Gyűlölöm magam! Mit csináljak?

13 éves lány vagyok, gondolom,a szuicid hajlamokat örököltem- a családban már több öngyilkosság,- kísérlet történt. A problémám elég sokrétű.. Egyrészt hatalmas önpusztítási vágyat érzek magam iránt, ugyanakkor sajnálom magam.

Édesapám az ő részéről be nem tervezett 3. testvérem születése előtt idegrohamot kapott,majdnem öngyilkos lett. Velünk se bánt kegyes kézzel, de ez a legkisebb,amit felróhatok neki. 5 éves koromban -a szüleim kapcsolata már akkor elég különös volt- láttam a szüleimet közösülni. Nem zavartatták magukat, apám annyi mondott, hogy "húzd innen a beled". Ez okozhatta nekem a máig tartó inszomniát, és talán ez lehetett az egyik kiváltó oka annak,hogy ilyen szinten gyűlölöm őket... Nem,nem gyűlölöm őket, csak EGYÜTT LÁTNI. Ugyanis az ő kapcsolatuk csak a szexre épül. Gyűlölik egymást. A leg fájdalmasabb számomra, hogy nem érdekli őket,hogy milyen szinten részesülünk a nemi életükben. Na mindegy,ez már nem foglalkoztat.

Apám kiskoromtól kezdve dagadtnak hívott engem, ezért elég erős testképzavar alakult ki bennem, ami napi maximum egyszeri evésre korlátozódott.

Egyszerűen nem akarok élni,nekem már nincs miért: a családom nagy része utál, a nővérem minden nap a halálomat kívánja,éanyám szerint én egy aljas sz.rházi vagyok...

A jegyeimet is sikerült szépen lerontanom, a kinézetem is-főleg az ő hatásukra- elviselhetetlen,a szabadidőmet semmittevéssel töltöm. Barátaim nincsenek.

Mit gondoltok,érdemes még élnem?