Másnak is ennyi áldozattal járt a gyerekvállalás?

"Terhesseg miatt kialakult epekö es hasnyalmirigy gyulladás."

Soha senkitől nem hallottam, hogy a terhesség ilyet okozhat vagy akár csak növelheti ennek esélyét.

Sajnálom a gyerekedet, kérdező!

Tipikus mártír anya vagy, aki azt akarja bebeszélni magának, hogy hú de mekkora áldozatot vállalt a gyerekéért, és őneki hálásnak kell lennie azért, hogy egyáltalán él, enni kap és van hova hazamennie.

Olyan szinten dühít a kérdésed, hogy leírni nem tudom, mintha anyámat hallanám..

Hogy vagy képes a saját szerencsétlenséged a gyerekedre fogni?

Képzeld rengetegen szülnek, senki sem hízik el a terhességtől önmagában!

Nem a gyereked hibája, hogy meghíztál és nem tudtál gátat szabni a folyamatnak!

Nekem gyerek mellett is van magánszférám, bár kevesebb, de nem adtam fel, hanem lecseréltem gyerekkel töltött időre egy részét és a csere megérte!

Szégyelld magad, amiért a gyereket hibáztatod, hogy kevésnek érzed az egyedül töltött idődet, ez is pusztán a te időmenedzselésed gyengesége!

Én nem vagyok másodlagos magam számára, mert az én jó közérzetemtől függ a gyerekem boldogsága! Ezt minden anyának az elején meg kellene tanulnia és nem mártírkodni!

Terhesség miatti betegségnek pláne nincs köze a gyermekvállaláshoz, annak a terhességhet van köze, a terhesség elindítója pedig ti ketten voltatok, akkor is, ha végül elhal a magzat vagy örökbe adjátok, vagy béranya vagy, vagy csak becsúszott és abortusz lett a vége.

Nem a gyerekvállalás miatt lettél beteg, hanem a terhességtől. Úgy is lehet gyermeket vállalni, hogy nem te szülöd, így nincs terhesség-nincs betegség!

Nem a gyerekvállalás miatt voltál anyagi csődben, hanem szintén a rosszul rendezett döntéseid miatt!

Válasból remekül is ki lehet jönni, biztos anyagiakat pedig fel szoktak halmozni rendesen az emberek!

Igazi mérgező mártír szülő vagy, aki mást hibáztat a tetteiért, ráadásul pont a gyermekét!

Nekem van gyerekem, és rettenetesen nehéz sokszor türelmet erőltetnem magamra, gyerekvállalás előtt meg voltam róla győződve, hogy birkatürelmem van, de a hogyan ne bántsuk a gyereket elvet kínkeserves minden nap gyakorolnom, és ha a tetteket meg is tudom állni, néha egy egy mondat kicsúszik, aminek nem kéne..

Nem szeretem azt, amit kihoz belőlem, ahogy viselkedek vele sokszor, egyáltalán nem érzem magam szerethetőnek ilyenkor. Én elvesztettem azt a valakit, a régi önmagam, akire szívesen bíztam volna a gyerekem, most meg tiszta idegroncs lettem, már a barátaimhoz is kevesebb a türelmem és sokkal kritikusabb vagyok. Nem a gyerekem miatt, hanem magam miatt történt ez, nem gondoltam, hogy ilyen gyenge leszek ehhez az egészhez.

Van súlyfeleslegem, meg más bajom, de csak azt sajnálom, hogy az a kedves mosolygós mindenkit szerető türelmes, szavát fel sem emelő lány eltűnt.

És ami mégrosszabb, kezdem úgy érezni, hogy ez nem is akkora baj, ez az élet rendje..

Nem gondoltam, hogy ilyen negatív irányba változtatja a gyereknevelés a személyiségem, én ezt a változást sajnálom.

Egyébként nem tipikusan fejlődő, viselkedési problémás, pár lemaradással küzdő de kifejezetten értelmes, szép gyermekkel vagyok a kezdetektől egyedül. Nem a legszerencsésebb, de elég jó a helyzetem és a nyugis időszakokban remekül érzem magam, jobban, mint gyerek előtt

Az elhízást kár ide venni, arról az tehet aki zabál, nem a gyerek. Azt ne akarja nekem senki bedumálni, hogy nincs ideje kevesebbet enni...

A többi meg szintén nem a gyereked miatt van. A válás sem, az eladott ékszerek sem. Valószínűleg akkor is el kellett volna adnod, ha gyerek nélkül nincs hova menned, nemde?

Ideje felkelni és felelősséget vállalni a saját életedért. (Egy másik anya)

"Test, karrier, szabadidő, pénz, intimitás, nyugalom, hobbi, szexuális élet, ezeket mind feláldozod a gyerekekért.

Utána idejönnek gyakorira panaszkodni hogy mennyire szar szülő vagy, miközben még 25 éves korukban is a kenyeredet eszik. Persze régen az emberek lehetőségei korlátozottabbak voltak, ezért nem is kellett olyan sok mindent feláldozni, főleg vidéken.

Ma már kinyílt a világ a vasfüggöny után, ezért egyre többen vetik el a gyerekvállalás gondolatát és inkább magukra koncentrálnak. Háromgyerekes szülőként teljesen megértem őket, a gyerekvállalás kiszolgáltatottá tesz minden téren"

Elnézést az offért, de ez nagyon jó.

Még nincsen gyerekem, nem tudom akarok-e egyáltalán, az fizikai és mentális egészségem a béka feneke alatt van.

Sokszor eszembe jut, mennyire s-ggfej tudtam lenni édesanyámmal tiniként, pedig ő mindent megtett. Most már én is mindent megteszek érte, amit tudok. Testvérem viszont undorítóan tud vele viselkedni, pedig 31 évesen még mindig a "kenyerét eszi". De nem fogja fel, neki ez jár, mert az anya csak egy kellék. Tényleg annak nézi, még akkor sem sajnálja, ha beteg. Tehát mintha az anya tényleg csak gép lenne. El nem tudom képzelni anyám miket élhet át.

Persze vannak lemondások de én sose éltem meg úgy hogy erről vagy arról le kellett mondanom miattuk...nem csinalnám vissza semmiképp en most is szabadnak érzem magam. Másképp szabadnak.

Sokat adnak a gyerekek és ez más.