Ti mit tennétek, ha kötelező lenne megosztoznotok a testvéreddel azon, amit te vettél magadnak személyes használatra?

Lehet,h ez baromi fura egyeseknek, de igen, mi mindent szívesen odaadtunk egymásnak a testvéremmel, ma is így van, felnőttként, talán erre neveltek. A férjemmel sincs ilyen "csak az enyém" gond. DE az is hozzátartozik, hogy az ember nem pofátlan és nem mászik rá a másiknak a cuccaira, nem játszik vele egész nap. Viszont egy 9 évestől nem elvárható, h érezze,h hogyan kell viselkedni, ezt a szülőknek kellene elmagyarázni, vagy neked kérdező, de azt is jobb lenne szülői támogatással.

Dehogy add el, ezt a baromságot! Sok itt a hülye, aki válaszol. Meg kellene beszélni, szülőkkel, testvérrel, amíg ezt nem teszed meg, akármilyen kütyüt vehetsz ugyanúgy járhatsz, mint ezzel.

Nem ugyanaz a sztori de megértelek. Nekem volt egy gépem amit apa rakott össze. Ez egész jó. Előtte is volt saját gépem sőt egy laptopom is egy hónapig (utána apa elkérte mert kell munkára). A mostani az én szobámban volt. Anya ritkán használta de inkább az apától visszakapott laptopot ami csak kb netezni jó. Apának van saját és már el is költözött. Így maradt az asztali nálam. Kezdetben csak néha kérte el az öcsém majd egyre többet használta. Mikor mondtam hogy kellene mert tanulnék vizsgára vagy bármit is akartam az volt hogy napközben ott a laptop este ha alszik enyém a gép. Ez szar volt de bírható. A gond akkor jött mikor suli mellett dolgoztam vagy sokat tanultam és hamarabb szerettem volna aludni mint a kicsi. Ezt még néha elviseltem de mikor már reggelente is arra keltem hogy besunnyog a szobába majd nem az h felébresztenek hanem arra keltem hogy üvölt skypeon. Mindegy volt mit tettem az volt a lényeg hogy a gyerek játszhasson. Egyszer kiakadtam hogy az egy dolog hogy nem kapom meg a gépet csak este de már a szobámba se mehettem be hiszen sokat kameráztak még öltözni sem tudtam és ha jött hozzám valaki akkor ülhettünk a gyerek szobában a játékok között vagy a nappaliban ahol flangált anyum is. Ha hozzá jött valaki akkor öcsém szobájában ültünk. Ha egyedül akartam lenni akkor el kellett mennem itthonról mert mindenhova kopogás nélkül jöttek be. Nem tudtam mit tenni. Megoldásnak azt találta ki hogy tabletet már nem vesz öcsémnek mert már 2-t összetört így fogta a gépet és átvitte a gyerek szobába. Azóta ő minden szabadidejét a gép előtt tölti. Nekem egy barátom adott egy kölcsön laptopot. Azt hogy tisztán hallani mindent mert úgy üvölt még nehezen bírom de most keresek lehetőséget költözni. Nem csak emiatt de zavar hogy tőle annyi nincs elvárva hogy a tányért a mosogatóba tegye vagy hogy használja a wc kefét engem meg folyamatosan mindennel csesztet. Elvárja hogy naponta mindent takarítsak, közbe tanuljak vizsgákra és munkahelyem is legyen. Bármit teszek nem elég jó bezzeg a kicsi ha kijön a szobából öröm táncot jár. Remélem ti nem juttok idáig, én most keresek albérletet mert igaz hogy rámegy a fizum de nem kell őket elviselnem. Kívánom hogy te meg tudd oldani. De hidd el, lépned kell. Először beszélni velük ha nem megy jön a drasztikusabb módszer és el kell adni. Gyűjtögess elköltözésre addíg meg szerezz egy jobb telót. Mindent meg lehet oldani! Kitartás! 21/L (öcsém 9/F)

Martin?