A paromnak van egy aspergeres nagylanya. Nem elunk egyutt, mert felek tole. Azt irjak nem kell, de minden gesztusaban erzem a hajlamot. Tapasztalatotok?

Sajnos van tapasztalatom a gondosan megválasztott szociális otthonokkal. Ha egy kicsit is nem úgy viselkedik, problémás, akkor szedálják erős gyógyszerekkel, napi szinten. Elképzelhető hogy van, ahol nem...Csak még nem láttam olyat.

Nekünk a családban volt egy kislány, aki nagyon durván autista, az a kategória, aki semmit nem fog fel a körülötte lévő világból. Elejétől fogva agresszív is volt ráadásul. Csak úgy tudták otthon biztonságban tartani, h bekapcsolták neki a micimackót vagy a kishableányt, és egy trambulin volt a tv előtt, egész nap azon ugrálva nézte a mesét. Ez addig ment, amíg túl nem nőtte a szülőket, mert akkor már hiába próbálták kontrollálni, ütötte vágta őket teljesen random, mikor éppen rájött. Ekkor kezdtek el az intézetek közt nézelődni és az ország másik végére költöztek(!!!) hogy egy olyan intézetben lehessen a gyerek, ahol nem szedálják ha pl szaladgálhatnékja van. Most 18 éves, és apuka szokta látni mikor bemegy látogatni, hogy néha azért mégis belenyomnak egy ló adag nyugtatót.

Na erről a lányról el lehet mondani, hogy NEM TUD BEILLESZKEDNI a társadalomba, nem beszél, nem is érti amit mondanak neki,stb. A Te párod gyerekéről ez nem elmondható.

Azt gondolom egyébként hogy amikor valaki úgy dönt hogy vállal egy gyereket, minden ezzel járó esetleges dolgot vállal, pl ezt is. Nem löki be egy intézetbe hacsak nem a mindennapi életével összeegyeztethetetlen a szitu, de sokan még akkor sem. Valószínű a Te párod nem tartja annyira problémás viselkedésűnek és nem fél tőle úgy, ahogy Te. Nem hiszem hogy gondozásba adná, és én sem tenném a helyében. Inkább nevelném egyedül. Az, hogy később mi lesz, mikor már ő nem lesz, teljesen lényegtelen. Akkor majd él otthonban. A legtöbb ember idős korára ugyanúgy intézetbe kerül, mint ezek a fogyatékos emberek. Más úgy leélni az életed, hogy szerető, gondoskodó szülővel vagy, 40-50 évet esetleg és utána kerülsz be valahová, és teljesen más tizenéves korodtól ott éldegélni. (Nem túl sokáig. Gondolom sejted, miért nem.)

A gyilkos hajlam is kialakul, évről évre erősödik...

Normális ember nem dobálózik ilyesmivel, h merő viccből szeretnék e egy kés a hátamba?! Mindezt mosolyogva, somlói evés közben?!

1. "Gyilkos hajlam" nem létezik. Konyhanyelven lehet ilyet mondani, de valójában ez sosem ilyen egyszerű.

2. "Normális ember" - hát azt senki nem vitatja, hogy a párod lánya szenved egy ilyen komplex zavarban, azaz "nem normális" - megint csak konyhanyelven.

Nézd, én az érzéseidet értem, de el kell döntened, hogy akarod-e normalizálni a viszonyokat. Mert te és a párod vagytok (kellene, hogy legyetek) a felnőttek ebben a rendszerben. Nektek kellene eldönteni, mi történik a családban, akár aspergeres a lány, akár nem. De mint Magyarországon általában ilyen helyzetben, itt is mindenki totál impotens, családon belül és kívül is. Benned dúlnak az előítéletek és a rossz tapasztalatok, elzárkózol mindentől, ami segíthetne, hogy ne félj, hanem szellemi fölénnyel tudd kezelni a helyzetet. ("Mit segíthet itt a családterápia...?" - nem családterápia kell, hanem neked egy célzott felkészítés a pároddal együtt, hogyan kezelhetitek az otthoni problémákat.) A párod nem fél tőle, ergo ő se szorgalmazza, hogy tanuljátok meg jobban kezelni. A lány anyja dettó.

Nincs olyan, hogy semmit nem lehet csinálni, csak maximum nincs rá energia/készség/elhatározás.

De ha ez nincs,akkor tényleg, továbbra sem értem, milyen jövőt képzeltek el így?

"szindrómás gyerek" ....gratulálok,

Nektek nem családterápia kell, ahogy kettővel előttem írták, TÉGED ÉS A PÁRODAT meg tudnak tanítani, hogyan kezeljétek ezt, el tudják mondani, miért reagál úgy, ahogy, és hogy nektek hogy kell reagálni,hogy úgy viselkedjen, ahogy szeretnétek.

Senki nem vitatja hogy "nem normális", de erre nem az intézet a megoldás.

Nyugodtan elhiheted. Járjatok végig ilyen helyeket együtt, hogy magadnak hidd el, ne nekem.

Mindenhol átlag emberek dolgoznak, akiknek egyáltalán nem életcéljuk elviselni erőszakra akár csak verbálisan hajlamos, kiszámíthatatlan természetű beteg elméjű embereket. Nincs olyan hely, ahol boldogan fog éldegélni, a hozzá hasonlók között, miközben elviseli mindenki a természetét. Már csak azért sem, mert nem fog találni hozzá hasonlókat, mert ez egy spektrum, mindegyik másmilyen, más tünetekkel. (Arról nem beszélve hogy elég okos ahhoz, hogy felfogja, hogy be lett adva valahova, és nem a családjával van. Ez már önmagában okozhat olyan viselkedést, hogy meg se várják míg 2 percig vergődik, azonnal szedálják.)