Nagyon súlyos kóros álmodozásból muszáj kigyógyulni legalább részben, vagy lehet élni vele úgy hogy közben a valódi életed nagyon szar?
2020-ban a karantén alatt jöttem rá hogy nagyon durván kóros álmodozó vagyok. De tényleg a legdurvább változata
Addig nekem ez nem tűnt fel, mert teljesen természetes volt.
A legdurvább része az az hogy élőben nem tudok kapcsolatot kialakítani, mert nekem kizárólag álmodozás szintjén működik ez a dolog.
Nagyon szar családból jövök, plusz mellé még nagyon művészi hajlamú is vagyok és ebből lett az hogy filmeket csinálok magamnak a fejemben, amikbe aztán “belépek” és transzállapotba kerülök tőle…
Ezt sajnos nem tudom jobban leírni, csak az értheti aki átéli.
Olyan mint a drogosoknak a heroin.
Nem túlzok, de kb Hollywoodban szerintem tudnék dolgozni, olyan filmeket, jeleneteket, karaktereket tudnék írni, rendezni, létrehozni…
A lényeg hogy rendkívül nehezen megy nekem az élet, a munka, az iskolát büszke is vagyok rá hogy egyáltalán el tudtam végezni
De a legnehezebb a randizas, olyan szociális fobiam van, hogy a szemkontaktust nehéz tartanom, már sokszor próbálkoztam, de nem tudtam tovább menni, olyan gyomorgörcs lett a vége.
Viszont ha belegondolok hogy egyedül kell lennem majd 40 évesen is, lehet már kb hajléktalanként, miközben lehetne elvileg férjem is, akkor jön a pánikrohamos depresszió, ami viszont a pokol…
Sajnos már nem tini vagyok, hanem lassan 30… és meg midig nem nőttem ki ezt…
Kérdésem hogy melyik irányba kellene elmenni, próbálkozni a normális élettel, vagy törődjek bele hogy az igazi élet borzalom de csinálhatom a filmeket a fejemben és itthon egyedül transzba és hetek tőlük?
válasza:Hát ha te ezt ilyen könnyen le tudod tisztázni magadban akkor neked nyert ügyed van
Sajnos én nem ez a kategória vagyok
A mostani kattanás nagyon fáj mert ez a karakter a nagybetűs tökéletes
Most is csak szenvedek hogy lessem e vagy sem
És nincs kivel megbeszélnem, nem lehet erre mit mondani..
válasza:Tudatositanod kell magadba hogy igazabol nem ugy történnének a dolgok ahogy te azt elkepzeled
Nekem ez segitett
Az igazi személynek sajat akarata van, nem mindig úgy lenne minden ahogy te akarod
Fantaziamat meg úgy iranyitom ahogy en akarom, ezert nem foglalkozok az igazi személlyel
Hat ez az
Én már attól is félnék hogy magától mit csinálna velem egy férfi, hiszen a filmekben a fejemben mindig én alakítom a dolgokat… pont úgy csinál mindent ahogy én akarom
Bár hozzáteszem ez sokszor már nagyon fárasztó, főleg hogy mindig extrabb dolgokat akarok, mert egyre nő az ingerkuszobom….
Most is van egy nagyon konkrét szál a fejemben, a férfinek van egy erkélye a lakásában a sorozatban, ami nagyon tetszik és ahhoz köthető, de ebből is folyton a legjobbat akarom kihozni és folyton változik a sztori
Ez ilyenkor olyan mintha benne lennék de közben színésznő is vagyok egyszerre… sajnos elég nehéz elmagyarázni
Amióta tudom milyen beteg vagyok, azóta tudatosan próbálom rávenni magam hogy mondjak le az euforiarol meg a vonzalomrol és adjak esélyt olyannak aki nem tetszik, pl azért hogy végre legyen normális kapcsolatom, ne itthon kelljen élnem vagy hogy azzal foglalkozzak hogy a férfi mennyire szeret engem(nyilván egy pszichológus is pont ezt mondaná…) már hallom a lelki füleimmel….
De közben meg ott van bennem hogy mikor életemben először beleittam olyan italba amiben nagyon jó minőségű extasy volt, utána órákon keresztül csak zenét hallgattam a szobámban és megállt az idő, minden gondolat megszűnt csak én voltam és a zene és az eufória… leírhatatlan volt
Na most én ugyanezt érzem ha nagyon vonzodom valakihez most pl az aktuális említett erkélyes férfihez egy meno amerikai városban…
Ha elképzelem hogy ott vagyok vele és ott épp összejövünk ez annyira jó érzés hogy már vagy 2 hete bővíteni a sztorit….
Meg ez is jó érzés hogy csak leírom… közelebb érzem magamhoz őt is meg a jelenetet is…
Mit mondana erre egy pszichomókus? Semmit….
Pláne hogy én nagyon jól ki tudom elemezni magam, mégsem tudok mit tenni ellene….
válasza:Ha osszejonnel olyannal aki nem tetszik, ugyis almodoznal mellette es nem foglalkoznal vele
En ezert nem foglalkozok igazi emebrkekel mar nagyon reg ota, nem is ismerkedek senkivel, teljesen felesleges, mellette is csak almodoznek
Arrol nem is beszelve hogy barmikor megtetszhet neki valaki mas, elhagythat engem es ujra egyedul maradok
Fantaziaimban levo emberek meg mindig itt vannak
válasza: válasza:Kis írás a limerenciáról:
Jó a megállapítás, hogy ennek a gyökere gyakran ott van, hogy valakit gyerekkorában érzelmileg elhanyagoltak. Valamint kismértékben még normális, akkor rossz, ha elfajul egy megszállott rajongásig.
válasza:Es hogy johetne ossze barkivel ha pont a kapcsolatoktol fél?
Amugy velem is ez van csak nem tudtam igy megfogalmazni
Annyi kulonbseggel hogy en nem rajongok senki irant
En csak álmaimban szeretek emberekkel lenni, igazabol nem
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!