Idegesítenek a kistesóim, mit csináljak? Otthon se értik meg, hogy nem csak körölöttük forog a világ?

"Apumhoz tudnèk, de nem lakik túl közel, 2 órára." - na, Kérdező, az már tutin megvédene a siserehadtól.:)

Egyébként meg tanulj meg NEM-et mondani.

"A könyvtárban ÉN nem bírok tanulni, nekem ahhoz magány kell és síri csend. Az csak otthon volt meg eddig, amîg nem születtek meg a tesóim."

Az elmúlt négy évben tényleg semmi nem jutott eszedbe? Páromnak is kisebb testvérei vannak, nagyobb korkülönbséggel, mesélte, hogy amikor tanulni akart vagy csak simán nyugalmat, akkor elment a barátaihoz vagy a nagymamájához.

Az óvodából meg szinte törvényszerűen hozzák haza a gyerekek a betegségeket, én pl. a bátyámtól kaptam el, amikor még kisebb voltam, de ez ilyen, nem szándékosan kitervelt nagytesó elleni merénylet. Az pedig, hogy az anyád jobban félti a négyévesek szervezetét, mint a tizenhat évesét, logikus dolog. Más kérdés, hogy elhanyagolva érzed magad, több figyelemre vágysz tőle. Ezt megértem, de akkor ezt mondd, mert a duzzogásból nem biztos, hogy meg fogja érteni.

Jaj ne panaszkodj már, nekem van egy 4 éves és egy újszülött testvérem (18vagyok). Nem olyan szörnyű mint aminek leírod. Foglalkozni kell velük, nem csoda hogy ezt tőled is elvárják, ők sem bírnak 0-24 ott lenni mellettük (nyílván dolgoznak is, hogy legyen miből élni). Oszd be másképp az időd (mert ha akarnád akkor még tudnád oldani a tanulást is). Meg mond meg anyudnak (de ne ilyen alpári módon mint itt) hogy szereted a tesóid, de te is szeretnél néha egyedül lenni vagy a barátaiddal lógni.

Az hogy egyke voltál az nem mentség arra hogy így beszélj, mostmár nem vagy az. Itt az ideje megszokni. :) Könnyebb lesz beletörődni ebbe mint folyamatosan dacolni a családod ellen.

8: te is voltál gyerek, te retardált és biztos vagyok benne, hogy anyádnak te voltál akkor a középpontban! Akkor anyád is gyökér? Mi?

A 13-as meg legalább értelmes, ment a zöld.

"A könyvtárban ÉN nem bírok tanulni" - Honnan veszed? Még ki se próbáltad.

"nekem ahhoz magány kell és síri csend" - A könyvtárakat (többek között) pont erre találták ki: ott magány van és síri csend. Ha az iskolaiban nem is, egyéb könyvtárakban igen.

"Az csak otthon volt meg eddig" - Tévedsz: a könyvtárakban ugyanúgy megvolt mindig is, csak eddig nem tudtál róla. Ideje felfedezni. Persze egyszerűbb arra fogni a nem tanulást, hogy otthon hancúroznak a négyévesek... :) Ha nem akarsz továbbtanulni, akkor csak nyafogj. Ha viszont igen, akkor lásd be, hogy egyre inkább te vagy felelős a saját tanulásodért, senki más - és legalább próbáld ki, hogy milyen beülni egy könyvtárba néhány órára egy héten keresztül minden nap.

Miért napi 24-ben? Te nem jársz iskolába, ők nem járnak óvodába? Szórakozni nem jársz el? Aludni nem szoktatok? A szülőkkel is lehet kompromisszumot kötni, hogy neked x időre szükséged van, amikor tanulsz meg a saját dolgaiddal foglalkozol, de ezen az időn kívül szívesen játszol a testvéreiddel. Máris nem napi 24 óráról beszélünk, csak max. 2-3. Ha ennyi időt sem töltesz velük szívesen, akkor erősen kétlem, hogy igaz, amit írsz, hogy szereted őket.

Persze, hogy azt akarják, hogy játssz velük. Gyerekek. Az a dolguk, hogy játsszanak. Te vagy a nővérük, felnéznek rád, és te vagy nekik az egyik példakép. Nem tudom, élőben hogy viselkedsz velük, de ha ugyanígy, ahogy itt beszélsz róluk, akkor nem lehetsz nekik túl jó példakép. Később, mikor már nagyobbak lesznek és lehetne velük közös programokat szervezni meg ilyesmi, addigra még rosszabb lesz a viszonyotok, felnőttként pedig teljesen el fogtok távolodni egymástól, de akkor már bánni fogod.