mindenki azt csinál, amit akar. (a liberális gondolkodás egyik ismérve) De a kérdező nem a világnézetére volt kiváncsi. Úgyhogy ez nem válasz a kérdésre. De a másik kérdésre sem válasz, mert ebből nem derül még ki, hogy az neki természetes-e, vagy sem. Aztán folytatja saját magával, hogy ő milyen mértékben nem tűri a külső kényszert. Megint csak magáról beszél. De ki kiváncsi rá? Jó, a Kérdező lehet. Mert narratív közlésekre is lehet kiváncsi. Ki hogyan éli meg esetleges „traumáit”. De ez az önvallomás a Válaszadóról ad egyfajta körképet, ami viszont a Válaszadót minősíti. Nem a Kérdezőt. Aztán folytatja a saját bajával:

”Az EGYETLEN BAJOM azzal volt, aki nem képes 5 percet várni...”

Szóval igazából panaszkodik, hogy neki kivel volt baja és miért. Érdekes lehet ez a kérdés szempontjából? Nem. Egyéni szoc. probléma.

Itt arra a FEL NEM TETT kérdésre válaszolt:

- Kinek volt már személyes problémája, baja a kérdésben leírt társas viselkedés kapcsán? És az miképpen frusztrálta?

No, még egy példa:

#25 „...bemegyek hozzá amíg fürdik az már majdnem a konyhaasztalon kefélünk szint.” - És közte nincs ezernyi átmenet, ugye? Micsoda szegényes képzelőerőd van. Fejleszetened kéne. Te vagy az a figura, aki ha neadjúristen elájulsz, akkor már már majdnem meghaltál?! Jézusom...

„A testem az enyém...” (sima birtokviszony!) - Azt kérdezem: Ki vagy Te?

Ki az, aki birtokol egy testet? Egy szellem? Vagy egy lélek? Én pl. nem birtoklom a testem. Mert én nem vagyok ketten.

(Megjegyzés: A birtokviszony mindig azt fejezi ki, hogy A birtokolja B-t. Ahol is A=birtokló, B=birtoklás tárgya, alanya)

Kettő darab (azaz 2 db) ivarsejt összetalálkozott egy arra alkalmas, meleg helyen, s az voltál Te a kezdetben. Legalábbis a fizikai világban így manifesztálódtál. De vígasztaljon a tudat, hogy mindenki így kezdte: Egyszerű "primitív" KÉTsejtűként. Nincs kivétel, tudtommal.

Vagy... Te hiszel a reinkarnációban... Az más. Akkor te egy inkarnált lélek vagy. De akkor sem tiéd a tested! Könyörgöm... CSAK kölcsön kaptad! Amely néhány évtizedre (jó esetben) téged szolgál. Úgy hogy vigyázz rá. Etesd, itasd, ápold, gondozd. Aztán majd az is megy vissza a Földbe... És akkor kereshetsz újat magadnak. Háááát... sajna ez a sorsa a legtöbb inkarnált léleknek. Mindig csak kölcsön kapja a testet, sohasem lehet teljesen az övé.

ÉRTŐ OLVASÁS!

Nos, értő olvasás csak ott lehetséges, ahol van először is ÉRTŐ ÍRÁS!

Remélem, eléggé egyszerűen fejeztem ki magam. De ha azt mondjátok: mégsem, akkor még tovább kell gyakorolnom. És ne higgye azt senki, hogy irodalmár, vagy pedagógus, vagy nyelvész vagyok. Még csak közelítőleg sem. Csak próbáltam felhívni néhány válaszadónak a figyelmét arra, hogy ha nem a feltett kérdésre válaszol (mondjuk mert nem is érti, vagy mert egója ÁSZ-nak hiszi magát), akkor azzal MINDIG önmagát minősíti, azaz cimkézi egy „buta vagyok” kategóriájú táblát akasztva saját nyakába. Persze a poénkodás az kivételnek számít. De azt jelölni érdemes, a félreérthetőség elkerülése végett.

#15-nek olvastátok a válaszát? „...ebben is van egy egészséges arany középút.” - Ezzel mindent elmondott. Úgy is nevezik: A MÉRTÉK! Mindenben.

Tehát mértékkel:

Élni, nem élősködni,

Inni, de nem vedelni,

Megmutatni, de nem hivalkodni,

Beszélni, de nem locsogni,

Kérdezni, de nem faggatni,

Hallgatni, de nem hallgatózni,

Fürdeni, de nem pancsolni,

Szeretkezni, de nem dugni,

Távol tartani, de nem eltaszítani,

Szeretni, de nem kisajátítani,

ésígytovább!

Na, elegem van belőletek.

De azért az ERŐ az legyen Veletek!

Jajjj, hát az előbb elszámoztam... talán a 37-nek szólt... Mittudomén.

A #39-es rajtszámú versenyzőnek még üzenem: Miauuuuuuuuuuu...

Ha esetleg valamit nem értesz (ami neked sületlenségnek tűnik), kérdezz te is bátran. A Fórum pont erre való!

Egyébként honnan tudtad, hogy cica vagyok? Tán leskelődtél? Na és láttad a kukimat is? Enyje-bejnye... te kis perverz, hát nem szép dolog!

Az TÉNY, hogy van véleménye sokaknak. Neked is. Nekem is. Az is tény, hogy írnak mindenféléket. Sok okosságot, még több butaságot. Saját megélt élethelyzetükből mesélnek szemelvényeket. (Ez maga a narratív filozófia lényege is). Tény az is, hogy itt-ott fantáziálásból sincs hiány. Másutt meg szinte semmi.

Szóval mit is keverhet egy cica...? Magyarázd el, kérlek! Azzal ne is törődj, ha egy cica nem is érti... mit számít az! Arra gondolj, mindenki más biztosan érteni fogja. Na, ki vele.... Vagy azt hiszed, csak ketten olvassuk a világhálón, ami itt az ország-világ előtt nyilvános?

Te és egy kandúr?

Az ERŐ legyen Veled!

Az én anyukám is úgy szokott tusolni, hogy nyitva van az ajtó, néha a wc-t is úgy intézi, persze ha arra járok, akkor az utóbbit becsukja. Engem zavar, hogy a fürdő előtt járkálok és nyitva van.

Az is zavar, hogy nyáron egy szál bugyiban van, meg topban, amiből kint van mindene. Evés közben meg nézzem a mellét..

A baj legtöbbször az, hogyha a szülők teste petyhüdt, lóg a hasa, onnan már lóg a férfi nemi szerve is, vagy rusnya, ezen kívül ha a nő tiszta szőrös odalent, megijedhet egy óvodás kislány, ha csupasz, akkor is ha az a régió hájas, az már lógós ijesztő lehet.

Csak akkor tartom normálisnak, ha nem csak abból a 2 másodpercből állna az esemény, hogy véletlen meglátja a gyerek, hanem akkor tessék rendesen odaállni elé és elmagyarázni mi miért akkora. Egy 9 éves kortól ezt így elmondanám már.

Kisebb gyerek előtt ilyen testalkattal valóban takargatnám magam, mert nem tudja összeegyeztetni a saját, szép világos sima kis bőrével, mini testrészeivel.

Illetve vannak olyan felnőttek akik genetikailag a örök gyerek testűek, egész életükben kockás a hasuk, feszes mellek (ffi és női is), és minden pontosan úgy néz ki mint a kicsi gyereken. Csak ez esetben mutogatnám magam, mert azzal tud azonosulni és nem ijed meg tőle.

Kedves 46!

"A baj legtöbbször az, hogyha a szülők teste petyhüdt,..." Ez miért lenne baj? Nem más ez, mint a korral járó változása az emberi testnek. Nem baj ez, csak legfeljebb kellemetlen. Mert hát... szeretnének az idősebbek is örök fiatalnak kinézni, s épp ezért van az a sok-sok plasztikázás. Virágzik az ipar. Hát ez van.

A gyerek meg pont akkor nem ijed meg - amikor lát magánál jelentősen öregebbet is -, ha tisztában van vele, hogy a kor előrehaladtával bizony nem marad az ember olyan baba-popsi finomságú, ránctalan, feszes hasú, mellű, stb. a bőre, teste. És ha azt is látja, hogy bizony nem mindenki született manöken alkatú szépség-ideálnak, avagy (fiatal) Alain Delon-nak. Akkor talán nem fogja szégyellni saját test-alkatát,amiről alapjában véve, úgy igazából semmit nem tehet.

Akkor strandra se menjen el soha az a kislány? Vagy becsukott szemmel fürdőzzön? Csak kérdem.

Megjegyzem: 9 év alatt marhára nem érdekli a gyermeket, hogy ki hogyan néz ki. Egy esetben csak: - Ha édes anyucikája/apucikája külön erre a figyelmét fel nem hívja... Mert akkor lehet. De ez már a szülő felelőssége.

Az ERŐ legyen Veletek!