Új társasházas lakóparkban élő otthon lévő anyukák, ti mivel töltitek gyermeketekkel/családdal az időt nap mint nap?

Tudod a jólét nem jár együtt sem a jómodorral, sem az intelligenciával. Olyan alpári a stílusod, mint kb. a Mónika show szereplőinek, rendkívül visszataszító. Lehetsz gazdag, ha belül üres vagy és rohadtul nem szeret, nem kedvel senki. Mégis hány embernek fogsz hiányozni, ha már nem leszel? Mi hasznod van egyáltalán?

Nem élheted le 4 fal között az interneten lógva az életed. Illetve igen, de azért figyelmbe kéne vanni, hogy ott a gyerek is, akit semmilyen inger nem ér az óvodán kívül.

Én voltam így, ugyanilyen lakóparkban laktunk 8 évig. Soha többet, azon kívül, hogy 4 fal között vagy még minden át is hallatszik a szomszédoktól és fordítva. Amikor szegény gyerekem ugrált már vita volt belőle, hogy dobog. Totális szenvedés még a felnőtteknek is nemhogy a gyerekeknek. Állandóan járkálnak a szomszédok, a rosszabbak üvöltöznek, sokszor nem tudtunk aludni csak füldugóval. Hála Istennek már sikerült kertes házba költözni, aminek nem feltétlenül a kert maga a lényege hanem az, hogy nem vagy a szomszédok szájában és simán ki tudsz feküdni napozni vagy bármi. Sőt nyúzottan, pizsamában is kiléphetsz a házadból, nem kell puc pacba vágnod magad csak azért mert pl. ki kell vinni a szemetet. Továbbá a gyerek bármikor kimehet, nem kell órákig kint őrizgetned és közben jópofizni még kb. 6 szomszéddal akik mindenfélék.