Itt tényleg mindenki depressziós?! Hány évesek vagytok, hogy így éreztek?

Depressziós vagyok. 19/l

Nem vagdosom magam, nem sírok, mindent megteszek ami tőlem telik, annak érdekében, hogy ez változzon. De nem változik. Immár több mint egy évtizede nem.

Én például most jöttem rá, hogy depressziós vagyok. Nem siránkozok, meg nem sajnáltatom magam, ez van. Tudom, hogy semmi okom nincs arra, hogy rosszul érezzem magam, mégis lelkileg a mélypont már hónapok óta. De ha bárki megkérdezi, hogy mi bajom van, miért vagyok letört, rosszkedvű, vagy éppen szomorú, nem tudok rá válaszolni.

Nemrég kérdést is tettem fel, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Tudom, hogy beteg vagyok, és szeretnék meggyógyulni, mert egyszerűen borzalmas, hogy ahhoz sincs kedvem, amit eddig életcélomnak jelöltem ki. Tényleg nagyon rossz ez.

23/F

Én 22/L vagyok, apukám mániás anyukám "sima" depressziós, szóval hoztam. Egyenlőre még én is csak sima vagyok, de idővel úgy érzem kezdenek mániás szakasaim is lenni. Én gyűölöm a gyógyszereket, egy időben szedtem nem használtak semmit (hónapokig szedtem, nem pár napig), úgyhogy most már próbálok egyedül megbírkózni vele.

Az egészségtelen táplálkozás is sok gondot okoz, meg hát ez a globalizáció és a kapitalizmus vele járója. Most próbálják ilyen-olyan hálón fönntartani a betegeket, de régen a gyengék meghaltak, könnyebben, mint ma.