Miért van az, hogy úgy érzem, alapjáraton nem szeretnek az emberek?
Nem tudtam nagyon, hogy ezt hova kéne írnom, így ezt választottam.
Tehát, az a problémám, hogy szerintem nem szeretnek az emberek. Akármilyen új közösségben mindig kedves, aranyos próbálok lenni(amúgy is az vagyok) és eleinte mások is azok velem, de később mégis csak megmarad egy szimpla emberi kapcsolatnak. Nem tudom, hogy mi lehet bennem, ami annyira taszítja az embereket.
Én nem tartom magamat rossz embernek, sőt, szerintem olyan értékek vannak bennem, amelyek másban nincsenek. Mindenről el lehet velem beszélgetni, megértő, segítőkész, értelmes, toleráns embernek tartom magam. De mégsem megy az, hogy akárki is jobban megkedveljen. Úgy érzem sokszor, hogy csak úgy vagyok, hogy igazán senkinek sem kellek, mint barát. Mit tehetnék még? Vagy fogadjam el, hogy én egy ilyen típus vagyok, akit nem nagyon szeretnek?
válasza:"Nem, nem nő, hanem... fiú! :D
És 25 éves."
Köszi, hogy a nevembe írszXD de nem vagyok 25 évesXD viszont tényleg fiú vagyok.
Érdekes, akartam még írni, hogy szerintem jól idomulok, és ezért sem értem. Akármilyen társaságban vagyok, az elején mindig visszahúzódóbbnak tűnök, de mikor már kellőképpen feloldódom, akkor megnyílok, és barátkozom. Már olvashattad, hogy leírtam, hogy mi az emberek benyomása rólam: kedves, aranyos. Aztán jön a bumm, hogy már nem szeretnek velem lenni annyira. Eléggé kritikus vagyok magammal szemben, és ennek ellenére nem tudok rájönni, hogy mi lehet az oka. Ezért is gondolom, hogy magával a jellememel van a gond vagy az arcberendezésemmel.
Egyébként örülök, hogy leszar.ozol egy számodra ismeretlen embert.
válasza:én ilyen vagyok, mivel nem ismerlek nem tartalak semmibe, mért tisztelnélek meg a kedvességemmel? nincs abból olyan sok, hogy "bárkinek" jusson:)
amúgy jó érzés nyalnom a saját seggem, nem akarjátok kipróbálni?:D
ha belegondolok... nekem volt/van pár olyan haver, ismerős mint te, kérdező.
akiket én először csendes, visszahúzódó embernek látok.. aztán elkezdenek megnyílni... érdekesek lesznek hirtelen...*húú lehet hogy jó arc az illető???*
aztán meglátom az "igazi" énjüket... és aztán már nem érdekes.. sőt taszító.. és az ok mindig ugyanaz..
az élet felfogás és a világhoz való hozzáállás...
nem szeretem magam körbe venni életunt emberekkel.
ezért miután azt látom hogy van egy ember, aki az elején zárkózott aztán elkezd megnyílni és kiderül hogy hoppá.. oké hogy kedves jóarc meg minden.. na de kérem... hát nekem ilyen társaság nem kell... aki csak emózni tud..
és általában ilyenkor a kedves meg a aranyos jelzők is csak túlzások... mert úgy vagyok vele hogy "áhh van a csórónak elég baja nem b*sztatom még én is.."
és ekkor szép lassan eltűnök az illető életéből, elkerülöm őt.
és vannak "kivételek", amikor az illető megnyílt, kiderült hogy életunt meg minden ami kell és még is megtartottam havernak, mert annak ellenére hogy ő ilyen nem hangoztatja, nem rinyál folyton, és nem húzza le a kedvem. és mivel nem viselkedik hangulat rombolóként nincs okom elkerülni őt.
de lehet hogy most is mellélőttem.. és te nem vagy ilyen, kérdező.
csak saját tapasztalatot és gondolatokat írok le, hátha segít rájönnöd mi a hiba benned.
oroszlán
Nem mind igaz rám a jellemzésből, mert úgy gondolom, hogy közre játszik a neveltetés és a közeg, ahol felnő az ember is, hogy valaki milyen ember. Így természetesen eltérő néhány tulajdonság.
válasza:
válasza:"Moszuke válasza:
dehogynem.. emberi kapcsolat arról szól hogy a két ember idomul egymáshoz. és az ember hozzá hasonlók társaságát keresi. (jobb esetben)
minden lehetséges.. akár haveri akár párkapcsolat.
mért van az, hogy én mindenféle emberrel jól kijövök? kezdve a kocka otthon ülős emós szartól át a tolvaj rongálós cigányon egész a minden nap mással kavaró srácig...vagy a politizáló nagymamáig..
ez miért van?"
Azért, mert nem a saját értékrended szerint válogatod meg az embereket, akikkel tartani akarod a kapcsolatot. El kellene fogadni azt, hogy igenis vannak olyan emberek, akiknek fontos, hogy hasonló emberekkel vegyék körül magukat. Értékrend.
"szar a szociális érzéketek.. én jól idomulok másokhoz.. és ők is jól idomulnak hozzám.
még is mindezt úgy "tesszük" hogy önmagunk maradunk.. na ezt hozzátok össze:)
amennyi energiát beleöltök a rinyálásba annyival már 500x jobb emberek lehetnétek mint most.
a világ nem szar csak ti teszitek azzá magatoknak."
Miért kellene nekem másokhoz idomulnom? Nem értelek... Adjam fel a saját értékrendemet csak azért, hogy legyenek barátaim? Nos, nem. Ez kizárt dolog.
"tehát ha a kérdezőnek nem jók az emberi kapcsolatai az szerintem az ő hibája.. mert mint lássuk 0ának tartja magát és itt emózik... egy jó kapcsolathoz két ember kell.. hiába fut ő össze egy normális idomulni képes szociális pasival/baráttal, ha ő maga egy befordult rácsok mögötti világban éldegél."
Ez nem így működik azért, remélem, te is tudod. Én akarhatok idomulni, de ha egyszer azt érzem, hogy ezáltal már nem vagyok önmagam, akkor az nem működőképes irány az ember életében.
"sajna ez van:) meg kell ismerned magad hogy miért van ilyen amilyen.. és ha már tudod az okokat tudsz változtatni...
de lehet hogy tévedek.. és a világban van a hiba és nem benned......"
Azért ilyen, mert ragaszkodik az elveihez. Most lehet jönni azzal, hogy az elvek nem fontosak az emberek közötti kapcsolatnál meg bla bla bla, de ez nem így van. Az embert nagyrészt az értékrendje teszi azzá, ami. És a hasonló ember a hasonlót keresi. Tehát a hasonló értékrendűt is egyben. Ha emiatt változtatni kényszerül a saját értékrendjén, az - szerintem - már réges-régen nagyon rossz.
válasza:"és vannak "kivételek", amikor az illető megnyílt, kiderült hogy életunt meg minden ami kell és még is megtartottam havernak, mert annak ellenére hogy ő ilyen nem hangoztatja, nem rinyál folyton, és nem húzza le a kedvem. és mivel nem viselkedik hangulat rombolóként nincs okom elkerülni őt."
Nem érzem, hogy életunt lennék. Soha nem beszélném ki a bajaimat akárkinek. Megnyílok, de úgy nyílok meg egy idő után, hogy a saját kis életem nem kötöm a másik orrára.
Továbbá nem szoktam rinyálni sem, persze vannak sz.arabb napjaim - de kinek nem -, mikor nem is beszélek sokat, inkább elvonulok.
Köszönöm az őszinteséged, ez is egy vélemény, elfogadom. Mondtam is, hogy szerintem bennem van a hiba, de mégsem találom. Viszont van valami, ami mégis kiváltja az emberekből ezt.
az emózás egy kicsit idegesít: egyrészt normális embernek tartom magam, másrészt ez egy kérdezz-felelek oldal, ahova akárki akármilyen problémával feljöhet ide.
Ezeket az érzéseket még a barátaim sem ismerik, szóval egy "alig ismerem" embernek nem fogok elkezdeni rinyálni semmiről sem, főleg nem osztom meg a világfájdalmamat(ha van). Ez egy anonim oldal, gondoltam kiírom magamból, ami hosszú éveken át rápecsételődött az életemre.
válasza:én is ezt írtam csak szépen el volt rejtve a sorok mögött o.O
****és az ember hozzá hasonlók társaságát keresi. (jobb esetben)****
tehát akkor írjuk úgy hogy a hasonló értékrendű embereket.. nekem tök8, ha így jobban érted:)
na mind1, nagyjából egyet értünk a lényegben a többi csak rizsa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!