Ma voltam neurológusnál, megnézte a CT és véreredményeket, azt mondta az agyamon nincs semmi hála istennek, viszont úgy gondolja a tüneteim alapján hogy depressziós lehetek ezért pszichiáterhez küldött, de én félek elmenni mert akkor az egész családom megtudja hogy depis vagyok és nem akarom hogy betegként kezeljenek, már most is folyton kérdik hogy hogy vagyok, régebb sosem kérdezték meg és megszoktam, nem is szeretek beszélni a gondjaimról senkinek. Nem akarom hogy gyengének gondoljanak mert egyáltalán nem vagyok az, máskülönben már feladtam volna mert nem egyszer gondoltam rá, nem akarom hogy sajnáljanak. Én megszoktam hogy mindenki rosszul bánjon velem, sőt ezt szeretem, ha erősnek gondolnak az emberek. Viszont muszáj lesz hogy elmenjek pszichiáterhez mert hagytam elfajulni a dolgot és a tüneteim már kezdenek nagyon elviselhetetlenné válni. Megoldható hogy a szüleim tudta nélkül menjek el pszichiáterhez és váltsam ki a gyógyszereket hogy ne tudjanak róla vagy a pszichiáter értesíteni fogja őket mindenképp? 17.l
vagyis nem pszichiáterhez menni félek, hanem a következményeitől. Rosszul fogalmaztam, bocsánat csak fáradt vagyok
2022. jan. 7. 19:39
2/14 anonim válasza:
Mivel kiskorú vagy, a pszichiáter nem kezelhet a szüleid beleegyezése nélkül.
A depresszió sajnos nem válogat, emiatt nem fognak gyengének gondolni. Minél később fordulsz szakemberhez, annál nehezebb kijönni belőle.
(A gyógyszer nem elég. A depresszió kezelésének alapja a pszichoterápia. Amennyiben szükséges, ezt egészítik ki gyógyszerrel.)
2022. jan. 7. 19:42
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
Ebben nincs semmi ciki. Nem gyengeség, sokszor pl. átviteli anyagok felborulása (pl. dopamin, stb…), azért lehet gyógyszerrel kezelni. Én is jártam 18 évesen, jót is tett, nem éreztem cikinek. Egyébként minden embernek érdemes lenne járni.
2022. jan. 7. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 A kérdező kommentje:
Úgy döntöttem hogy majd csak nyáron megyek el orvoshoz, június elején van a szülinapom, addig csak nem halok meg. Akkor már szülői beleegyezés sem fog kelleni, így most nehéz mert anyám, apám meg tesóm is kínosan vigyorogva beszélnek nekem arról hogy lehet depressziós vagyok, ebből én nem kérek.
2022. jan. 7. 20:14
5/14 anonim válasza:
Félve menj el. Ha nem tud az ember mást tenni, néha a legjobb belemennni a helyzetbe. (Mégha fél is!) A félelem hamar elmúlik, de ha tudsz valakivel beszélgetni egy jót, az sokkal felér.
Nem szabad amúgy sem nagyon halogatni a biztos dolgokat. Minél később derül ki, annál kevesebbet lehet szépíteni a helyzeten. Jobb előre lelőni a poént. Végül is már úgyis mind 1
2022. jan. 7. 22:58
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 A kérdező kommentje:
Tényleg mindegy, akár ölhetem is meg magam, köszi.
2022. jan. 7. 23:00
7/14 anonim válasza:
Azt csak a legvégső esetben szokták.
Neked még nem az az utad.
Ez biztos ;)
2022. jan. 7. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 anonim válasza:
De fordítsd vissza. Ha ennél rosszabb már nem lehet - akk innentől csak jobb lesz. Csak ki kell néha várni. Néha pont csak tenni kell. Nêha még nevetni az egészen. Egy biztos. Nem szabad komolyan venni :)
2022. jan. 7. 23:10
Hasznos számodra ez a válasz?
9/14 A kérdező kommentje:
De ilyen válaszokat kapok hogy „Végül is már úgyis mind 1”. Akkor ne öljem meg magam ha már amúgyis nagyon közel állok hozzá?
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: