Hogy fogadhatnám el magam (a testem)?
Egyszerűen sehogy sem megy... Sem belsőleg sem külsőleg..
Ha tükörbe nézek azt látom hogy ronda vagyok, mindig csak a hibáimat nézem, hogy milyen dagadt vagyok, hogy milyen csúnya az orrom, hogy az anyajegyem bár ne lenne (az arcomon), mekkora a hasam, stb..
5.osztály végén amikor kezdett elegem lenni abból hogy mindenki csúfolt a kinézetem miatt 162-3 cm körül /74kg (lány), elkezdtem egy/két hónapig nagyjából semmit enni, utána normálisan ettem, és rá egy évre kb azóta is vagy 7 féle diétát kipróbáltam, rengetegszer éheztettem magam, mindig csak néztem hogy úristen hogy lehet valaki ennyire undorító, az év elején főleg karantén alatt tornásztam sokszor napi 3 órát legalább, szünet nélkül, ez meg ahhoz vezetett hogy most 7.osztály elején 165cm/47-8 kg vagyok.. Mások mind azt mondják anorexia és hogy nagyon sovány vagyok, picit levoltam gyengülve, a csontom kiállt több helyt is vagy csak bőr látszik a csontomon, a nyakam ropogott, amikor fájt megkértem édesanyám masszírozza kicsit meg, rendesen fogta el a hányinger ilyenkor, hozzám se mert nyulni mert féltett, eléggé kedvtelen lettem, többször érzem hogy kimerült vagyok és belül is eléggé hatott rám, mert elég ideges vagyok és sértődékeny.. De én még most is dagadtnak látom magam,úgy tűnik mintha az a 74 és 48 kiló közt nem is lenne különbség és már azon törtem megint a fejem pár napig, hogy hogy fogyhatnék le😶...már nem edzek, csak eszem mint egy normális korombeli de úgyis..
Ezek a diéták miatt sokszor elkapott az úgymond jojo effektus hogy egyfolytában ettem volna.
Nem tudom mit tehetnék...
Bocsi hogy ilyen hosszú lett
válasza:
válasza:Szia!
Leírom az én sztorimat. Ha akarod írj privátban és ott mesélek bővebben.
A sztori lényege, hogy folyton stresszeltem valamin, ettől folyton hányingerem volt, nem bírtam enni. 4 kilót fogytam 3 hét alatt. :/
Mindig azt mondom magamnak, hogy inkább lennék túlsúlyos, mint ilyen vékony.
Ami neked van az anorexia, keress egy orvost míg nem késő. Ezzel nem akarlak negijeszteni, de ha nem teszel semmit nagy baj lesz.
17/l
válasza:Én is ilyen magas vagyok, és ennyi idősen pont ekkora volt a súlyom is. Ez már elég régen volt, azóta eltelt pár évtized.
Amiket leírtál, nekem is hasonló gondolatok jártak a fejemben magammal kapcsolatban tinikoromban. A különbség annyi volt, hogy én nem fogyókúráztam meg koplaltam, és nem is edzettem, eszembe se jutott, hogy kellene, mivel mindenki vékonynak tartott, és alapból sokkal többet mozogtam, mint manapság. Az önutálat, kritikus gondolkodás és önsajnálat nálam is megvolt. 17 éves koromig voltak komoly depressziós időszakaim, aztán valahogy egyedül sikerült kikecmeregnem belőle. Jó lett volna, ha akkoriban tudtam volna ezekről őszintén beszélgetni valakivel, de nem tudtam, kihez fordulhatnék.
Senki se tökéletes, ez az, amit el kell fogadnod. Vannak hibáink (külső és belső is), amik javíthatók, fejleszthetők, és vannak, amik nem. Van, amit csak mi vélünk hibának, valójában nem is az, ezek felismerésében segíthetnek mások, akik objektívebben látnak minket. Nincs veled semmi baj, csak most egy tini túlságosan is kritikus szemével vizsgálgatod magad és másokat. A tinédzserkorra jellemző ez a látásmód, ami a benned dúló hormonoknak és az ugrásszerű kognitív fejlődésnek köszönhető. A koplalás meg csontsoványra fogyás nem megoldás semmire, és nagyon egészségtelen is, főleg egy olyan életkorban, amikor nagyon sok tápanyagra lenne szüksége a szervezetednek, hogy a fizikai és agyi fejlődés megfelelő módon tudjon lezajlani. Ezt később már nem fogod tudni bepótolni.
Ha van kedved, szívesen beszélgetek veled, ha küldesz privát üzenetet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!