Nagyon súlyos kóros álmodozásból muszáj kigyógyulni legalább részben, vagy lehet élni vele úgy hogy közben a valódi életed nagyon szar?
2020-ban a karantén alatt jöttem rá hogy nagyon durván kóros álmodozó vagyok. De tényleg a legdurvább változata
Addig nekem ez nem tűnt fel, mert teljesen természetes volt.
A legdurvább része az az hogy élőben nem tudok kapcsolatot kialakítani, mert nekem kizárólag álmodozás szintjén működik ez a dolog.
Nagyon szar családból jövök, plusz mellé még nagyon művészi hajlamú is vagyok és ebből lett az hogy filmeket csinálok magamnak a fejemben, amikbe aztán “belépek” és transzállapotba kerülök tőle…
Ezt sajnos nem tudom jobban leírni, csak az értheti aki átéli.
Olyan mint a drogosoknak a heroin.
Nem túlzok, de kb Hollywoodban szerintem tudnék dolgozni, olyan filmeket, jeleneteket, karaktereket tudnék írni, rendezni, létrehozni…
A lényeg hogy rendkívül nehezen megy nekem az élet, a munka, az iskolát büszke is vagyok rá hogy egyáltalán el tudtam végezni
De a legnehezebb a randizas, olyan szociális fobiam van, hogy a szemkontaktust nehéz tartanom, már sokszor próbálkoztam, de nem tudtam tovább menni, olyan gyomorgörcs lett a vége.
Viszont ha belegondolok hogy egyedül kell lennem majd 40 évesen is, lehet már kb hajléktalanként, miközben lehetne elvileg férjem is, akkor jön a pánikrohamos depresszió, ami viszont a pokol…
Sajnos már nem tini vagyok, hanem lassan 30… és meg midig nem nőttem ki ezt…
Kérdésem hogy melyik irányba kellene elmenni, próbálkozni a normális élettel, vagy törődjek bele hogy az igazi élet borzalom de csinálhatom a filmeket a fejemben és itthon egyedül transzba és hetek tőlük?
válasza:Ez is csak olyan dolog amit csak az tud megérteni aki benne van
Nekem is mondtak már vagy ezer féle variációt hogy kéne
De ha egyszerűen nem tudok kapcsolodni a vilaghoz
Mindig a könnyebb megoldás lesz az álmodozás és ezt kéne tudatosítani úgy talán sikerül más tevekénységekbe beleölni az energiádat hogy csak azért sem
Ez egy folyamat ha jön egy késztetés vagy egy álomötlet rohadt nehéz és én is hülyeségnek tartottam de ha álladóan mondod magadnak hogy ez a legkönnyebb módszer a megküzdés ellen működhet
Egy bizonyos kor után már gáz ha mindig a legkönnyebb utat választod
Meg kell tanulnod egyedül is feltalálni magad és társaságban is lenni valós élményeket szerezni
Én úgy tapasztaltam hogy teljesen más az álomvilágban és egy valós szituációban és a valóság lehet jobb sőt
31 hat ez az, ezért is felesleges pszichológussal is beszélni erről, mert nyilván nekik ez nincs és így nem tudjak hogy milyen
A depressziót meg a pánikot sem fogja tudni megérteni senki hogy milyen, akinek nem volt
Nálam annyi minden jött össze hogy nem csodálom hogy ez kialakult nálam már 6 évesen…
Traumatikus gyerekkor, szupererzekenyseg, művészi hajlam, nárcisztikus nevelés, extra elvárások és extra szépségimádat.
Mindez eredményezte hogy lenyűgöznek a gyönyörű emberek és leszarom azt aki nem az, szexuálisan meg undorodom tőlük… sajnos ez van
Szagokra, kajára is nagyon finnyás vagyok…
Azért tudtam én élvezni a való életet a vírus előtt es minimális kapcsolatom volt is férfiakkal, akik nagyon tetszettek
De ilyet nagyon nehéz találni
Volt olyan férfi az életemben, aki modell volt konkrétan es volt is vele minimális kapcsolatom es meg a mai napig tetszik, de tudom hogyha egy filmben láttam volna akkor sokkal jobban tetszene mint így hogy élő személy es személyes kapcsolatom volt vele….
Ez olyan mintha azt kérnék hogy a zenét me imádjam tobbe, pedig arról sem tudok lejonni…
válasza:És melyik út lenne a helyes a hipnozisban?
Ha megváltoztatnának és tobbe nem kellene az eufória egy kapcsolattól, vagy ha elfogadtatnák velem hogy ilyen vagyok, folyton éreznem kell az eufóriát és emiatt teljesen egyedül leszek mindig…
Mert a kettő között én nem látok opciót
Most kb kizárólag a függőségeim tartanak már életben mióta a covid annyira bekavart…
Pont azokról szoktatnak le?
Nulla jovokepem van
válasza:Megéled a vágyaidat es tobbé nem lesznek vágyaid
Azért ismétlődnek folyamatosan mert nem teljesülnek
válasza: válasza: válasza: válasza:36 itthon lakom… de van saját pénzem mert eladtam sok értéktárgyamat
Illetve nagyon erősen sporolok a kaján már 2 éve…
Ha az elfogy akkor megint jön a következő probléma…
Jelzem nem volt ez mindig így, covid után pusztultam le ennyire, azóta ragadtam itthon…
Bár az apám meg az anyám is a nagyszülők házában éltek, úgyhogy egy szavuk nem lehet ebből a szempontból…
38 nyilván, ez egyértemű. Viszont ez az info nem segít.
Most örülök hogy van itt ez a topic mert kibeszélhetem magam
Pár napja találtam rá egy 20 éves sorozatra, amiből eddig egy percet nem láttam
Pedig itt volt mindvégig az egyik legtökéletesebb férfi karakter amit létre lehet hozni
Fel is irtam magamnak hogy március végén kattantam rá egy perc alatt, 2 nap alatt vegigneztem az első évadot most már túlpörgök a második miatt…
Kiváncsi vagyok mikor lesz vége
Ilyenkor az életem odaadnám csak egy napért vele… es borzalom hogy csak a képernyőn látom, de közben meg nem tudom nem nezni… egy eufória loket minden pillanat amikor meglátom annyira egyben van
Arc hang ész… az életben a földön nincs ilyen férfi, még úgy sem hogy kulsom alapján megtehetném hogy jó pasit találok.
Ilyenkor is mi a megoldás?
Ha rá sem nézek vagy ha nézem de közben fáj?
Na ugye hogy nincs megoldás
Azért irtam le mert terápiás jellegű
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!