Az anorexiások a “kezdetkor” sem éhesek? Illetve egyik napról a másikra alig esznek vagy idővel alakul ki? Leírnátok légyszives a dolgokat amiket tudni kell róla?

Változó. Általában inkább lassan, alattomosan alakul ki. Sokszor csak ártalmatlan fogyókúrának, életmódváltásnak indul. Inkább akkor alakulhat ki hirtelen, ha hirtelen stresszhatás ér, ami kiváltja.

Eleinte a lelki okok miatt megy el az étvágy. Vagy éppenséggel lenne, csak ellenáll neki az anorexiás. Később a gyomor összeszűkül, kevesebb emésztőnedv termelődik.

Ha úgy érzed, kezdenek jelentkezni nálad a tünetek, akkor legjobb ha még időben szakemberhez fordulsz, amíg könnyebben visszafordítható a folyamat. Nagyon káros, akár életveszélyes is lehet a betegség.

Hogy alakul ki? Én észre sem vettem, egyszerűen elkezdtem magamat kövérnek látni (nem voltam az), és egyre kevesebbet enni és sokat edzeni.

Teljesen tudattalan módon belekerultem az orvenybe. Nem is tudom, hogy hol kezdődött el. Nem tudom behatarolni, már jobb a helyzetem sokkal, de még mindig ott van az a kisordog. Nehéz rá nem hallgatni

Bocsánat, off, de

#2 látod a különbséget, ugye:

😂 Vs 😅

Hogy hasznos is legyek én évek után is küzdöttem amiatt, hogy éhes vagyok, pedig szuperpici lett a gyomrom. Én hirtelen lettem anás, gyakorlatilag elhatároztam, hogy az leszek...

Írjon bárki nyugodtan, akit érdekel a téma.

Ig-on lylcho néven vagyok fent:)

De, éhesek, csak nem érdekli őket. Általában úgy érzik, akkor erősek, ha nem esznek, akkor büszkék, harcolnak... Fokozatosan szokott kialakulni a dolog..

De ahogy már előttem is leírták, van, akinek csak kicsuszik az irányítás a kezéből, elvesztette magát, és ezért alakul ki nála, még ha nem is érzi magát kövérnek

De szerintem ha tényleg érdekel, olvass el róla néhány könyvet, mert ez egy nagyon bonyolult téma, ráadásul majdnem minden eset más

De, iszonyú éhes vagy, és állandóan a kaján jár az eszed, én kívántam is dolgokat. Volt, hogy két órát gondolkoztam azon, megegyek-e egy jégkrémet, vagy se - aztán mikor úgy döntöttem, hogy igen, akkor az első harapás után megijedtem, hogy meg fogok tőle hízni, és kiköptem.

Nem láttam magam vészesen kövérnek, pontosan tudtam, hogy vannak nálam sokkal kövérebb emberek, viszont undorítónak tartottam magam, olyan érzésem volt, hogy én így még nem vagyok elég jó, de ha pl 4-5 centivel vékonyabb lenne a combom, az már rendben lenne. Aztán miután elértem azt a körfogatot, amiről azt hittem, ideális, még mindig láttam magamon felesleget, hát mondom oké, akkor még néhány centit lefaragunk... És azt pl. láttam, hogy a bordáim, kulccsontom kiállnak, de a karomat, lábamat kövérnek tartottam. Ha belenéztem a tükörbe, akkor egészen normálisnak láttam magam, de ha csak lenéztem magamra szabad szemmel, akkor azt láttam, hogy a karom, lábam igenis hájas. Szóval nálam abszolút fokozatos volt, mindig úgy voltam vele, hogy "csak még egy kicsit, és akkor jó lesz", és mikor lement a "még egy kicsi" is, akkor azt láttam, hogy ez még mindig nem elég jó, még kell egy kicsi.

Attól meg iszonyatosan féltem, hogy még kövérebb leszek, és voltak ételek, amikből semennyit nem ettem, mert azt gondoltam, már egy falattól is meghízok. A végén már a saját barátaimat is kerültem, vagy csak olyan programra mentem el velük, ahol biztosan nem kell enni és inni. Nem ettem semmit, ami alapvetően szénhidrátforrás (tészták, kenyerek, rizs, kukorica, stb.), gyümölcsöket, a végére csak nyers zöldségeket ettem tofuval vagy sovány túróval, mert a húsokat meg zsírosnak tartottam.

Mivel lassan, fokozatosan korlátoztam be magam, nem vettem észre, mennyire abszurd, amit csinálok, pláne, hogy azokat az alkalmakat, ahol másokkal együtt eszünk, és látom, hogy más mit és mennyit eszik, tudatosan elkerültem. Illetve azt tudtam, hogy nagyon keveset eszek, de úgy gondoltam, nekem ilyen szerencsétlen alkatom van, ha normálisan ennék, mint a többiek, akkor meghíznék.