Mennyire kamu ami a pszichológusoknál történik?

32. vagyok ismét.

Nagyon jó megfogalmazás volt a tükrös hasonlat, mindenki aszerint mér, ahogyan az ő elvárásait teljesíted.

Jól írták előttem, te kész tanácsokat és azonnali változást vársz, de nincs igazán motivációd. Még az is lehet, hogy ugyanezeket a szavakat használtam pár napja, amikor írtam neked, most nem olvastam vissza, de a lényege kb. ez volt.

És elég hosszan válaszoltál nekem, ezért érzem úgy, hogy újra írnom kell. Az én válaszomra adtál egy olyan tagadó választ, amely szerint nagyon rosszul látom, és semmi sincs úgy, ahogy leírtam. De az, ahogyan írsz, csak még inkább megerősít ugyanabban, amit már megfogalmaztam.

"nem vagyok hajlandó elutazni, mert túl messze van"

Ja hát kérem, akkor miről is beszélünk? Nekem sincs közel. Ma reggel is ott kezdtem, onnan mentem dolgozni, 2,5 órával később kezdtem emiatt.

Meddig gyártod még a kifogásokat?

Ez nyilván nem olyan kellemes dolog, mint egy nyaralás egy csodás helyen, de épp azért hozom ezt a példát, mert a távolságot hoztad fel kifogásként. Szóval ha sok pénzed lenne, nem akarnál elmenni egy gyönyörű helyre, csak mert az messze van? Vagy olyasmiért már megérné neked rááldozni az időt az utazásra?

Akkor itt elég konkrét tényt közölsz magadról, hiszen nem teszel a változásért, akkor nem is akarod igazán.

"Felmerül a kéréds,hogy minek törjem magam ha nem segítenek."

Minek? Magadért. Mert csakis te vagy a felelős a saját boldogulásodért. Ki mástól várod a megoldást? Mégis ki "törje magát" érted? Ugye itt szakszerű segítségről beszélünk, nem szülőkről, vagy barátokról. Szóval azt várod, hogy az állam, az egészségügy keressen fel téged, egy orvos "törje magát" azért, hogy márpedig te menj el a rendelésre?

Megértem, hogy volt rossz tapasztalatod, nem is egy. Elhiszem, h nem volt jó, hogy semmibe vettek, meg nem azt kaptad, amit reméltél. De meddig fogod nyalogatni a sebeidet? Ha örökké, akkor megint ott tartunk, hogy nem is akarsz változást, neked csak az kell, hogy mindig mindenkinek panaszkodhass, hogy rajtad nem segít senki.

"Voltak már veled lekezelőek és bunkók?"

Hajajjj.... ezt úgy nevezik, hogy ÉLET. Nem is fejteném ki bővebben...

"Mennyi sok marhaságot írtál,hogy szerinted neem mire van szükségem...Te eljutottál a terápiáig."

Nem tudod elfogadni, hogy másnak igaza lehet, és te ilyen vagy? Látod, milyen csökönyös vagy, vki elmondja, milyennek lát (ha többen mondják, akkor talán mégis érdemes lenne elgondolkodni...khmmm), és te nem vagy képes ezt belátni. Úgy gondolom, hogy ez a legnehezebb, és ezért nem jutsz egyről a kettőre, mert magad előtt is szerepet játszol. Azt hiszem, ezt már írtam is.

Én eljutottam a terápiáig? Érdekes........

Azt írtam, épp az elején vagyok. Akkor, mikor írtam, 1 alkalmon voltam túl. Ma volt a második.

Szóval nekem ez már terápia? Az első alkalom az ismerkedés.

Van vmi szó az olyan emberre, aki a saját dolgait más mércével méri, mint a másokét...de most nem jut eszembe.

Szóval én egy alkalom után már eljutottam a terápiáig (mert leírtam, hogy én AKAROM IS), de te több különböző embernél egy vagy több alkalom után SEM vettél részt terápián?

Remélem, érzed az ellentmondást.

Ez az "úgy reklámozzák magukat" meg "megváltást kínálnak" meg "úgy van eladva a pszichológia" és hasonlók... kérlek linkelj már be ilyeneket, mert ezek csak a te agyadban születtek meg, vagy itt a gyk-n olvastad mások tapasztalatait... de maguk a szakemberek nem reklámoznak így és nem ígérnek megváltást, főleg nem gyorsan!

Elég sokszor írtad ezeket a reklám, hirdetés, ígéret dolgokat, de én soha az életben ilyesmivel nem találkoztam, igazából ezt megint magad előtt kéne beismerned, hogy ez egy nem létező jelenség, amiről írsz. Csak bele akarsz kapaszkodni, hogy ők ígértek valamit, ami nem történt meg. De nem, nem ígértek ilyesmit. Főleg nem tudnak segíteni, ha te magad nem is akarod.

"Miféle szerepet?Látom te is pszichológus lettél."

Dehogy lettem. A gúnyolódás azért megy, látom, ha valaki nem ért egyet veled. Bár általános iskolásként valóban pszichológus akartam lenni. :) De aztán totál másfelé ment az életem.

Amit én megfogalmazok, az egy vélemény, vagy ha úgy tetszik, egy tükör. Hogy a találó hasonlattal éljek. És én nem vagyok a szülőd, a gyereked, a főnököd, hogy valami szerint mérjelek. Én nem várok tőled semmi ellenszolgáltatást, ergo szűrő nélkül ítéllek meg. Mert nem is ismerlek, csak annyit tudok rólad, amit itt leírsz. És ebből ez jön le. Az írásaid - még amikor meggyőzni próbálsz is - mind-mind ugyanazt a képet festik le rólad.

Az én szavam nem szentírás, nem is szakvélemény, nem vagyok orvos.

Ember vagyok, akinek felkeltette a figyelmét a kérdés, és megpróbált segíteni. Te biztos nem így érzed. Én szoktam azt szeretni, ha valaki őszintén véleményt ír rólam, még akkor is, ha az nagyon különbözik az én véleményemtől. A lényeg, hogy normálisan fogalmazza meg, ne bunkón. Nekem is van kint kérdésem, több is, mivel én is egy nagy trauma után vagyok, és próbálok magamra találni. Sokan írtak olyasmit, amit akár sértésnek is vehetnék, de tudod, mit? Biztos van abban igazság, csak más szemszögből közelítik meg. És nekik az jött le az írásomból. Én még meg is köszöntem nekik, mert az ilyenekből lehet tanulni. Ők nem érdekeltek abban, hogy kamuzzanak. Van sok troll, azokat fel lehet ismerni. De azért azt is fel lehet ismerni, ha valaki őszinte segítő szándékkal ír ezen az oldalon. Azt hiszem, a válaszaim hossza, az, hogy rászánom az időt, és hogy nem először írok, erről árulkodik. Ahogyan a többi válaszoló is. Itt én eddig csak segítő szándékkal találkoztam. Mármint ennél a kérdésnél.

De tudod, azt látom, hogy te "A"-t mondasz, rajtad kívül mindenki "B"-t mond (ilyennek látunk), de te egy picit sem akarod belátni, hogy talán mégis inkább "B", és úgy vagy vele, hogy rajtad kívül mindenki hülye, mert csak az "A" lehet a helyes válasz.

Én is voltam már így. Szerintem mindenki. Amikor magadról van szó, hajlamos vagy erre, de kérdés, meddig jó ez? Jó-e egyáltalán? Egy bizonyos szintig talán igen, hisz tudnod kell megvédeni magad. De ez már nem az a szint. Előttünk ne védd magad, nem vagyunk bírák, nem ítélünk meg.

Attól még viszont van véleményünk, és ha leírjuk, te ellenkezel. Fogadd el. Egy tükröt tartunk. (tényleg nagyon idevaló ez a hasonlat)

Ilyennek látunk. Azaz a mi szemünkben ILYEN VAGY.

Ezt kellene elfogadni.

"Én sem vonom kétségbe,hogy neked jó,és segít,te se vond kétségbe amit írok."

Nem vonom kétségbe a tapasztalataidat.

A hozzáállásodat viszont erősen. Sőt, akár úgy is fogalmazhatnék, kétség sem fér a hozzáállásodhoz. Elég egyértelmű.

"Biztos azért is hibás vagyok amiért elvárása vannak.

Ha már fizetek el is várom,hogy kapjak valamit pénzemért cserébe. Én ilyen gonosz ember vagyok. muhahah

Te elmész egy masszőrhöz majd megmasszírozod magad és fizetsz a masszőrnek?

Azért kell nekem 100%ban odatennem magam,hogy neki 0%ban kelljen?"

Na ez egy kőkemény ellentmondás.

Leírtad, hogy hosszabb távon nem tudsz erre áldozni.

De itt meg már a pénzedről van szó. A TE pénzedről.

Azaz azt állítod, áldoztál rá, de nem segített?

Mert ugye sokáig nem tudod fizetni... szóval megint csak ott tartunk, hogy azonnali, de legalábbis gyors segítséget vártál.

Ha a te összetett problémádra akár a több éves terápia a válasz, akkor nem kapsz gyors segítséget, mert NINCS. Nem létezik. Ha a több éves terápiának egyelőre csak a töredékét fizetted ki, akkor ne várj végeredményt.

A masszőrös példádnál ezt úgy írnám le, hogy odamész, ki van írva, hogy "teljes testmasszás 5000 Ft", te leteszel az asztalra 1000 Ft-ot, aztán reklamálsz, hogy csak a válladat masszírozta meg.

Ha fizetős - akkor sajnos vállalni kell, hogy sokba fog kerülni. (Igen, megértem, hogy nincs rá pénzed, ahogyan nekem sem, sajnos ez van, ezzel nem lehet mit csinálni.)

Ha TB, és nem jött be az első orvos, ilyen is van. Van másik. Ha a sokadik sem jön be, akkor visszatértünk az elejéhez, elgondolkodtató, hogy nem az összes orvossal van a baj... vagy tessék utazni, vagy bármi, csak nem kifogásokat gyártani orrba-szájba.

"Gonosz vagyok és önző?"

Hogy gonosz lennél, azt nem gondolom, bár az életedből konkrét momentumokat nem meséltél, amikből ez kiderülhetne. De nem is ez a lényeg.

Hogy önző vagy-e? Véleményem szerint nem kicsit.

Bár én is épp most tanulom, hogy valamennyire önzőnek kell lenni. Azért kerültem oda, ahol most vagyok, mert úgy érzem, túlságosan is önzetlen voltam, és túl sokat adtam, miközben töredékét sem kaptam. De ezt tartottam normálisnak. Aztán meg csodálkoztam, hogy mennyire a padlóra küldött egy változás. Ha valamennyire önző lettem volna, ez nem történhetett volna meg így.

Szóval ez is olyan, hogy van az a szint, ami még normális, de mint mindent, ezt sem szabad túlzásba vinni.

"Írjátok már le a sok jó tapasztalatot.

Bemész hozzá a az irodába és mi történik?"

Nekem ugyan még nincs túl sok tapasztalatom, sőt ma, a 2. alkalommal azzal indítottam, hogy nem tudom, van-e értelme hozzá járnom, hiszen a dolgaim ezáltal nem változnak. Nem küldött el, de azt se mondta, hogy maradjak. Annyit mondott, ő maximum asszisztálni tud ahhoz, hogy feldolgozzam a dolgaimat, és ha kell, akkor asszisztál. Tehát rám bízta a döntést. Azt is mondta, van, akinek ehhez nem kell pszichológus, de van, akinek szüksége van a támogatásra.

Te - az eddigiek alapján - ezt már elküldésnek vennéd. Nekem sem esett túl jól, de őszinte volt.

Érdekes módon - mivel a traumám pár hónappal ezelőtti, csak most jutottam el hozzá - mindkét alkalomra úgy mentem el, hogy én aztán biztos nem fogok sírni. Ehhez képest - és tanulva az 1. alkalomból - pzs-kkel felszerelkezve indultam el, és bevallom, szinte mindet el is használtam. Azt hittem, tudok már róla beszélni. Hiszen hónapok teltek el és már több embernek beszéltem erről. Csakhogy senkinek sem tudtam egyhuzamban egy órán ár csak magamról mesélni. (na jó, tudtam az elején, de akkor is már kellemetlenül éreztem magam, és abból is sírás volt.) Szóval inkább úgy fogalmaznék, nem akarok, nincs pofám egy órán át másokat traktálni a bajaimmal. A pszichológusnál pedig ez a "dolgom", semmi más, csak hogy beszéljek arról, ami foglalkoztat, és bizony a felszínre törtek az érzések. Ő pedig kívülállóként egész érdekes dologra világított rá. Csak egy gondolat volt, de azóta is ez jár a fejemben. Megfigyeltem, hogy minden mondatát úgy kezdi, "talán..."

Nem ítélkezik, csak próbál választ találni velem együtt, hogy miért történhettek úgy a dolgok.

És bizony kívülállóként egész másként ítéli meg a dolgokat, mint mi, akiket emlékek, érzések, konkrét dolgok kötnek a problémáinkhoz. Minket egy csomó minden befolyásol, ezáltal nem veszünk észre sokszor nyilvánvaló tényeket sem, még sokszor olyankor sem, ha többen, többször rávilágítanak erre. (A Te helyzetedre ez hatványozottan igaz!)

Igen, el tudom képzelni, hogy a pszichomókus a következő alkalommal megkérdezze tőlem, hogy megmarkolnám-e a pasik farkát. Eltaláltad, nő vagyok, és a pszichológus is nő, mégis el tudom képzelni. Mondanám, hogy egészséges nő vagyok, de nem, sajnos semmilyen tekintetben sem vagyok egészséges. :)

És mégis, ha magamhoz is őszinte akarok lenni, néha elfog a vágy, na nem konkrétan egy markolásra, de azért szeretném még megélni a nőiségemet, na.

"Ha nem tart tükröt akkor mit csináljak?"

Én úgy látom, hogy bizony ez megtörtént, és tartottak neked tükröt, csak te elborzadtál attól, amit a tükörben láttál, és elfordulva azt mondtad, biztos elromlott a tükör, és rossz képet mutat.

Ez konkrétan egy olyan eseted volt, amikor elküldött, mert nem tud veled együtt dolgozni, nem vagy alkalmas a terápiára.

Nézd, már legalább egy órája írom neked ezt a választ. Tudod, miért? Mert amikor tavaly nagyon durván magam alatt voltam, és még nem jutottam el akkor orvoshoz (olyan későre kaptam időpontot, és csak előjegyzéssel fogadtak), akkor ezen az oldalon írtam ki a problémáimat, és kiírtam magamból minden gondolatot - és olyan sokan próbáltak segíteni, hogy még engem is meglepett. Nagyon sokat jelentett, már csak az, hogy egyáltalán elolvasták, pedig irgalmatlan hosszúságú történeteket írtam ki, amint látod, bírok írni, ha valami foglalkoztat. Nekem sokat segített, mondhatni itt a vadidegen emberek voltak a pszichológusaim, és tükröt tartottak elém. Igen, magamról is tanultam ebben az időszakban, mert rávilágítottak dolgokra. De a lényeg, hogy idegenek nem hagytak magamra és segíteni próbáltak, nagyon sokat jelentett. Ebből próbálok valamit visszaadni, még ha nyersnek is tűnik néha.

Te a konkrét problémádat, a feldolgozni való sérelmeket kiírtad már valaha? Kaptál itt válaszokat? Itt most elsősorban magadban válaszolj, nem is kell leírnod a választ.

Ha kiírtad és kaptál választ, azt tudom elképzelni, hogy mint oly sok mindent, ezt sem fogadtad el, és úgy ítélted meg, felesleges volt kiírni.

Ha még nem tetted meg - hajrá. Mit veszíthetsz? Senki sem ismer.

41.: Nekem nagyon tetszett, amit írtál, szerintem te jó úton haladsz. A közepe táján nagyon mosolyogtam...

Emlékszem, nekem is mérföldkő volt, hogy sírni tudtam (nekem ez sokkal később jött el), de még nagyobb mérföldkő volt, mikor már nem vittem magammal papír zsebkendőt, hanem elvettem az előttem lévő asztalról... Ugyanis már közel egy éve ott kínálta magát, csak én úgy voltam vele, hogy nekem ez nem jár... Aztán onnantól már más kínálkozó lehetőségeket is észre tudtam venni az életben és élni is tudtam velük. Vicces belegondolni utólag, hogy mennyi mindent múlt egyetlen nyamvadt papír zsebkendőn...

Ugyanazt írod újra és újra...

Ugyanazokkal a dolgokkal takarózol, de ez csak védekezés.

Egyértelmű, hogy valamitől lettél ilyen.

Szívesen néztem volna a te szemszögedből, de a konkrét dolgokat nem írod le. Nagyon nem mindegy, hogy egy alkoholista apa vagy egy megerőszakolás vagy évtizedeken át tartó kisebbrendűségi érzés az a bizonyos másik szemszög. Így nem lehet segíteni.

Igen, reálisnak látom, hogy mi is tükröt tartunk nekik.

Ha egy pszichológust 20 betegből 18 otthagy, mert úgy ítéli meg, nem hasznos, ez mi más, ha nem tükör?

Valamit nem jól csinálnak.

Az fix, hogy van, aki csak a pénzért csinálja.

Nem tudsz olyan szakmát mondani, ahol ez ne lenne jelen.

Ezért is lehet pl. eleve úgy keresni, hogy véleményekre vagy kíváncsi, erre való az internet.

Egy másik kérdésnél írtam, hogy az első pszichiáteri találkozó előtt rákerestem az orvosra, és jókat írtak róla. Mondhatjuk, hogy szerencsém volt, mivel tb rendelés, merthogy pénzem az nincs, írtam is.

Ő küldött tovább, és a pszichológusra meg facebook-on kerestem rá, el is mondtam neki. Bármiféle rossz szándék nélkül. Csak tudni akartam, szimpatikus-e. Mert ha valaki nem szimpatikus, akkor gondolom, nem akartam volna neki a legbensőbb magánügyeimet felfedni.

Szóval miért is ne lehetne konkrétan város vagy megye alapján névre keresni? Lesznek jó és rossz vélemények. Mindenkiről találni fogsz valamit, ebben biztos vagyok.

Én egyszer a fogorvos rendelési idejét kerestem, és csodálkoztam, hogy a honlapon vélemények is vannak.

Szeretsz vitázni. Ennek örülök. Én is ilyen vagyok. A vita nem egyenlő a veszekedéssel, itt érvelni kell.

Én úgy érzem, ezt teszem.

Viszont úgy érzem, te nem érvelsz semmi mellett, csak ugyanazokkal a sémákkal jössz újra és újra, mindenre ugyanaz a kész válaszod van, ebbe kapaszkodsz.

Egy volt kolléganőm jut rólad eszembe.

Nehezen élt, kevés pénze volt, és állandóan panaszkodott. Nagyon negatív volt, nem szerettek vele beszélgetni az emberek, mert semmi nem volt jó. Hát persze, hiszen nem tudott boldog lenni. Hibás volt mindenki, csak ő nem. A kevés fizetése miatt hibás volt a főnöke, Orbán Viktor, mindenki. Csak ő nem.

Kérdezték tőle sokan, ő mit tett azért, hogy több pénze legyen? Anno tanult érte? Mert a diplomás kollégák fizetését irigyelte, de ő maga sosem iratkozott be később sem egy esti iskolába, hogy legalább egy szakmát szerezzen, pedig sokan megtették.

Na de lehetett volna ennél egyszerűbb megoldás is? amiért nem kell évekig tanulni. Nagy cég, sok-sok álláspályázattal. Többször megkérdezték, hányszor pályázott egy magasabb pozícióra, amihez még nem kell diploma? Hebegett-habogott, ebben profi volt. Gondolom sejted, hogy soha még csak meg sem próbált egy másik állást, ami több pénzzel járt volna. De meg volt róla győződve, hogy az egész világ ellene van. Az az igazság, hogy a napi munkaidejének 80%ában nem dolgozott, hanem panaszkodott. Ha tett volna az előre jutásért - esetleg dolgozik, szorgalmas, akkor lehet ma már máshol lenne. De azt látta mindenki, hogy ő nem is akar ebből kikerülni, mert nem tesz érte.

Már tegnap eszembe jutott rólad ő, csak még nem akartam leírni.

Gúnyolódhatsz, ha rajtad is gúnyolódnak?

Ez nem valami korrekt, sőt igazság szerint nem érzékeltem, hogy bárki is gúnyolódott volna rajtad.

Talán az őszinteséget vélted annak.

Vagy ha valaki más gúnyolódott rajtad, akkor te meg rajtam fogsz?

Ez nem egy intelligens reakció...

Biztos ezt is gúnynak veszed. De aki nem intelligens, az nem lehet vitapartner.

Én még most is itt vagyok, és más is, pedig nem friss a kérdésed.

De magáról a problémáról nem tudunk, és ugyanaz történik, ami a pszichológusoknál.

Egy helyben toporgunk.

Neked feltűnt?

Eltelt "egy csomó" idő (vizsonyítás kérdése, de nem haladunk előre.

Az 5. oldalon épp ugyanazokat a dolgokat írod, ugyanazokkal a szavakkal, mint a legelején.

HIdd el, hogy megértettük, mit akarsz mondani. Még azt is elfogadtuk, amikor 2., sőt 3. alkalommal mondtad el ugyanazt. De amikor már sokadjára is csak ugyanazt a védekezést olvasom, akkor felmerül bennem, hogy van ennek értelme?

Te azt kérdezed, minek törd magad. Saját magadért nem teszed meg.

Én azt kérdezem, minek törjem magam más valakiért? Aki nem akarja a változást.

Tudod, ismeretlenül, neten keresztül, azt érzem, hogy én jobban akarom a te változásodat, mint te magad, és ez így nagyon nem OK...

Nem tudom, van-e értelme újabb fél órát eltöltenem egy válasz megírásával, mert egy helyben toporgunk. Ugyanezt érezhették a szakemberek is.

Én még azzal is egyet értek, hogy nem fogadsz el dolgokat feltétel nélkül, mert igenis indokolják meg neked, hogy a "B" miért "B". Ezzel igazad is van. Nem kell mindent elhinni, mert akkor átverik az embert. De elég sokan és sokszor és részletesen elmagyaráztuk, hogy miért "B".

Még mindig nem kellene teljes egészében azt gondolnod, hogy "B", de legalább egy szikrának már lennie kéne, hogy talán "B"-ben is lehet némi igazság... legalább elindulnál az úton. De nem.

Felhúztál egy falat magad köré, és ha mások le akarják verni, te csak újabb téglákat pakolsz rá.

Ha valaki segíteni próbál, kész válaszokkal várod, holott még az ő nézőpontját nem is hallottad.

Mint a tüntetéseken, előre elkészítik a táblákat, amikket aztán a magasba tartanak. Kb. így képzeld el. Valaki elindul feléd, szólásra nyitná a száját, te már feltartasz egy ilyen táblát, amin egy jól kigondolt és megrágott és unalomig ismételt kifogás van. Az ember még mindig próbál segíteni, de amikor a sokadik lehetőséget veti fel, és te újra és újra csak ellenkezel, akkor még a legkitartóbb ember is megunja, és azt mondja, nem tud mit tenni.

Miért húzzak ki egy embert a gödörből, ha az önszántából visszamászik?

Most ennyit gondoltam...