Kisgyerekes anyukák! Nektek anyukátok mennyit segít egy héten?

Amikor az elso gyerekem szuletett edesanyam meg dolgozott, de nagyon akart jonni segiteni. Kicsit az elejen sok is volt belole, de aztan szepen alkalmazkodtunk mindketten. De o nagyon gyerekcentrikus, haztartast kedvelo asszony. Elvalt igy az unoka a nagy ujra kiteljesedes lehetoseget jelenti neki.vegul heti egy delutanba-estebe allapodtunk meg es akkorra szerveztem az osszes magan-edzos-tanfolyamos-randizos-kimenos estemet.

Most van masodik gyerek kicsi baba es most is jon segiteni, de joval tobbet majdhogynem napi szinten. Most azonban mar nyugdijas, baratja sincs. Igy is neha nem er ra (orvos, sajat otthoni dolgai, nagyszulokrol gondoskodas,rokonlatogatas, kirandulas), de eszembe nem jutna barmit is elvarni tole vagy szemrehanyast tenni, ha epp akkor nem jo neki amikor en elotte azt olyan jol kitalaltam.

Van különbség aközött, hogy a nagyamama "unokázik" mert szeretne a picivel lenni (saját örömére) vagy "szitterkedik". (ami meló)

Mi hetente többször találkozunk anyósomékkal és kivisszük hozzájuk a babát (4.5hós) eljátszanak, örülnek neki, ellenben teljesen "rájuk" eddig 2x hagytuk. (1x szülinapomon, hogy elmehessünk randizni, másszor karácsony bevásárlás előtt)

Ettől függetlenül valószínűleg ahogy nő majd egyre gyakrabban fogjuk tudni "odabízni" és ők is gyakrabban veszik majd át. (most azért még én és párom vagyunk az aki "veszi" a baba finom jelzéseit és ez nem olyan amit szóban el lehet magyarázni)

Ráadásul anyatejes baba (és próbáltuk kerülni a cumisüveget) szóval ez is bonyolította az ügyet.

De pl segíteni a nagyszülők nem csak "baba átvétellel" tudnak. Nekem nagy segítség volt, hogy az első időszakban vagy míg kórházban voltunk főztek páromra és rám, vagy az én édesanyám a baba születése után 1 hétre lejött támogatni...

Én úgy vagyok ezzel, hogy minden segítségnek örülök, de ez nem lehet elvárás feléjük.

35-ös vagyok!

Én sem írtam hogy el várnam. Anyámék ebből örömüket lelik, ők pl gyári melósok és sokszor 12 órának. Megis szeretnék vinni. Ha hétvégén nem vihetik már "morognak".

Ha nem lenne segítség en is meg oldanám mert kénytelen lennék!

De nem értem ebben mi a rossz?

Lehet lepontozni...ez az oldal már úgysem hasznos nem hasznos pontozás alapján működik, "pofára megy"!

Azért elég durva azt elvárni, hogy anyudék dobják félre a programjukat, mert neked gyerekcsősz kell. azt meg, hogy eljárkálj edzeni, ""leszabadulni" elsősorban a férjeddel kellene megebszélni és leszervezni, mert ti ketten vagytok a szűkebb család, a ti yerekeitekről van szó, akiknek a neveléséért, mindennapjai megszervezésért ti vagytok felelősek, és nem nem az 50 éves anyádon kellene számonkérni, hogy miért nem unokázik többet, hogy neked is legyen szabadidőd...

nem mondom, hogy vannak esetek, amelyek durván igzaságtalanok, és sokan elfelejtették, hogy amikor ők voltak fiatal anyák, akkor a gyereket automatikusan a nagyi csőszködte, mert már akkor nyugdíjas volt, és most nekik ez valahogyan nem esik jól, hogy most ők vannak nagyikorban, esetleg már nyugdíjban, és a lányuknak, menyüknek hasonlóan jól jönne egy olyan univerzális gyerekcsősz, amilyen nekik is volt. De azért nem szabad elfelejteni, hogy változik a világ, a körülmények teljesen mások, és az emberek is. Most már nem bűn felvállalni elvileg, ha valaki nem is akar gyereket vállalni, így azt is meg lehet érteni, hogy valaki fel meri vállalni, hogy nem akar beugrós nagyi lenni.

40-es, teljesen jó kérdéseket feszegetsz.

Náluk pl. az volt, hogy első hat hétre ki voltunk tiltva szabályosan (mindkét nagyszülőpár), bár én csak mostoha nagyszülő vagyok (az ifjú apuka igazi anyukája nagyon rég meghalt).

Na szóval, MINDENKI ki volt tiltva 6 hétig, és ebben benne voltak a nagyszülők is, nem volt kivétel. Fényképen láthattuk a babát csak. Egyáltalán, egy tisztelgő babalátogatásra sem mehettünk, olyan 10 percesre sem. Mindez megspékelve valami nagyon bunkó stílussal ("köszönjük, megoldjuk"). Mert mi, hülye nagymamák még telefonon rákérdeztünk, hogy meleg ételt vigyünk-e időnként, de az sem kellett, mert majd ők (mondjuk hozatták kifőzdéből, de ő dolguk).

Utána is hűvös maradt a viszony, őszintén, ki jár úgy oda szívesen, ha vágni lehet a levegőt. A meny úgy őrizte egyébként is, mint egy anyafarkas.

Most eljött a 3 éves kor, jó lenne már lepasszolni, úgy vannak vele. De semmi kötődés nem alakulhatott így ki, én mondtam is, hogy IDE nem, ha degradálva voltunk egy "szimpla ismerős" szintjére, akkor most is annyit nyújtok (én legalábbis), mint egy ismerős. Az időmet nem fogják beosztani. (Most persze megy a nagy csodálkozás, hogy nem ugrálunk örömünkben, hogy unokázhatnánk.)

Anyós az elsőnél közölte,h ő nem akar nagymama lenni. A másodiknál,h minek,az elsőt se tudod nevelni. Most várom a harmadikat, "ebbe az országba? dehátorbán.....

Anyám? Nem beszélünk,mert volt pofám elköltözni és nem élek vele még mindig.. (34 éves vagyok)

Cry me a river....